Visszaszervezés

Ünnepelhet a szakszervezet, ha lobbizása eredményeképpen a parlament elfogadja azt a törvénymódosítást, amelynek értelmében mintegy 10 ezer közigazgatási dolgozó 2003. július elsejétől újra köztisztviselőnek minősül. A két évvel ezelőtti, az Orbán-kormány ideje alatt végrehajtott „kiszervezésnek” számos jogfilozófiai és praktikus oka volt. Ezt az érintettek még el is fogadták volna, ha státusuk megváltozása nem járt volna számukra egyben egzisztenciális kiszolgáltatottsággal. De járt. Akkor a központi és a helyi közigazgatási intézmények adminisztratív munkavállalóit hidegzuhanyként érte a módosítás. Ugyanannál az asztalnál ültek, ugyanazt a munkát látták el, mint korábban, mégis egyik napról a másikra kikerültek az állam védőszárnyai alól.

MEGREKEDT FIZETÉSEK. Fehér József, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének (MKKSZ) főtitkára szerint a két évvel ezelőtti változtatás azért volt megkérdőjelezhető, mert nem egységes elvek mentén húzta meg a határvonalat. Míg a közalkalmazottak között a törvény nem tesz különbséget aszerint, hogy tevékenységük állami feladatellátásnak tekinthető vagy sem, addig a köztisztviselői törvény értelmében csak az minősül köztisztviselőnek, aki munkavégzése során közhatalmat gyakorol. Felemás helyzet alakult ki, mert míg a kulturális és egészségügyi szektorban egyaránt közalkalmazottnak számít a takarító, a fűtéskarbantartó, az orvos, vagy az iskolaigazgató, addig a közigazgatásban csak a hatósági jogkört ellátó vezetők és ügyintézők élvezik a köztisztviselői státust. Számos uniós országban egyébként ugyancsak megkülönböztetik a munkavállalókat aszerint, hogy munkavégzésük során gyakorolnak-e közhatalmi jogosítványt, s ha igen, akkor az adott státus betöltését állampolgársághoz köthetik – és kötik is.

Az érdemi ügyintézők mellett adminisztratív munkát végző ügykezelők, műszaki és technikai alkalmazottak nehezen viselték, hogy egyszerű munkavállalóvá fokozták le őket. „Elveszítették a foglalkoztatás biztonságát, ráadásul a fizetésük is megrekedt a két évvel ezelőtti szinten, merthogy kimaradtak a köztisztviselői bérfejlesztésből. Elestek továbbá az üdülési támogatástól, a ruhapénztől és a kedvezményes lakáshiteltől” – sorolja a hátrányokat Fehér József.

Nem tudni, hogy önmagában az érdekvédelem „hangja” nyitott fülekre talált volna-e, mindenesetre a „kiszervezett” ügykezelőknek kapóra jött, hogy Lamperth Mónika került a belügyi bársonyszékbe. Ő volt tudniillik az a politikus, aki 2001-ben, MSZP-s képviselőként, a legmarkánsabban bírálta az Orbán-kormány intézkedését. Ez ugyanis megtörte azt az 1992-ben elfogadott elvet, amely – az „egy munkahely, egy státus” jegyében – azonos jogállást biztosított az állami szférában. A Figyelő által megkérdezett jogelméleti szakértők szerint az Orbán-kabinetet kevéssé vezethette megtakarítási megfontolás, mivel az alacsony bértáblára „belőtt”, kevéssé kvalifikált alkalmazottak átminősítése mindössze 4 milliárd forintot hozott a büdzsének. Orbánékat valószínűleg leginkább az a píár fogás motiválta, miszerint – az olcsó állam eszméjétől vezetve – ezzel a húzással 15 ezerrel csökkent az állami alkalmazottak száma. Az érv persze legfeljebb felületesen volt igaz, valójában nem volt egyéb, mint a számokkal való játszadozás.

KÜLÖNÖS ALKUK. Elgondolkodtatóbb azonban ennél a megfontolásnál az az érv, amelyet egy nevének elhallgatását kérő közigazgatási szakember osztott meg a Figyelővel. Eszerint az apparátust a saját embereivel feltöltő Fidesz nem tudta volna a kötött és relatíve alacsony bértáblával a közigazgatásba csábítani a magasan kvalifikált (főként műszaki diplomás) szakembereket. „A törvénymódosítás szabad mozgásteret engedett az intézményeknek, hiszen egy specializált tudást igénylő számítástechnikai felső vezető nem jött volna el bruttó kétszázezer forintért a közigazgatásba, ennél lényegesen többet lehetett számukra ajánlani”- érvelt a szakértő. A munka törvénykönyve rugalmasabb foglalkoztatásra ad lehetőséget, nincs kötött bértábla, ennél fogva a helyi specializált igényektől függően születtek alkuk. A „kiszervezés” azonban csupán e számítástechnikai felső vezetők számára sült el jól, az alacsonyabban kvalifikált munkavállalók ezreit a „padlóra küldte”. Az alku az ő esetükben azt jelentette: örülhettek, hogy nem csökkent a fizetésük. Most, hogy visszakerülnek a köztisztviselői törvény hatálya alá, rájuk is vonatkozik a 2001-ben elfogadott illetménytábla. (A karbantartók, műszaki technikai segédszemélyzet ötezer fős tábora továbbra is egyszerű munkavállaló marad.) A köztisztviselőknek egyébként 2003. július elsejétől a két évvel ezelőtt megemelt fizetések 100 százaléka jár; eddig a 70 százalékát kapták kézhez.

Habár látszólag emelkednek a bérek, az érintettek korántsem elégedettek, 2003-ra ugyanis a kabinet ismét befagyasztotta az illetményalapot. A közigazgatásban már csak emiatt is tartja magát az a vélekedés, hogy a konzervatív kormányok idején megugrottak a fizetések, míg a szocialista-liberális kabinet módszeresen visszafogta azokat. Ezen a megítélésen pedig még e gesztusértékű visszaszervezés sem képes változtatni.