A nyugati kereszténységben minden évben január 6-án ünneplik a vízkeresztet, amelyről a legtöbbeknek az jut eszükbe, hogy ezen a napon kell leszedni a karácsonyfát. Lapunk utánajárt, hogy valójában miről szól ez az alkalom, miről emlékezünk meg vízkeresztkor.
Mit ünneplünk vízkeresztkor?
A keresztény egyházak vízkeresztkor ünnepelik Jézus megkeresztelését. Ennek emlékére sokáig a vízkereszt volt a gyermekek megkeresztelésének ünnepe, máig hagyománynak számít, hogy vízkereszthez legközelebb eső vasárnap a pápa maga is keresztel a Sixtus-kápolnában. A római egyház vízkeresztkor vizet és tömjént szentel, innen a magyar vízkereszt elnevezés is: a víz megszentelése, azaz megkeresztelése.
A régi időkben a templomban ilyenkor megszentelt vízből minden család vitt haza, ami – ha igazi pap szentelte – nem „romlott meg”, és egész évre be kellett osztani. Ha például nagyon tartottak a rontástól, szentelt vízzel hintették be a szoba vagy az istálló négy sarkát, az újszülött bölcsőjét, a borjút, lovat születése után. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy annak vize meg ne romoljon.
A vízkereszt mellett a január 6-ai ünnepet szokás epifániának – az Epiphania Domini, vagyis az Úr megjelenése kifejezés után –, illetve „háromkirályok”-nak is nevezni, mivel a napkeleti bölcsek látogatásáról is ezen a napon emlékezünk meg. Ez azért jelentős esemény, mert a bölcsek a pogányokat, azaz a nem zsidókat jelképezik, Jézus előtti tisztelgésük pedig azt jelenti, Isten már nemcsak a kiválasztott nép, hanem a „pogányok”, vagyis az egész emberiség előtt megmutatta önmagát emberré válásában.
Miért kell vízkeresztkor leszedni a karácsonyfát?
Mára a vízkereszthez kapcsolódó szokásokból többnyire csak a karácsonyfa leszedése maradt meg, de sokan ezt sem tartják be.
A babonák úgy tartják, ha a fa lebontását később kezdjük meg, akkor balszerencsével teli év elé nézünk. Bizonyos helyeken azonban február 2-ig, gyertyaszentelőig állt a karácsonyfa.
