Szriperumbudur városa sokáig legfőképpen arról volt ismert, hogy 1991-ben itt oltotta ki Radzsiv Gandhi életét egy öngyilkos merénylő. Manapság azonban az India déli részén, Csennaitól (a korábbi Madrasztól) 40 kilométerre nyugatra fekvő település már sokkal jobb hírnévnek örvend. A szépen aszfaltozott, fákkal szegélyezett utak mentén csillogó új gyárak épültek, rajtuk a globális üzleti világ olyan nagyágyúinak a neveivel, mint a Nokia, a Motorola vagy a Hyundai, mely utóbbi immár évi 350 ezer autót gyárt Indiában. Csennai környékén a többi ipari parkot is megtöltötték az autóalkatrész-gyártók, a bőr- és textilipari cégek, sőt még a német BMW is létesített itt üzemet.
India és az információtechnológia – ez a társítás rendben van. De India és a feldolgozóipar? Úgy tűnik, ehhez is hozzá kell szokni. Az elmúlt két évben ugyanis a feldolgozóipar lett az ország új csillaga. A márciussal zárult tizenkét hónapban az ipari termelés 12,5 százalékkal bővült, ami hosszú évek óta a legnagyobb arányú növekedés. Óriási piacával, termelékeny munkaerejével, és a beruházásokat végre inkább támogató, mint akadályozó kormányzati politikájával India lassanként Kína vonzó alternatívájává válik a cipőgyártástól az autó-összeszerelésig. „India jövője a feldolgozóiparban rejlik, ez a valódi gazdaság” – szögezi le Ravi Uppal, a 200 millió dolláros indiai expanziójának közepén járó svájci-svéd ABB gépipari csoport globális piacokért felelős elnöke.
BMW összeszerelõ üzem Csennaiban. Sorban érkeznek a multik Indiába.
Sokáig tartott, mire az indiai feldolgozóipar eljutott ide. A közel ötven éven át érvényben lévő merev korlátozások miatt az ország ipara lepusztulttá és elavulttá vált. A dinamikus szoftverfejlesztési szektor némileg ugyan ellensúlyozta ezt, de mindössze 2 millió embert foglalkoztat, ami elenyészően kevés ahhoz képest, hogy évente 14 millió ember lép be a szubkontinensnyi ország munkaerőpiacára. A feldolgozóiparban évente 1 millió új állás születik, ám ennek legalább az ötszörösére volna szükség. Ahhoz pedig, hogy az emberek százmilliói kiemelkedjenek a szegénységből, Indiának – Kínához hasonlóan – ki kell építenie olyan élőmunka-igényes ágazatokat, mint a textiláruk, a játékok és az elektronikai cikkek gyártása. Az új üzemek elsősorban a növekvő belföldi keresletet akarják kielégíteni, de részben az exportpiacokat is megcélozzák. „Ahogyan India egyre javul a feldolgozóiparban, elkezdhet nagyobb mennyiségben külföldre termelni” – mondja Radzsu Bhinge, a Tata Strategic Management Group vezérigazgatója.
TÓDULNAK A BEFEKTETŐK. Bár a technológiai óriások látványosan bővítik indiai outsourcing-tevékenységüket, a feldolgozóipari beruházások messze meghaladják az övéiket. Az ország üzleti fővárosának számító Mumbai (Bombay) környékén a Volkswagen, a Hyundai, a General Motors, valamint a FIAT és a helyi Tata vegyes vállalata egyaránt új gyárakat épít, összesen 4 milliárd dollárért. A dél-koreai Posco acélgyártó 12 milliárd dollárért létesít üzemet a keleti Orissza államban, az iparág globális vezetője, a luxemburgi székhelyű Arcelor Mittal pedig 20 milliárd dollárt tervez beruházni két új kohóba Orisszában és a szomszédos Dzsharkandban. A HP márciusban nyitotta meg második indiai gyárát Új-Delhi közelében. A szaniterárukat gyártó Kohler 200 millió dollárért épít üzemet Gudzsaratban. Mindent egybevéve, a Capgemini tanácsadó cég felmérésébe bevont 340 multinacionális vállalat 40 százaléka tervez feldolgozóipari egységet létrehozni Indiában 2012-ig. Döntésük mögött az áll, hogy Kínában emelkednek a költségek, miközben „az indiai kormány proaktívabb” – mutat rá Roy Lendern, a Capgemini alelnöke.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne volnának akadályok. Az indiai infrastruktúra fejlődik ugyan, de még sok kívánnivalót hagy maga után. A villamosáram-ellátás bizonytalan, így a cégeknek többnyire saját generátorokra van szükségük. A kikötők, noha részben átestek a privatizáción, még mindig túlzsúfoltak. Ugyancsak sok fejfájást okoznak a vállalatok vezetőinek a szakképzés hiányosságai, a merev munkaügyi előírások, valamint a központi és helyi jogszabályok kotyvaléka. „A szabályozás teljesen elavult, és nincs összhangban a modern India realitásával” – hangoztatja V. Krisnamurthi, az alacsonyabb adókért és üzletbarátabb munkaügyi törvényekért lobbizó feldolgozóipari versenyképességi tanács elnöke.
