A korallfehéredés
A klímaváltozás miatt növekszik a tengervíz hőmérséklete, minek következtében a korallállatkákkal szimbiózisban élő, és azok színét adó algákban sérül a fotoszintézishez szükséges egyik protein. E ezek az algák így már nem tudják élelemmel, energiával ellátni gazdájukat, így az kilöki magából őket. A korall élete attól függ, mennyi algát tud megtartani. Ha mindet elveszíti, elpusztul és kifehéredik. Elegendő egy tartósabb 2 Celsius-fokos felmelegedés, és a pusztulás elkezdődik.
A zöldszervezet összefoglalót készített az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) e heti ülésére, amelyben a világ tíz olyan természeti csodáját sorolja fel, melyek eltűnhetnek a klímaváltozás hatására. A Jangce (fotó: Michael Gunthert)
Ausztrália partjainál a Nagy Korallzátonyt a melegedő tengervíz okozta korallfehéredés veszélyezteti. A korallzátonyokhoz kötődik a tengeri élőlények egynegyedének élete, így pusztulásuk végzetes számos állatfajra nézve. A tengerben élő és korallzátonyokon táplálkozó cserepes teknősöket (Eretmochelys imbricata) azonban nem csak a táplálkozóhelyek elvesztése fenyegeti, hanem a klímaváltozás más következményei is.
Homokos tengerpartokon rakják le tojásaikat, ám az emelkedő tengervízszint elmossa fészkelőhelyeiket. A magasabb hőmérséklet hatására a tojásokból kikelő kisteknősök neme gyakrabban nőstény, mint hím, továbbá ha az óceáni áramlatok sebességében, irányában változás áll be, a vándorlásuk is lehetetlenné válhat.
A világ második leghosszabb folyója, az Amazonas mentén 2050-re feltételezhetően 2-3 Celsius-fokkal nő az évi átlaghőmérséklet. Ezzel együtt csökken az éves csapadék mennyisége, így az amazonasi esőerdők 30-60 százaléka száraz szavannává alakulhat. A trópusi növényzet ilyen mértékű átalakulása és a vízhozam jelentős csökkenése tovább befolyásolja a Föld atmoszféráját és az óceáni áramlatokat.
A Himalája gleccserei évente 10 métert rövidülnek a gyors olvadás következtében. A folyamat hatással van a belőlük táplálkozó folyók vízhozamára is, először rendkívüli áradásokat, ám később vízhozamcsökkenést és vízhiányt okozva. A Himalájában eredő Jangce vízhozamának csökkenése Kínában komoly vízellátási problémákhoz vezethet, pedig 450 millió embernek nyújt ivóvizet, táplálékot és energiát. A térségben máris tapasztalhatóak az átlagosnál gyakoribb és nagyobb viharok, áradások, földcsuszamlások, majd ezek után katasztrófikus méretű szárazságok.
A Chile és Argentína területén fekvő Valdíviai őserdőket a szárazság fenyegeti, ha a területet vízzel ellátó Andok gleccserei eltűnnek. Az itt élő, 3000 éves kort és 100 méteres magasságot is elérő patagón ciprus (Fitzroya cupressoides) nagyon fontos a klímakutatások számára: évgyűrűiből kiolvasható, hogyan változott a hőmérséklet a fa élete során.
A WWF listáján szerepel a Nagy Korallzátony (Ausztrália) Chihuahua sivatag (Mexikó, USA), tengeri teknősök (Karib-tenger), Valdíviai őserdők (Chile, Argentína), mangrove mocsarakban élő bengáli tigrisek (India, Sunderbans), Jangce folyó (Kína), Amazonas (Brazília), lazacok (Bering-tenger, Alaszka), olvadó gleccserek (Himalája), Kelet-Afrika erdei és tengerparti területei.
