 |
| Iskolai automatánál. Nagy a csábítás. |
Az utasaink egyre nehezebbek lesznek, csak a légitársaságok diétáznak – panaszkodott Jack Evans, az Amerikai Légiszövetség szóvivője, amikor néhány éve kiderült: 275 millió dollár plusz üzemanyagköltséget okozott az amerikai légi cégeknek, hogy a kilencvenes évek során az átlag amerikai közel öt kilóval lett nehezebb. Tavaly Amerikában 75 milliárd dollárba került az elhízás miatt kialakuló betegségek kezelése, az OECD tagországaiban pedig az elhízás miatt kialakuló betegségekre kell fordítani az összes egészségügyi kiadás 3-8 százalékát.
Idehaza hiába próbáltunk hasonló adatokat keresni: nem akadt olyan állami szerv, amelynél meg tudták volna mondani, hogy az egészségügyi költségvetésnek hány százalékát emésztik fel az elhízás miatt kialakuló betegségek. Sem a szakminisztériumnak, sem az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak nincs ilyen bontásban adata, noha a Johan Béla Nemzeti Népegészségügyi Program szerint is fontos az elhízás elleni harc. Halmy László, a Magyar Elhízástudományi Társaság elnöke is problémának és jellemzőnek tartja a pontos statisztika hiányát: ő 1997-ben végzett vizsgálatot e témában, s becslése szerint akkor az állami egészségügyi kiadások 2 százalékát fordították az efféle betegségekre.
 |
KAMPÁNYSZERŰEN. Ilyen háttér, illetve előkészületek mellett kicsit kampányszerűnek tűnik az egészségügyi és az oktatási tárca készülő rendelete, amely szerint 2006 szeptemberétől tilos lesz többek között a csokik, cukortartalmú üdítők, chipsek és sós ropik árusítása az iskolai büfékben és automatákban. Azoknak az iskoláknak, amelyeknek lejár a büfékkel a szerződésük, már az idén szeptembertől ennek szellemében kell azt megújítaniuk.
Magyar Bálint oktatási miniszter még januárban vetette fel, hogy vizsgálják felül az iskolákban működő büfékre és automatákra vonatkozó gyakorlatot, tekintettel az ifjúság egészségi állapotára. A készülő rendeletek alapját az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) tavaly elkészült tanulmánya adja, ebben kerültek indexre az említett csemegék és italok. Helyettesítésükre például müzlit, gabonapelyheket, tejdesszerteket, Túró Rudit, ásványvizet és rostos gyümölcslevet ajánl az OÉTI. Ez a tanulmány azonban még csak afféle előzetes, hiszen a várhatóan tavasszal megjelenő rendeletekben nem konkrét termékeket neveznek majd meg – ez versenyjogi aggályokat vetne fel -, hanem a cukor, só és zsír egy bizonyos határértéken felüli jelenléte lesz tilalmas.
 |
 |
|
|
|
HAZAI PRÓBÁLKOZÁSOK
Egy átlag amerikai munkáltató évente 1499 dollárt költ normál testsúlyú alkalma-zottjának egészségügyi ellátására, egy túlsúlyos vagy elhízott dolgozóra azonban 2274 dollárt kell fordítania. Idehaza, ha a munkahelyeken odafigyelnek a dolgozók súlyára, akkor általában béren kívüli juttatásként, önkéntes egészségpénztári tagság keretében kínálnak olyan szolgáltatásokat, amelyek segítenek megelőzni, kezelni az elhízást.
MOL. Az egészségpénztár-tagoknak lehetőségük van személyre szóló egészségtervet készíttetni, aminek megvalósulását nyomon követik.
DREHER. A cégnél a Tempo Egészségpénztár működik, amely tagjainak sport-, fitness- és turisztikai programokat is kínál. Ezenkívül a vállalatnak saját sportközpontja van, amelyben havi 200 forint fejében tornázhat, focizhat, teniszezhet vagy tekézhet az alkalmazott.
