Winand Gábor, a neves magyar jazzénekes nemrég „sokkot” kapott, s lemezkiadója, a BMC Records felettébb örült a hírnek. A tekintélyes francia jazzújság, a Jazzman ugyanis időről időre Choc elnevezésű díjjal jutalmazza az általa legkiemelkedőbbnek tartott művészi teljesítményeket. Ezúttal Winand Gábornak a BMC-nél megjelent lemeze Az év 15 legjobb jazz lemeze Choc de l’année elismerését kapta. „Hétéves működésünk során elérkeztünk odáig, hogy a nemzetközi zenei világban már figyelnek ránk. A díjak a lemezgyártásban éppen annyira fontosak, mint a filmiparban” – állítja a BMC tulajdonosa, Gőz László, aki 1996-ban alapította meg a céget.
A BMC eddig megjelentetett 80 lemeze már alapot ad arra, hogy őket is jegyezzék a kiadói szakmában. Ma már sokhelyütt érdeklődéssel fogadják a kiadványaikat, amelyekből mintegy 50 ezer darab van forgalomban szerte a világon, 16 országban.
ÖNVÉDELEM. Nemcsak a kalandvágy és az újdonság varázsa késztette Gőz Lászlót arra, hogy cégalapításba fogjon. A neves harsonaművész úgy tapasztalta, nem zökkenőmentes a jazzlemezek kiadása Magyarországon, s gondolta, megpróbál ő is tenni valamit ezen a területen. Ugyanakkor előadóként is kiszolgáltatottnak érezte magát. Folyamatosan készenlétben kellett állnia, folyton felkérésre várt, és reggelente, amikor felkelt, még nem tudta, hogy ha majd megcsörren a telefon, éppen egy operett-előadásba, egy jazz bigband koncertre vagy egy langyos könnyűzenei buliba hívják majd. Sok olyan zenei produkcióban kellett részt vennie, amelyhez művészileg semmi köze nem volt. Ma is úgy gondolja, ez a fajta kiszámíthatatlan terhelés testileg is, lelkileg is kimeríti az előadóművészt, szinte teljesen elveszi a kedvét attól, hogy hangszeresen továbbfejlődjön. S bár üzletemberként nagyon lefoglalja a cég irányítása, mint előadó ma mégis sokkal szabadabbnak érzi magát. Mivel nem közvetlenül a saját muzsikus-tevékenységéből él, azokkal lép fel, akiket kedvel, és azt ad elő, amit akar. Elsősorban jazzt játszik, és nagyon sok kortárs zenét. Az idei Tavaszi Fesztiválon egy kamarazenekarra és szóló harsonára írott művet mutatott be a Budapest Jazz Orchestrával. Nem akárki írta ezt a darabot egyenesen az ő számára: a Hollandiában élő Eötvös Péter, a kortárs zeneszerzők egyik legnagyobbika.
SZEMÉLYRE SZABOTTAN. A BMC megalapításához Gőz László a fellépéseiből teremtette meg a kezdő tőkét. Jazz és kortárs lemezeket akart kiadni, de a sors úgy hozta, elsőként mégis néhány poplemezzel arattak nagy sikert, s ezek aztán megteremtették a további működés feltételeit. Ők jelentették meg a népszerű Csinibabát, a Jazz +Az két albumát és a cégalapításban társ Dés László két válogatás CD-jét. Mindegyikből platina- vagy aranylemez lett, s máig ott vannak a piacon. Mégis abbahagyták a nagy sikert hozó poplemezek kiadását. Gőz László érvelése szerint azért, mert nagyon más menedzselési munkát, másfajta terjesztési technikát feltételez, másféle kapcsolatrendszerek kiépítését igényli egy popzenei korong, mint egy komolyzenei vagy jazzlemez. Ha folytatják a könnyűzenei kiadványok megjelentetését, a cégének több emberét csak erre a területre kellett volna ráállítani, hiszen egy-egy ilyen CD promotálása egy ember több havi munkájába kerül. Egy multicég megengedheti magának, hogy több szekciója is legyen, a BMC-nél dolgozó 10 ember azonban jobbnak látta, ha a jazzre és a kortárs komolyzenére, vagy e kettő összefonódására koncentrál. Ez volt az a terület, amely a legközelebb állt hozzájuk, és úgy gondolták, itt mutatkozik a legnagyobb hiány a magyarországi lemezkiadásban.
Gőz László Budapesten született, 49 éves. Elvégezte a Bartók Béla Konzervatórium jazz és klasszikus tanszakát, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola harsona és tanári szakát. 1978-óta a főiskola jazz tanszakának zenetörténet, szolfézs és jazz harsona improvizáció tanára.
