A Lenin Mauzóleum lelinóleumozása – ha lenne nyelvtörő platformjuk a szocialistáknak, bizonyára ezen a közkedvelt címen hirdették volna kazincbarcikai részországgyűlésüket. Nyelvtörő platform nincs, a létező alakulatok prominensei viszont tiszteletüket tették a borsodi városban. Jól választottak.
Kazincbarcika annyira balos, hogy még a tavalyi narancsőszben is MSZP-s polgármestert és szoci testületet választott magának a település. Nagy terek, szikrázó napsütés, fényes szellők, szerethetően szocreál épületek mindenütt, és olyan szobrok, amilyeneket tán már csak a tétényi szoborparkban látni Osztapenkóéknál.
Kattintson a képgalériáért! Fotó: Kummer János / fn.hu
A helyszín – a Rendezvények Háza – olyan, hogy most azonnal le lehetne forgatni benne a Tanú hármat: bronz néptáncos diákpár „pörög” a bejáratnál, a falon vízfestékkel rajzolt plakát hív pénteki nosztalgiabálra, a lépcsőház falán pattogzó olajfesték, a parkettamintás linóleum sarkát fölpödörte az idő. Csemege! Kormánytámogatta osztálykirándulásokat kéne ideszervezni, de komolyan, hiszen voltaképpen ez is határon túli élmény, igaz, nem térben, hanem időben.
A képviselőket persze nem a kultúrsokk igénye, sőt nem is a nosztalgiavágy vetette Barcikára, hanem az aktuálpolitika. Manapság a falikútból is az folyik, hogy új alkotmányt ír az Országgyűlés. Csakhogy a leendő alaptörvény vitáját bojkottálják a szocialisták. Ami minimum abból a szempontból kínos, hogy ők nyolc éven át ekézték a parlamenti munkától távol maradó Orbán Viktort. Így most, hogy ne érhesse őket viszonvád, saját országgyűlést szerveztek. Kicsi, savanyú, de az övék.
Zömmel elegánsak az öltönyök, csinosak a kosztümök, mégis vérbő BAC dezodoros, Pitralon arcszeszes mozgalmi hangulat árasztja el a nagyelőadót. Érzik ezt a honanyák és a honatyák, zsizsegnek a beszédek alatt, poénkodnak, lapogatják egymást, Brezsnyev óta nem tapasztalt férfiöleléseket látunk.
Eljátsszák, hogy ez tényleg a parlament. A Pesten amúgy házalelnök Ujhelyi István megnyitja az ülést, napirendet olvas föl, de amikor felmutatja mai fegyelmezőeszközét, a házelnökségről ősszel leköszönt Schmitt Pál búcsúajándékát, egy csengettyűt, ő is belemosolyog a kamuprotokollba.
Az első napirendi pont: alkotmányozás. Előadó: Mesterházy Attila. A pártelnök szerint puccs zajlik az országban, totális hatalmi diktatúra tombol, az alkotmányozás pedig nem más, mint bábszínház. Ezért léptek ki az alaptörvény-alkotásból. A végső konklúzió: az új passzusok elfogadását a bal megakadályozni ugyan képtelen, de az alaptörvénynek pusztán formális legitimációja lesz, társadalmi és politikai semmiképpen.
Mesterházy után Kolláth György lép a mikrofon mögé, a hivatalos program szerint a készülő alkotmány szövegtervezetéről tart „korreferátumot”. Bármit jelent is ez a szó, bizonyos, hogy valami nagyon vicceset, ugyanis Kolláth mondatait végigkacagja a publikum. Az előadó hozza a formáját, állíthatjuk: sokkal jobb, mint a hivatásos nevettető Sas Józsi volt az Arénában.
Kattintson a képgalériáért! Fotó: Kummer János / fn.hu
Mielőtt a tudós alkotmányjogász végigvenné a passzusokat, tisztázza: függetlenként jött Kazincbarcikára, „egy kivételével az összes parlamenti párt meghívását elfogadtam volna”. Véletlenszerű idézetek az előadásból: „primitív, pártos, stratégia nélküli”, „egyeztetésre sem alkalmas”, „minden téren szégyenletes visszalépés”, „bedobnak egy ötletet, és az elemi végiggondolás sincs meg hozzá”, „silány, gyáva”, „majréznak”, „ha énhozzám egy ilyen színvonalú anyagot behoz egy főosztályvezető, másnap mehet az ügyfélszolgálatra panaszosokkal foglalkozni”, „nem vármegye-, hanem légvármegyerendszer épül”, „papírkosár!”.
Míg Kolláth oktat, befutnak a késők. Szociometriai tanulmányt ér a spontán ülésrend: balra középen Puch Lászlóé az origó, Kiss Péter, Kovács László, Juhász Ferenc, Lamperth Mónika, Veres János, Szanyi kapitány, Simon Gábor, Hiller István, Szűcs Erika és Tukacs István az ő serege. Jobbra hátul szerényebb a létszám, Gyurcsány mellett Molnár Csaba, a belvárosi Steiner Pál és Kolbert István látható. Előttük, perifériájukon Kunhalmi Ágnes ül, Gyurcsány simít párat a hölgy hátán. Túl Kunhalmin, egyetlen székkel odébb, mintegy a két alakulat között a párt fundamentuma, Lendvai Ildikó foglal helyet piros kosztümben. A legelső sort pedig Mesterházy uralja.
Egy képzeletbeli egyenlő oldalú háromszög A csúcsa Gyurcsány feje búbja, B csúcsa Puch búbja, C csúcsa Mesterházy fejteteje. A három búb köré írható kör középpontja Lendvai kontya (na, jó, legyen frizurája).