MATÁV. Itt a Dimenzió Egészségpénztár tevékenykedik, a tagdíjhoz a cég jövedelemarányosan járul hozzá. A tagok évente vesznek részt egészségügyi szűrésen, ennek alapján személyre szabott egészség- és életmód-vezetési modellt alakítanak ki.
PEPSI. A vállalatnál egész-ségügyi kockázatelemzés működik, ösztönzik és anyagilag is támogatják a vállalati sportvetélkedőket és bajnokságokat.
IBM. A magyarországi cégnél tanácsadással egybekötött egészségi állapotfelmérést tartanak, háromhavonta pedig egészségnapot rendeznek. |
|
|
|
|
|
|
A magyar szabályozás kétségkívül illeszkedik egy erős nemzetközi trendbe, amelynek közös nevezője az elhízás elleni harc. Markosz Kiprianu, az egészségügy uniós biztosa egyenesen úgy vélekedik: „Korábban kinevettük az amerikaiakat, de mára az elhízás európai problémává vált.” A Financial Timesban közölt ajánlása szerint a sós és édes ropogtatnivalókat gyártó cégek jobban teszik, ha felhagynak a gyerekeket megcélzó reklámokkal: erre egy év türelmi időt kapnak. (Az édességek marketingjével foglalkozó cikkünket lásd a 48-49. oldalon.)
A kövérséget megelőzni jóval könnyebb, mint kezelni, ezért is terjednek világszerte az iskolai intézkedések. A magyar büféseket ez persze nem vigasztalja, nagy részük fanyalogva, szkeptikusan nyilatkozott. Szerintük a kedvelt, de egészségtelen termékek kitiltásával csak annyit érnek el, hogy a diákok iskolán kívüli boltokban veszik meg azt, amit náluk már nem tudnak, miközben az ő forgalmuk akár felére is visszaeshet. „Mi is tisztában vagyunk vele, hogy a tiltás önmagában nem sokat ér” – nyilatkozta lapunknak Somhegyi Annamária, az Egészségügyi Minisztérium népegészségügyi főosztályának vezető főtanácsosa. Szerinte éppen ezért elengedhetetlen, hogy a szabályozás mellett megvalósuljon a hatékony ismeretterjesztés, az egészségtan oktatása és a rendszeres testmozgás. A tárca ennek szellemében 2001-ben és 2003-ban egészségfejlesztési pályázatokat írt ki a mindennapi iskolai testmozgás támogatására: az elsőre 710, a másodikra 628 iskola jelentkezett. Ezek az intézmények vállalták, hogy a támogatás fejében mindennap testmozgást végeztetnek a gyerekekkel. „Azt szeretnénk, ha a gyermekek egészségéhez szükséges feladatok végzéséhez egy automatikusan igénybe vehető támogatási forma, pl. egészségfejlesztési normatíva létezne, de erre egyelőre nincs költségvetési fedezet” – ismerte el ugyanakkor a főtanácsos.
SÚLYOS KOCKÁZATI TÉNYEZŐ. Pedig az iskolai büfék és automaták „megregulázásának” igazából akkor lenne értelme, ha egy nagyobb társadalmi program keretei közé illeszkedne be.
A tengerentúlon, ahol tanulmányok mutatják ki, hogy a 20 éves korukra elhízott nők átlag 8 évvel, a férfiak pedig 13 évvel rövidebb életre számíthatnak, mint egészséges társaik, az elhízást már a dohányzással egyenrangú, ha nem súlyosabb egészségi kockázatnak értékelik. Bőven lenne ok a nagyobb odafigyelésre és anyagi ráfordításra idehaza is: egy tavalyi OECD-tanulmány szerint a tagországok közül a magyarok ötödikek a kövérségi listán, s a szervezet és a hazai szakértők többsége szerint a magyarok 40 százalékuk túlsúlyosnak tekinthető (lásd külön). Különösen aggasztó a helyzet a fiataloknál: a 12-13 éves magyar gyerekek 13 százaléka elhízott, 17 százalékuk túlsúlyos. Talán ha majd az iskolai automatákból a Túró Rudi kiszorítja a chipseket…