Alapító tagja volt a kortárs zenét játszó 180-as Csoportnak. 1979 és 1989 között a csoport tagjaként több mint 400 koncerten szerepelt egész Európában. 1989-ben létrehozója a Brass Age együttesnek, amellyel két lemezt készített. Öt évvel később Erdélyi Péterrel, Studnicky „Zsatyi” Lászlóval és Gyenge Lajossal megalapította az ESP Groupot, de számos más zenekarban is játszott (például Interbrass, Budapest Big Band, LGT, Jazz+Az), és több mint 100 lemezen működött közre stúdiózenészként. 1996-ban megnyitotta a Budapest Music Center Zenei Információs Központot, majd megalapította a BMC Records lemezkiadót, amely eddig közel 80 klasszikus és jazz-zenei CD-t adott ki. Az idén március 15-én a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetésével jutalmazták. Két egyetemista és egy középiskolás gyermeke van. Szabadidejében lovagol.
A cég pénzügyeivel foglalkozó Balázs János úgy gondolja, Gőz Lászlónak számos kitűnő üzleti ötlete van, amelyek segítségével képesek több lábon állni. De nem „fafejű” főnök típus, ha valamit a kollégái kockázatosnak éreznek, meg lehet beszélni vele a változtatásokat is. Akciókat, koncerteket tartanak, de vállalnak rendezvényszervezést, cégdesign-tervezést, sőt mappák, borítók tervezésére és gyártására is hajlandók, hiszen a lemezek előállítása sokba kerül, nagy a pénzmozgás, a kiadásokat folyamatosan fedezni kell valamelyik aktuális bevételből. Működésüket rendszeresen támogatja a Nemzeti Kulturális Alap, a kulturális tárca és a Soros Alapítvány, de a támogatások mértéke nem éri el a kiadások 30 százalékát.
BARÁTI HANGSZEREK. Gőz László meglátott egyszer egy különleges, reneszánsz hangszert a tévében, és beleszeretett. Addig kutatott, amíg sikerült kinyomoznia, hogy London egyik ódon utcájában dolgozik az a hangszerkészítő, aki képes megcsinálni a XIII-XIV. században használatos fa hangszerek pontos mását. Elment hozzá és vásárolt tőle egy becses darabot, de állítja, olyan nehéz játszani rajta, hogy még mindig nem tanulta meg. Harsonagyűjteményében több szép darabot őriz, nemrégen maga is készíttetett egy sajátos, kétcsöves harsonát, mert Eötvös Péter Paris Dakar című új darabjának megszólaltatásához erre az egyedi hangszerre volt szükség.
Gőz László szereti a kézi munkát, otthon villanyt szerel, bútort farag. Saját lován, a Királyi Nőn hetente kétszer órákra kilovagol a Pilisbe. Az érzékeny muzsikus a csöppet sem érzékeny üzleti világban is őrizni akarja értékes emberi kapcsolatait. Közismert, hogy Dés László és Gőz László egy darabig együtt vitték a kiadót, de aztán mind a ketten felismerték, más az útjuk. Dés az egyik legkeresettebb filmzene, színpadi zene-, dalszerző és előadóművész lett Magyarországon, míg Gőz hangszeres előadóművész és üzletember. Ma már mindketten azt vallják, nyugodt, mély barátság az övék, amelyet az üzleti érdek már nem befolyásolhat, nem tehet tönkre.
ZENETÁR. A racionális muzsikus-üzletembernek van azonban egy olyan vállalkozása, amelyből eddig egyetlen fillér haszna nem származott. Munkatársaival létrehozott egy különleges zenei információs portált az interneten. Már eddig is sok mindent meg lehet tudni ott, a cég kiadványain kívül általában a magyar zeneszerzőkről, de nagy álma az, s most ezen fáradoznak, hogy összeállítsanak egy olyan adatbázist, amely akár a múlt századra visszamenően is valamennyi magyar zeneszerző minden művének minden fontosabb adatát tartalmazza: a hangnemet, hangszerigényt, a mű szerkezetét, jellemzőit, az időtartamot és hasonlókat. Gőz László úgy gondolja, nem árt, ha a magyar üzleti világ ilyenfajta magyar értékeket is bevisz „apportként” az Európai Unióba. Ha mondjuk egy csellista Tours-ban azon töri a fejét, hogy hárfás kedvesével milyen darabot mutassanak be együtt, bukkanjon rá a világhálón egy olyan magyar zeneszerző darabjára, amely ezzel a két hangszerrel előadható.