Amíg mi geometriázunk, már a második napirendi pontot tárgyalja a részországgyűlés. Címe: Társadalmi különbségek, szociális problémák. Gúr Nándor tart expozét, aztán úgy kéttucatnyi rövid hozzászólás következik – egyik-másik minimum elgondolkodtató. Minél „lejjebbről” érkezett a felszólaló, annál több a magva a mondanivalónak. Alsógagy polgármesterének nevét írjuk fel, alá is húzzuk: Takács László. Ajánljuk őt a közmunkaprogram ellehetetlenítésén fáradozó Czomba Sándor államtitkárnak nagy szeretettel. Ha tudni szeretné, miért és hová tűnnek el a fák a falusi utak mellől, Takács úrtól felvilágosítást kaphat (elérhetőség itt).
Kattintson a képgalériáért! Fotó: Kummer János / fn.hu
Elcsendesedik a szoci zsivaj, míg a falusi polgármester beszél, még Gyurcsány is felfüggeszti az sms-ezést, egy Tetris-függő képviselő hirtelenjében elfelejti nyomkodni a jobbra-balra nyilacskákat a klaviatúráján.
Utóbb Ujhelyi (al)elnök a Kossuth téri Országházból kapott információkra alapozva bejelenti, hogy a kazincbarcikai teremben több képviselő ül most, mint az alkotmányozó Parlament plenárisán. „Pfúúúúj!” – hozza vissza a karinthys hangulatot Gyurcsány (nagy zsivány). „Felháborííítóóóóó!” – a stréber Steiner blattol így neki.
Az egyik zárszó Kis Péteré („Jó vita volt, Orbán Viktor sajnálhatja, hogy nem volt itt.”), a másik azé az emberé, akit a hivatalos meghívó Dr. Phd. Hiller István néven emleget. Dr. Phd. tüzes beszédet tart a baloldaliságról, még nekünk is tetszik a gondolatmenet.
Hogy meglegyen a keretes szerkezet, Ujhelyi befejezésül „a magyar társadalom számára készülő országgyűlési határozattervezetet” fogadtat el simán.
Aztán jöhet az ebéd. Babgulyás az eleje, lekváros levél és túrós bukta a vége. Jobb, mint Söjtörön.
Amint tele a has, a tervek szerint kirajzanak a képviselők, mint megannyi Veszprém megyei Schmitt Pál: huszonegy páros indul huszonegy különböző helyszínre, hogy beszélgessen az emberekkel. Először a Mesterházy Attila-Horváth András duót nézzük ki magunknak a listáról (Kazincbarcika, Posta előtti tér), aztán a Juhász Ferenc-Puch László kettős putnoki kitelepülése ragadja meg a fantáziánkat, pillanatra elbizonytalanodunk a vilmányi buszfordulóba készülő Ficsor Ádámon, ám végül a Gyurcsány-Steiner alakulat ózdi megjelenése mellett tesszük le az ezrest. Döntésünkben komoly szerepet játszik, hogy Ujhelyi István provokáció, mi több, rendőri túlkapás veszélyére hívja fel frakciótársai figyelmét. Az alelnök attól tart, hogy az egyenruhások politikai utasításra zaklatni fogják majd a Fidesz ellen az utcán agitáló szocikat.
Ha valahol balhé lesz – gondoljuk mi -, akkor az Gyurcsány fellépésén várható.
Lopva lesünk az exminiszterelnökre, még a gulyást kanalazza, szedelőzködünk. A pakolás közben sajnos sikerül vérig sértenünk egy volt minisztert. Pedig barátkozásnak indul a dialógus. Exminiszter: „Merre indulnak?” FN: „Ózdra.” Exminiszter: „Tényleg? Mi is! Mehetnénk együtt.” FN: „Klausztrofóbiája lenne a Suzuki hátsó ülésén.” Feszült csönd. És még egy kis csönd. Aztán megtudjuk, hogy az egykor audizó tárcafőt most kivételesen egy szintén kisautós sajtós viszi át a szomszéd városba. Számunkra nincs visszaút; emelt fejjel, némán nyugtázzuk, hogy a következő pár évben nincs értelme interjút kérnünk Veres Jánostól.
Kattintson a képgalériáért! Fotó: Kummer János / fn.hu
Mire megvonjuk a szomorú mérleget, Gyurcsány végez a buktával, int jobbra, int balra, és lefelé indul a linózott lépcsőn. Mi meg utána. Ő beül a nem mondjuk meg, milyen típusú kocsiba (2,4 literes motor), mi a mi autónkba telepszünk, s félannyi köbcentivel is rátapadunk az Audira. Miskolc előtt jövünk rá, hogy nem Ózd felé tartunk. Csodálkozunk. Újabb tíz perc múltán, a sztrádán érik meg bennünk a felismerés: Gyurcsány nem kér az ózdiakból. A magányos Steinerre gondolunk. Aztán meg arra, hogy milyen jót ehettünk volna a kazincbarcikai Jóbarát kisvendéglőben. Tuti, hogy tartanak finomfőzeléket. Szafttal. Vagy gyalog.
bocs
Riportunk megjelenése után értesítette lapunkat Gyurcsány Ferenc munkatársa, Gréczy Zsolt, hogy a volt miniszterelnök Ranschburg Jenő temetésére sietett Budapestre – ezért nem ment Ózdra.
Cikkünk korábbi címét (Gyurcsány beintett Ózdnak) természetesen kicseréltük.
Megjegyezzük: a hivatalos programban az szerepelt, hogy Gyurcsány Ferenc Ózdon fog „kitelepülni”, és a kazincbarcikai MSZP-sajtóstól is ezt az információt kaptuk közvetlenül az indulás előtt.
