Fontos döntést hozott az Európai Unió gazdasági és pénzügyminisztereinek tanácsa az iraki fejleményekre figyelő közvélemény árnyékában. Az unió egyik legfőbb döntéshozó testülete politikai egyezséget kötött a szervezet adójogi harmonizációjának előmozdításáról. Az eredmény Mario Monti versenyjogi biztos csapatának sikerét jelenti.
Dezső Attila ügyvéd, a Dezső, Réti & Antall Landwell partnere
ADÓHARMONIZÁCIÓ. Monti hivatalba lépése előtt a nyereségadózás területén megbukott minden harmonizációs törekvés, mert a tagállamok ezekben adóbevételeik csökkenésének veszélyét látták. A kilencvenes évek végén elfogadott magatartás-kódex ajánlásai segítségével sikerült a tagállamokat az önkéntes harmonizáció irányába terelni. Az ajánlásokból idővel kötelezően alkalmazandó jogszabályok lettek. A mostani megállapodás – tanulva a korábbi taktikai lépésekből – a megtakarítások adóharmonizációja mellett a tagállamok közötti információ cseréjére összpontosít. Határozottan ügyes! A koncepció nagyszerűségét növeli, hogy az információcserét ki kívánják terjeszteni olyan – adóparadicsomnak számító – kisebb államokra is, mint például Lichtenstein, Monaco, Andorra vagy San Marino. Monti csapatának eredménye figyelemreméltó, hiszen az általános forgalmi adótól eltekintve ez idáig az adóharmonizáció nem bizonyult sikertörténetnek az Európai Unión belül.
Más szempontból az elfogadott egyezmény Mario Monti csapata szempontjából vereséget is jelentett. 2001-ben ugyanis az unió versenyjogi főigazgatósága felülvizsgálta több tagállam adórendszerét, rákényszerítve a tagországokat az adókedvezmények, azaz a versenytorzítónak minősített adórendszerek feladására. A szégyenlistára került többek között Írország a külföldiek jövedelemadóztatása miatt, Hollandia az úgynevezett 1929-es holding-struktúrája miatt, Belgium a kedvező adózási lehetőséget jelentő koordinációs központjai miatt. Az érintett tagállamok ellenálltak, holott Monti csapata az Európai Bíróság elé akarta vinni az ügyeket. A mostani egyezménnyel azonban pont került az ügy végére, a fent említett országok kivétel nélkül 2010-2011-ig kaptak haladékot a rendszerek átalakítására. Mario Monti: tagállamok 0:1.
Hazánk nem volt ilyen szerencsés. Azt is mondhatnánk, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad a „kisökörnek”, hiszen Magyarország és a csatlakozni várók nem kaptak 2010-ig szóló derogációt adókedvezményeik fenntartására. Mario Monti: csatlakozásra váró országok 1:0. Kár, hogy a meccsek eredményeit nem lehet összeadni, így minden fél maga viseli részmeccseinek eredményeit. Ehhez jobb, ha hozzászokunk a jövőben, mert ez az európai jog keletkezésének logikájából fakad. Az ugyanis nem más, mint a különböző tagállami és közösségi érdekek egyvelege, ráadásul állandóan változik. Mario Monti azzal próbálta letörni a csatlakozni kívánó államok ragaszkodását adókedvezményeikhez, hogy azok piactorzító jellegűek. Nem vette figyelembe az Európai Uniónak legalább ilyen fontos törekvéseit a regionális különbségek csökkentésére. A Római Szerződés alapításának idejében a legfejlettebb észak-német régió és a legfejletlenebb dél-olasz régió közötti különbség maximum háromszoros volt. A közép- és kelet-európai országok csatlakozásával az olló nyilvánvalóan tovább nyílik, ami egyúttal szükségessé teszi a regionális különbségek mindenáron történő mérséklését.
KIVONULÁSI HULLÁM. Ehhez nem a nagyvállalati adókedvezmények megvonása a legrövidebb út. Mario Montinak nincs feltétlenül igaza, még a saját versenyjogi területén sem. A multik mostani kivonulási hulláma egyértelműen igazolja, hogy amennyiben a távozni kényszerült nagyvállalatok elhagyják az európai régiót – például az IBM Kínába telepíti át termelésének egy részét -, akkor az egész közösség versenyképessége csökken. Nyilvánvalóan ez nem lehet az EU versenyjogának célja. A csatlakozási tárgyalásokon az is kiderült, hogy a szerzett jogok alapvető védelme sem hatotta meg a versenyjogi főigazgatóságot, noha a korábban említett gazdag államok esetében éppen az volt a derogáció alapja. Az eset tanulsága, hogy az unió versenyjoga a kívánt közösségi célok mellett általában erősen tükrözi egyes tagállamok és némely esetben a brüsszeli apparátus céljait.
Ha a mérlegünkön javítani szeretnénk, kint kell lennünk a meccsen. Idejekorán hallatnunk kell a hangunkat, a jogalkotási folyamat aktív részeseivé kell válnunk. Ellenkező esetben a tribünről figyelhetjük, miként kapjuk az újabb és újabb gólokat.