A kormány mindazonáltal kezdi felismerni a feldolgozóipari fontosságát, és igyekszik ösztönözni a beruházásokat. A kereskedelmi minisztérium két éve programot indított az ipari parkok támogatására – a minta a Hongkonghoz közeli kínai Sencsenben kiépült, immár több ezer gyárnak otthont adó övezet. Az indiai különleges gazdasági övezetek a jó utak, a megbízható áram- és vízellátás mellett olajozott export- és import-ügyintézéssel, valamint a bürokrácia minimalizálásával csábítják a cégeket. Az egyes államok éles versenyt vívnak a külföldi beruházásokért, ami azzal az üdvös következménnyel jár, hogy ma már mintegy 300 ipari park működik, többségük Csennai, Mumbai és Új-Delhi körzetében. „Nem kell aggódnunk az utak, az áram, a víz és a kikötői hozzáférés miatt, mert mindez biztosítva van” – mondja Stefan Hulsenberg, a BMW India vezérigazgatója. Az autógyár Csennaitól délre működő, tíz hektáron elterülő üzemében februárban kezdődött meg az indiai piacra szánt 3-as és 5-ös sorozatú szedánok gyártása.
KOMPLETT GYÁRTÓHÁLÓZATOK. Kínához hasonlóan Indiában is létrejönnek a jól szervezett beszállítói hálózatok, amelyek segítik a különféle ágazatok felvirágzását. Az autógyártás terén például a japán Suzuki 1981-ben jelent meg Indiában, hogy vegyes vállalati formában elkezdje gyártani a helyi „népautót”. Magával hozott számos alkatrészgyártót, köztük az Asahi Glasst, amely azóta indiai cégekkel szövetkezett, s nyomában megérkeztek olyan nevek is, mint a Delphi és a NipponDenso.
Hasonló történik a mobiltelefon-gyártásban. India ma a világ leggyorsabban növekvő mobilpiaca, s az ágazat vezető szereplői mind megtelepedtek már az országban. A Nokia tavaly márciusban nyitotta meg üzemét, s vele együtt megjelent az akkumulátortöltőket készítő Salcomp, a műanyag alkatrészeket előállító Perlos – mindkettő finn -, majd a tajvani Foxconn szerződéses elektronikai gyártó. Jelenleg már hét cég szállít a Nokiának Indiában, s többségük helyi cégektől is vásárol kisebb alkatrészeket. „Az áramköröktől kezdve minden itt készül” – mondja Sachin Saxena, a Nokia szriperumbuduri gyárának vezetője. A Nokia partnerei immár a Motorolának is szállítanak, miután utóbbi egy éve kezdett gyártani a Nokiáétól három kilométerre lévő üzemében, novemberben pedig újabb egységet nyit.
Tajvan eddig döntően a kínai gazdaság gyors növekedésében játszott főszerepet, ma viszont már egyre több befektető érkezik a szigetországból Indiába is. „Szeretnénk elérni, hogy több cég telepedjen meg Indiában, mert nem építhetnek kizárólag Kínára – avat be stratégiájába Thomas Chang, a tajvani Taitra kereskedelemfejlesztési szervezet igazgatója. Nyomatékosan hozzáteszi: „India jó választás.”
