Hajdan akár egy kézfogással is hajlandó volt megpecsételni egy megállapodást Bársony Ferenc, ma viszont a saját bőrén tapasztalja az üzleti korrektség hiányát. Mint mondja, a franchise-partnerek egy része úgy szeretne a Főzelékfaló sikereiben osztozni, hogy közben legszívesebben elfelejtene fizetni a franchise-gazdának, azaz neki. Lényegében ez magyarázza a rendszer kiépítését is, hiszen a versenytársak sokszor csak lemásolták a főzelékbár nyers téglás, terrakotta falas designját, a kínálat pedig visszaütött Bársony úr jó hírére, aki önvédelemből még az Európai Unióban is levédette a nevet és az üzlet kialakítását.
„Szerintem az az ember tud igazán üzletelni, aki alulról indult” – avat be filozófiájába. Hozzáteszi, tőle az első millióját is meg lehet kérdezni, azt ugyanis az apósa adta kölcsön a Nagymező utcában bérelt üzlethelyiség Főzelékfalóvá alakításához.
A történet persze régebbről datálódik, egészen onnan, hogy az ifjú Bársonyt – miután lényegében megtagadta az orosz nyelv tanulását – eltanácsolták a szakközépiskolából. A főzés és a vendéglátás alapfogásait a szakmunkásképzőben sajátította el, ám az indíttatás már tízéves korában megvolt benne, egyfelől, mert szerette a hasát, másrészt, mert a nagymama bevonta a munkába. „A fedőemelgetésért, a kóstolgatásért csak azért nem kaptam nagy füleseket, mert látták, hogy van a főzéshez érzékem” – mesél a kőműves apukát és közértes anyukát felvonultató családi háttérről.
SAJÁT KEZŰLEG. A fusi-korszakban édesapja mellett segédkező Bársony Ferenc később jó hasznát vette az ott felcsípett ismereteknek, hiszen az első Főzelékfaló nyitásakor az enteriőr kialakítására már nem jutott pénz, ennélfogva maga rakta fel a csempét is. Az már nyilván a kedvtelés kategóriába tartozik, hogy jelenleg épülő családi házában – ahol a 27 négyzetméteres konyhában többféle tűzhely is helyet kapott – szintén maga rakta ki azt a kör alakú mozaikot, amelyen a „Rómát sem egyetlen nap alatt építették fel” latin eredetű mondás szerepel. A lépésről lépésre haladó üzletépítésre figyelmeztető bölcsesség amúgy is közel áll a gyökereit soha nem felejtő vállalkozó mentalitásához. „Sokszor előfordul, hogy amikor kitalálok valamilyen új kombinációt, inkább átöltözöm és megcsinálom, mert hamarabb kész, mintha elkezdem magyarázni a szakácsnak” – mondja.
Első munkahelye egy diszkó volt, majd a Római-part egyik kiskocsmájában pincérkedett. A vendéglátáshoz tért vissza a katonaság után is, ahol az egyik elitlaktanya konyháján dolgozott az Astoria szálló egykori séfjének keze alá. Mint mondja, tőle sokkal többet tanult, mint az iskolában, például azt is, hogy a húsnak lelke van. Később belevágott egy balatoni büfé nyári üzemeltetésébe; a hároméves kalandot a délegyházi kemping éttermének felfejlesztése követte.
A Főzelékfaló ötlete a feleségétől származik, erre alapították meg a céget 1996-ban. Sikerének egyik magyarázatát abban látja, hogy a magyarok az egytálételeket részesítik előnyben, mondhatni kifejezetten „levescentrikusak” vagyunk, amit a szakember a régi idők szegénységére vezet vissza. „Manapság az időhiány motiválja ebbéli ízlésünket, ám hogy tartalmas is legyen, amit eszünk, ahhoz egy sűrűbb levesre, azaz főzelékre van szükségünk” – vélekedik. Pedig a főzelék sokáig még nem is volt elegáns: a rendszerváltás előtt a műanyagtálcás önkiszolgálók választékának is a legalján volt. Aztán fölerősödött az egészséges táplálkozás iránti igény, s a főzelék rántás nélkül, angolosan jött szokásba.
A jó helyen, jó időben lenni alapigazsága ennél a vállalkozásnál is működött, hiszen a Nagymező utcai első üzlet indításakor már az első héten nyereséget termeltek, miközben meglehetősen heterogén vendégkört szolgáltak ki. A fiatal, öltönyös üzletemberektől, az ügyvédeken át a művészekig mindenki megfordult ott a „pesti Broadway” környékéről. A betérők között éppúgy ott volt Sas József, mint Szulák Andrea vagy Benkő László, illetve a környékbeli rendőr és az utcaseprő.
Bársony Ferenc
41 éves, Budapesten született. Vendéglátó-ipari szakiskolát végzett 1981-ben, majd végigjárta a vendéglátós szakma szinte valamennyi műfaját. A feleségével alapított közös vállalkozás 1996-ban nyitotta az első Főzelékfalót. Az induláshoz szükséges egymilliót kölcsönző após ma már szintén résztulajdonos. A tavaly mintegy 800 millió forintos forgalmat kasszírozó Főzelékfaló franchise-rendszerben fejlődik tovább: a lánc öt éttereméből kettő már ilyen formában működik.
Szabadidejében most épülő házát csinosítgatja, ha az üzlet engedi, utazik, de a legszívesebben horgászik.
Kislánya 3 éves, már az illatukról felismeri az ételeket.
EGY SZEM BAB. „Minden üzlet építésénél, beindításánál ott vagyok, hordom a téglát, rakom a csempét, nem csoda, ha a tulajdonláson túl is a magaménak érzem” – vallja Bársony Ferenc. Vélhetően ez a mentalitás segíti abban is, hogy ne szakadjon el saját közegétől, gyerekkori haverjaitól és a józan takarékosságon alapuló életviteltől. „A koporsón nincs zseb” – summázza erről a véleményét. „Folyamatosan visszaforgatja a nyereséget, és az életvitelében sem lett pazarló” – jellemzi barátját Lovász Krisztina, a Főzelékfaló könyvelését végző Abacus Belváros Kft. ügyvezetője. Ő nyolc éve áll üzleti kapcsolatban Bársonyékkal, de az ismeretség annál is régebbi. Bársony Ferenc úgy árnyalja a képet, hogy megtanulta, ha leesik egy szem bab, azt fel kell venni. „Nem azért, mert smucig vagyok, de ha mindennap leesik egy, abból év végére összejön egy zsák.” Ma már annyi luxust azért megenged magának, hogy házépítésbe fogjon, balatoni nyaralót vásároljon, és telente elutazzanak valamilyen melegebb vidékre.
Az öt üzletből jelenleg három Főzelékfaló, egy magyar és nemzetközi szárnyas specialitásokat, a legfiatalabb egység pedig görög ételeket kínál, Bársony Ferenc egyik kedvenc konyhájának remekeit. A tavaly közel 800 millió forintot forgalmazó vállalkozás olyannyira családi, hogy az új üzletekbe már azt a bizonyos első milliót kölcsönző após is beszállt.
