A kormány rendelete mindaddig megengedi a szülés helyszínével kapcsolatos választást a várandós kismamáknak, amíg az nem veszélyezteti a gyermek életét. A kormányrendelet április 1-jén lép hatályba, és a május 1-je utáni szülésekre vonatkozik.
A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium már 2002 januárjában megfogalmazta állásfoglalását az otthonszülés tervezett szabályozásról. A kollégium véleménye szerint a születés körüli halálozás további csökkentése érdekében hazánkban nem az otthonszülés bevezetésével, hanem a kórházi, klinikai szülőszobák korszerűsítésével, családi hangulatúvá fejlesztésével kellene foglalkozni.
Az otthonszülést választók hátrányos megkülönböztetése és a jogszabályi háttér rendezése érdekében 2006 áprilisában az ország kilenc nagyvárosában tartottak demonstrációt. A megmozdulás résztvevői már akkor is azt szerették volna elérni, hogy az otthonszülést választók ugyanazokkal a jogokkal rendelkezzenek, mint akik intézetben szülnek. Így a bábák is megkaphatnák a működésükhöz szükséges engedélyt, és törvényes keretek között vezethetnének szüléseket.
2007 októberében Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa kérte az otthonszülés jogi és etikai feltételrendszerének, valamint szakmai minimumkövetelményeinek kidolgozását. Az ombudsmani vizsgálat apropóját az adta, hogy 2007. szeptember 15-én megfulladt egy gyermek az otthonszülés vezéralakjaként ismert Geréb Ágnes által levezetett szülés közben. Geréb Ágnest 2007 októberében a bíróság jogerősen három évre eltiltotta a szülész-nőgyógyász szakma gyakorlásától egy 2000-ben lezajlott szülés során elkövetett „foglalkozási szabálysértés” miatt.
2007 novemberében készült el az Egészségügyi Minisztérium javaslata az otthonszülés feltételeinek meghatározásáról. Az akkori kormány- és miniszteri rendelet több más mellett azt is megszabta, hogy milyen testtömeg index-értékkel vállalkozhat valaki az otthonszülésre. Az akkori szabályozás háromszintű volt, és nem ösztönözni kívánta az otthonszülést, hanem a választás lehetőségét és a felelősségi kompetenciákat kívánta meghatározni. A rendelet azonban nem léphetett életbe.
2009 novemberében az Alkotmánybírósághoz fordult a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet annak érdekében, hogy az otthonszülés jogi szabályozása megtörténjen. A TASZ azt szerette volna elérni: a taláros testület mondja ki, hogy alkotmányos mulasztásban van a jogalkotó, mert nem alkotta meg az intézeten kívüli szülés szabályozását. Ezenkívül azt várták az AB-től, hogy kötelezze az Országgyűlést, illetve a kormányt annak megalkotására. A közlemény szerint jelenleg egy, a parlamentnek már benyújtott törvényjavaslat tartalmaz ugyan felhatalmazó rendelkezést arra, hogy a kormány megalkossa az intézeten kívüli szülés tervezett szabályozását, de az évek óta húzódó, többször megrekedt egyeztetések után a TASZ szükségét látta annak, hogy az AB mondja ki a szabályozás szükségességét.
2010 decemberében egy terhes magyar nő azért fordult a strassbourgi bírósághoz, mert bár otthonszülést tervezett, erre nem nyílt lehetősége, mert „a felelősségre vonástól tartó egészségügyi szakszemélyzetet a jogi előírások eltántorították a segítségnyújtástól”. A strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság megállapította: a „magánélet” fogalma tartalmazza az egyén azon jogát is, hogy dönthet arról, szülővé kíván-e válni és arról is, milyen körülmények között tenné ezt. A strasbourgi bíróság megítélése szerint Magyarországon jogbizonytalanság övezi az otthonszüléshez való szakegészségügyi segítségnyújtás kérdését, az egészségügyi személyzet fenyegetettsége pedig gyakorlatilag megfosztotta a panaszost attól, hogy szabadon választhassa az otthonszülést.
