A jelre váró politikusoknak persze az Atlanti-óceán mindkét partján elegendő egy-egy bizalmi index kedvező alakulása a trendforduló kihirdetéséhez, ám a bizonytalan helyzetre jellemző, hogy a következő nap egy ellenkező előjelű mutató már elegendő a piacok elbizonytalanításához.
Jól mutatta ezt, hogy a múlt hét közepén, több kedvező jelentés után, az amerikai Conference Board fogyasztói bizalmi indexe meglepő mértékben múlta alul a várakozásokat. Ám ennek ellenére is az Egyesült Államokban több jele mutatkozik annak, hogy megkezdődött a kilábalás. Az év második negyedében, az április-júniusi szakaszban a gazdaság 2,4 százalékkal bővült. Ez nemcsak az előző hat hónap tempóját haladta meg jóval, mintegy 1 százalékponttal, de az elemzői várakozásokat is. Az előrejelzések pedig még erősebb növekedést jósolnak az év hátralevő részében: éves szinten a 4 százalékot is meghaladhatja az ütem.
A lendület fő hajtóerejét a védelmi kiadások jelentik, amelyek egyes összetevőiket tekintve az 1951-es koreai háború óta a legnagyobb mértékűek voltak negyedéves szinten. Hatásuk a növekedésre kétszerese volt a fogyasztói kiadásoknak, jóllehet azok is 3,3 százalékkal bővültek a második negyedévben. Az optimista növekedési előrejelzések arra számítanak, hogy ősztől az adócsökkentések családi szinten is érzékelhető hatása tovább erősíti majd a lakosság költekezési hajlandóságát.
Az egyetlen kedvezőtlen fontosabb amerikai mutató továbbra is a munkanélküliség. A júniusi rekordnagyságú 6,4 százalékról ugyan 6,2 százalékra mérséklődött a ráta, ám csupán abból adódóan, hogy mintegy félmillió tartós munkanélküli felhagyott a további álláskereséssel. Mindez azt sugallja, hogy a gazdasági élénkülés ismétlődő jelei ellenére az üzleti élet továbbra is kivár.
A munkanélküliség mutatói sokáig kísértik még Schröder kancellárt is, aki pedig a héten meghirdette, hogy megkezdődhet a német gazdaság talpra állása. Schröder az elmúlt hetek több bizalmi indexének (az üzleti klímát jelző Ifo-indexnek, a Reuters beszerzői menedzser indexének, a fogyasztói bizalmi indexnek) a javulása alapján vonta le a következtetését. Mindezek nyomán kilátásba helyezte, hogy még az idén útjára indítja a kormány adócsökkentési programját. A bejelentésre a müncheni Ifo-intézet 1,5-ről 1,7-re emelte a jövő évi növekedési kilátásokat.
A német gazdaság rövid távú esélyeiről azonban megoszlanak az elemzői vélemények. A 6 vezető német gazdaságkutató intézet közül 5 jobb esetben is stagnálásra számít az idén, miközben az esseni RWI enyhe recessziót, 0,2 százalékos visszaesést jósol. (A kormányzati várakozások az idén 0,75 százalékos növekedéssel számolnak.) Egyértelműen csak a jövő évben látnak esélyt a gazdaságkutatók a német gazdaság növekedésére. Az RWI elemzői szerint a szokatlanul hoszszú stagnálási periódus után 2004-ben már 1,8 százalékos GDP-emelkedéssel lehet számolni.
Ám az elemzők nem mulasztják el megjegyezni, hogy az optimista forgatókönyv csak akkor érvényes, ha a kormány végre rászánja magát a kilátásba helyezett strukturális átalakításokra, a támogatások következetes leépítésére, a további adóreformra. „Alapvető reformok nélkül, különösen ami a munkaerőpiacot illeti, a munkanélküliség magas, a növekedés pedig gyenge marad” – figyelmeztetett a napokban Otmar Issing, az Európai Központi Bank vezető közgazdásza.
Márpedig az előrejelzések azt ígérik, hogy az állástalanok száma az idén és jövőre is 4,5 millió körül alakul, s még 2005-ben sem süllyed a politikai szempontból mérföldkőnek számító 4 milliós szint alá. A másik veszély, ami a német gazdaságot fenyegeti, hogy a költségvetési deficit előreláthatólag sem 2003-ban, sem jövőre nem süllyed a GDP 3 százaléka alá. Ez esetben Berlin három egymást követő évben is megsértené a Stabilitási Paktum kritériumát, s az Európai Bizottság elméletileg akár 10 milliárd eurós büntetést is kiszabhatna.
