Nem jellemző ugyanis az európai piacon, hogy egy 100 százalékban állami energetikai társaság akár csak kisebbségi részesedést is szerezzen egy konkurens magántársaságban. Márpedig az Elmű, vagyis a Budapesti Elektromos Művek a fővárosi önkormányzat által most eladott paketten kívül kizárólag magántulajdonosok (a német RWE, a vele együtt szavazó osztrák EnBW és tőzsdei befektetők) kezében van. Brüsszelben igen rossz szemmel nézik az ágazati koncentráció legcsekélyebb jeleit is. A 10,5 százalékos pakett persze nem biztosít kiemelt befolyást az MVM számára, de általa beleláthat az elektromos művek stratégiai elképzeléseibe, könyveibe. Ez azért lehet visszás, mert az árampiaci liberalizáció nyomán mindkét cég kereskedik a szabadpiacon, vagyis versenytársak, s emellett az MVM-nek mint meghatározó áram-nagykereskedőnek az Elmű az egyik vásárlója. (Tény, hogy a két társaság felügyelőbizottságában jelenleg is van azonos tag, ami már eddig is jelzett bizonyos összefonódást, de ez azért mégsem ugyanaz, mint a tulajdonosi érdekeltség.)
Az Elmű számára mindenesetre jól jöhetnek az új kisebbségi tulajdonos politikai kapcsolatai. Az árampiaci liberalizáció tavalyi előkészítése során ugyanis világossá vált, hogy az állami villamos társaság nagyobb lobbierővel bír, mint a külföldi befektetők. A piaci verseny szempontjából azonban nem tűnik szerencsésnek, hogy a kedvező állami árszabályozásból származó nyereségének egy részét üzleti partnerei, konkurensei részvényeire költse az MVM.
A részvényügylet jól mutatja a fővárosi kassza állapotát. Az Elmű-pakett eladásából származó 19,2 milliárd forint szolgál majd önerőként egyebek mellett a Szabadság-híd felújítása, a csepeli gerincút megépítése, illetve a BKV egységes utastájékoztató rendszerének kialakítása kapcsán benyújtandó uniós pályázatoknál. A főváros nem talált jobb megoldást, mint hogy lemondjon évi 2-3 milliárd forintnyi, jól tervezhető osztalékbevételről a szükséges önrész felmutatása érdekében.
