Az idei év végéig, 2011. december 31-ig lehet élni a legújabb magyar offshore adóamnesztiával. Háttérérdeklődésünk alapján a programban részt vevő bankok eddig nem tapasztaltak túl nagy mozgást, az amnesztia hívei azonban bizakodók. Nézzük meg gyorsan miről is van szó? Az egyik rendelkezés szerint a belföldi magánszemély adózók a külföldi bankszámlákon tartott pénzeszközeiket mindössze 10 százalékos adó megfizetésével hazahozhatják.
Korábban az adóalanyok rendre attól tartottak, hogy bár az állam mentességet ígér nekik, de ha bekerülnek a hatóságok látókörébe, így vagy úgy a későbbiekben is alanyai lehetnek vizsgálatoknak, valamilyen speciális adóintézkedésnek. Nos, ez az amnesztia nemcsak mentességet, de még egyfajta névtelenséget is biztosít számukra, hiszen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kijelölt tíz bankot (Budapest Bank, CIB, Erste, FHB, KH, Magyarországi Volksbank, MKB, OTP, Raiffeisen, UniCredit), amelyek begyűjtik a nyilatkozatokat és a pénzeket, majd ők fizetik be az adót.
No persze, ahogyan az már az állami intézkedésekkel általában lenni szokott, ezért a metódusért is sok kritika éri az államot. Az adóalanyok (nyilván nem pontosan ugyanazok, akik korábban a hatósági retorzióktól féltek), most attól tartanak, hogy amennyiben az adóalany nem közvetlenül az állammal, csak az általa kijelölt pénzintézetekkel kerül kapcsolatba, akkor mennyire lesz erős a későbbi jogi védelem.
Tulajdonrészek
A magánszemélyek külföldi magánpénzei mellett lehetőségük nyílik a valódi tulajdonos magyar magánszemélyeknek arra is, hogy a magyar cégekben offshore társaságokon keresztül birtokolt tulajdonrészeiket kivásárolják, vagyis így legalizálják a valódi viszonyokat. Itt már színt kell vallani, mert a belföldi magánszemélynek ki kell tölteni egy adóhatósági nyomtatványt, és szintén ez év végéig be kell jelentenie a részesedés megszerzését, a tulajdonszerzés időpontjával és a vételárral együtt.
A törvény mindkét fenti esetben büntetőjogi mentességet ad, utóbbi esetben az offshore cégből visszajuttatott vételárat adómentesség illeti. Az amnesztiatörvény a 2011. évi költségvetést megalapozó törvény része, és csak azon vagyonokra vonatkozik, amely már 2010. október 31-ig a külföldi társaság bankszámláján szerepelt. Vagyis nem lehet az amnesztia reményében a törvény meghirdetése után offshore cégen keresztül 10 százalékos adót megfizetve fehéríteni.
Amnesztia pro és kontra
Az eddigi hazai amnesztiakísérletek egyáltalán nem voltak sikeresek. Vélhetően az érintettek reagáltak a kormányzati felhívásokra, csak éppen nem a várt módon kifehérítéssel, hanem éppen ellenkezőleg, sokszor csak még távolabb vitték a pénzeiket, vagy egy kicsit még megbonyolították a struktúrákat. Vannak azonban olyan aktuális folyamatok, amelyekkel a mostani kísérlet akár áttörést is hozhat. Mindenekelőtt az alacsonyabb hazai adókörnyezet és a nagyobb bűnüldözői fenyegetettség lehet ilyen.
Az amnesztia ugyanis akkor lehet sikeres, ha valóban érdemes kilépni a napfényre, mert a jövőben már vállalható mértékű az adóteher, legyen az személyi jövedelemadó, valamilyen járulék vagy éppen nyereségadó. Vagyis, ha az offshore struktúrájú adóelkerülés nem vezet érdemben több „nettóhoz”, mint a legális adózás. Határozottan ebbe az irányba indult el a magyar adóztatás, de még – például a járulékok esetében – távol vagyunk a valóban vállalható adómértékektől. Ami pedig az erősebb következményeket illeti, itt is sok hangulati elemet észlelhet az adóalany. Ha egy politikai éra alatt – legalább a szlogenek szintjén – már szitokszó az offshore, akkor nyilván az állammal üzletelni kívánók igyekeznek felszámolni ezeket a struktúrákat.
Időről időre felmerül, hogy ennek jogi kereteket is lehetne adni, például az offshore cégek közbeszerzésektől történő távol tartásával. Ráadásul bár a magyar adóhatóság még egyáltalán nem lép fel az adóparadicsomok használata, az offshore struktúrákkal szemben, de a nemzetközi példák (az amerikai, a német vagy éppen az olasz hatóságok kőkemény fellépései) lassan Magyarországra is begyűrűznek. Hiszen, ha egy hatóság nagyon akar, akkor könnyen az offshore pénzek nyomába eredhet. Megfelelő információkéréssel, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás üldözésének hívószavaival ma már nincsen olyan ország, ahonnan ne lehetne információt kérni.
Márpedig a magyar pénzmosás elleni szervek igyekeznek nemzetközi kapcsolataikat fejleszteni, nyelveket beszélő, felkészült szakemberekkel bővíteni apparátusaikat.
Sajnos minden amnesztiával kapcsolatban mindig elmondható, hogy versenytorzító és a tisztességes adózók arculcsapása. Hiszen aki korábban azzal verte meg versenytársát, hogy kevesebb közterhet fizetett, most egyszerűen a piaci szelet elfoglalva még a büntetőjogi következményektől is mentesül. Aki pedig betartotta az érvényes magyar adószabályokat, az elbukott, és még nevet is rajta egy nagyot az offshore-ozó versenytárs: „Na te balek, kellett neked jogkövetőnek lenned!” Bizony ez igencsak rontja az adómorált, főleg, ha az amnesztiák, mint például Olaszországban már-már rendszeresen bekövetkeznek.
A remény hal meg utoljára
Ugyanakkor legyünk optimisták és nézzük a pozitívumokat! Ha egy vállalkozó kijön a napfényre, ha egy vagyon – az amnesztia révén – kifehéredik, akkor jó eséllyel már nem is fog visszafeketedni. Aki ugyanis egyszer a transzparenciát választotta, az nagyon ritkán lép vissza a rejtett struktúrák világába, részben éppen azért, mert gondolhatja, hogy offshore-os múltjának vállalása miatt fokozott figyelemmel piszkálná meg az adóhatóság azt az új struktúrát, amelyet kialakít.
Ha aztán ez az amnesztiatörvény is sikertelen lesz, akkor előbb-utóbb a politikának kell döntenie: az eddigi gyakorlatnak megfelelően némi fejcsóválás mellett valójában elfogadja ezt az adóelkerülési módot, vagy megtalálja a hatékony fellépés hatósági eszközeit. Ha utóbbit választja, nagyon sok köztiszteletben álló üzletember, cégtulajdonos, vagyonos magánszemély vagy éppen politikus fogja visszasírni a döntési momentumot: amikor még élhetett volna az amnesztiával.
