„Klubcsapataink rendkívül gyenge külföldi szereplésére bizonyos mértékig magyarázat lehet a számukra korai időpont. A magyar labdarúgók ebben az időszakban még nem tudják tudásuk legjavát nyújtani. Általában csak áprilisra-májusra érik el labdarúgóink, csapataink teljesítő-képességük csúcsát.”
Ezt írta a Labdarúgás című szaklap 1966 elején. A „rendkívül gyenge szereplés” meg annyit tett, hogy 1964-ben az MTK a KEK döntőjébe, majd 1965-ben a Győri ETO a BEK elődöntőjébe jutott, míg az FTC – a többi közt a Bilbaót, az AS Romát, a Manchester Unitedet kiejtve, majd a döntőben a Juventust Torinóban legyőzve – elnyerte a VVK-t.
A Ceskoslovenský Sport 1965 év végi klub-ranglistáján a Ferencváros a 8., a Vasas a 16., a Győr a 18. volt. Az élmezőny így festett: 1. Internazionale, 2. Benfica, 3. Manchester United, 4. Real Madrid, 5. Milan, 6. Liverpool.
Az FTC a BEK negyeddöntőjében 1966 elején a mind a legértékesebb európai trófeát, mind a klub Világ Kupát 1964-ben és 1965-ben is elhódító Internazionaléval találkozott. A terminusok tekintetében vita alakult ki a felek között – akkor még nem voltak valamennyi csapatra egységesen vonatkozó, meghatározott időpontok –, majd az UEFA döntött, és az Esti Hírlap rezignáltan jegyezte meg:
A magyar együttes kényszerült igazodni a milánói együtteshez, mert fontosabb a világ szemében az Internazionale szereplése.

Az első mérkőzést február 23-án, három héttel a magyar bajnokság kezdete előtt kellett lejátszani Milánóban. Ezért az FTC már január 30-án nemzetközi mérkőzést vívott, találják ki, hol: a Megyeri úton.
