Az ötszáz éve zajló parasztfelkelés leverése után kegyetlen bosszú következett. A nemesi oldalon álló Istvánffy Miklós történetíró is – aki állítólag még személyesen találkozott a kivégzés egyik résztvevőjével – meghökkent: “Borzad a lélek elmondani kegyetlen, szörnyű és eddig még soha nem látott és hallott gyötrelmes kivégzését szerencsétleneknek”.
Kilehelte lelkét
A foglyok közül kiválasztottak negyvenet, akik korábban György személyes szolgálatára voltak rendelve. Börtönbe zárták őket és 15 napig éheztették, amit kilencen éltek túl. A kínzók eközben “vasból trónt, koronát és kormánypálcát – a király jelvényeit kovácsolnak. Az izzó trónra ráültetik Györgyöt fejére teszik az izzó koronát, s kezébe az izzó jogart. Azután odavezetik azt a kilenc, még életben maradt szerencsétlent, akik az éhségtől elgyötörve sápadtak voltak, félholtak, hasonlóak az ember árnyékához, s azt parancsolják nekik, hogy György húsát, mely az izzó vashoz érve felvillant és sistergett, fogukkal szaggassák le és nyeljék le” – adja elő a történteket Istvánffy.
Hárman “az undorító falatot nem tudták megenni”, őket tüstént megölték, a többieket szabadon engedték. Mindeközben “György sem nem sírt, sem nem jajgatott, sem nem félt. Csak ezeket gyalázva, mert ő nevelte őket, kutyakölyköknek nevezte, s azután elhallgatott”. A kínzás viszont még nem ért véget. “Miután újra meg újra tüzes vasfogókkal szaggatták, végül is, nem bírva tovább elszenvedni az elviselhetetlen fájdalmakat, kilehelte lelkét.”
Miért volt a brutalitás?
Az Magyar Tudományos Akadémia nemzetközi konferenciát rendez a parasztháború 500. évfordulójára. A résztvevők elsősorban arra keresik a választ, miben különböztek és hasonlítottak az 500 éve zajló magyarországi események a korabeli Európát rendszeresen felrázó parasztháborúktól – írja az MTI.
A konferencia történészei egyebek mellett arra keresik a választ, hogy mi késztette az urakat és a parasztokat egyaránt a korban is szélsőségesen brutális erőszakra, hogyan mozgósítottak óriási tömegeket a túlvilági boldogság ígéretével, mit kerestek szép számmal nemesek és papok a parasztseregben, miért kellett Dózsa Györgynek a korabeli Európa közvéleményét is megdöbbentő kegyetlenséggel meghalnia, valamint hogyan került a “parasztkirály” utólag a sosem létezett tüzes trónra.
