Törvényi változások miatt részben elvesznek jövőre (legelőször a 2012-es adóév utáni 2013-as bevalláskor) a cégek számára az elhatárolt veszteségekből származó társaságiadóalap-csökkentési lehetőségek. A módosításnak lehetnek jó és kevésbé jó hatásai is – hívta fel a figyelmünket a KPMG senior menedzsere, Gerhát Mihály. Jelentősen lecsökkenhet például a veszteségescég-bizniszből adódó adóminimalizálás, ami jó, mert elméletileg növekedhetnek a költségvetés bevételei.
Így csencseltek a veszteséges cégekkel
Eddig rengeteg olyan veszteséges céget adtak-vettek, amelyekben nem folyt semmilyen tevékenység. A törvényi lukak miatt ugyanis megérte ezzel foglalkozni. Miért? Kézenfekvő megoldás lehetett például, hogy valaki ne új vállalkozást alapítson, hanem inkább vegyen meg pár tízezer forintért egy nem működő, kockázatmentes, akár százmilliós veszteséget felhalmozó céget.
Ki járt jól ezzel, és hogyan? Az eladó, mert legalább kapott valamennyi pénzt a veszteséges cégéért. A vevő pedig azzal nyert (nem is keveset), hogy 1-2 százezer forintokért évekre előre teljesen „kiválthatta” a társaságiadó-fizetést. Hiszen szépen lassan leírhatta a megvásárolt cég százmilliós veszteségét, s így lenullázhatta a társaságiadó-alapját. Ebben eddig hangsúlyosan semmi nem korlátozta a cégeket (az általános adóelkerülési gumiszabályokat leszámítva).
Ki nem járt jól? Az állam (és mindnyájan), mert társasági adóból jóval kevesebb folyt be, mint amennyi a tényleges tevékenység alapján indokolt lett volna.
Túl sok lett volna a veszteség
Aztán mivel közben válság is volt, a szokásosnál is több cég lett veszteséges, ezzel is duzzadt a felhalmozott, s a későbbi években felhasználható elhatárolt veszteség. A társaságiadó-bevallásokból az látszott, hogy aggasztóan megnőtt ez a tétel. A Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) statisztikái szerint a cégeknél lévő felhasználható veszteségelhatárolás ezermilliárdos nagyságrendet öltött (akár a GDP 10 százalékát, a 3000 milliárd forintot is megközelíthette). Jelentősen csökkenthették volna tehát a cégek az elkövetkezendő években a társaságiadó-alapjukat – jegyezte meg Gerhát Mihály.
S persze maga a társaságiadó-befizetés is csökkent volna, hiszen az adóalap-lefaragásnak ez a célja. Csak 10 százalékos adókulccsal számolva (a cégek többsége ebbe a kategóriába tartozik) évek alatt akár 300 milliárd forinttal is kevesebb lehetett volna az állami kasszába érkező társasági adó. Ez pedig majdnem annyi, mint a jelenlegi teljes éves bevétel (az idén társasági adóból mintegy 345 milliárd folyik be, 2012-re pedig 356,2 milliárd forintot terveztek be a költségvetésbe). Nem véletlen, hogy a kormány lépett és átszabta a szabályozást.
Ravasz húzás: nem változhat a tevékenység és a vevőkör
A veszteségelhatárolás érvényesítéséhez kapcsolódó új szabályok a veszteséges cég adásvételt kihasználó kiskaput is beszűkítik. Az egyik változás, hogy a veszteséges cég megvásárlásánál nem lehet a veszteségeket adóalap-csökkentésre felhasználni, csak akkor, ha a cég legalább két évig folytatja a korábbi tevékenységét. Méghozzá úgy, hogy a tevékenység természete nem térhet el jelentősen az adásvétel előttitől. Persze ez a megfogalmazás rengeteg gyakorlati kérdést fog felvetni a közeljövőben – vetítette előre Gerhát Mihály.
Nem lehet tudni például, hogy a cégbíróságon bejelentett tevékenységi körben nem lehet-e változás (ez a lista a cégek többségénél formális, jóval több tevékenységet tartalmaz, mint amennyivel rendszeresen foglalkoznak), vagy a ténylegesen végzett tevékenységeket kell megőrizni. A szakértő szerint inkább az utóbbira kell gondolni. Ha nem így lenne, akkor nagyon könnyen ki lehetne játszani az új szabályt – tette hozzá.
Az sem világos, hogy ha a megvásárolt veszteséges cégnek (évek óta) nem volt semmilyen tevékenysége, akkor hogyan kell értelmezni az új szabályt. Kérdés az is, mit jelent, hogy a tevékenység természete alapvetően nem változik. S aztán milyen elbírálás alá esik, ha a cégvásárló új tevékenységet is felvesz, de a régit is folytatja.
Az elhatárolt veszteség felhasználásának az is feltétele lesz, hogy a vevőkör se változzon meg jelentősen. Itt az lehet kérdés például, hogy ha a megvásárolt veszteséges cégnek nem vevőköre, hanem csak egy ügyfele volt, s az új felállásban lesz (helyette) egy másik, akkor teljesül-e a feltétel.
Milyen hatása lehet?
Nemcsak cégvásárlásra, hanem cégátalakulásra, beolvadásra is érvényesek lesznek ezek a kritériumok a veszteség leírásánál. A két feltétel valószínűleg eléggé leszűkíti majd az ügyeskedők lehetőségeit, így visszaszorulhat a veszteségbiznisz – vélte Gerhát Mihály. Szerencsére azokat a cégvásárlásokat, egyesüléseket, átalakításokat azonban nem veszélyezteti az új szabály, amelyek mögött valós üzleti tranzakciók vannak (pl. egyik bank megveszi a másikat, vagy egyik üzletlánc egybeolvad a másikkal, stb.), s ahol tényleg csak a tulajdonlás változik, a tevékenység és az ügyfélkör nem.
Az 50 százalékos szabály
Van egy harmadik szigorítás is: jövőre már csak a pozitív adóalap 50 százalékáig lehet felhasználni az elhatárolt veszteségeket, vagyis veszteségleírással nem lehet teljesen lenullázni az adóalapot és mentesülni a teljes társaságiadó-fizetés alól.
Ez az előírás viszont valószínűleg nemcsak a veszteséges cégekkel üzletelők életét keseríti meg. Azoknak a vállalkozásoknak, vállalatoknak is rossz hír lehet, amelyek hosszú távra terveznek, s csak a válság miatt lettek veszteségesek. Az 50 százalékos szabály miatt nem tehetik meg, hogy korábbi veszteségeikre hivatkozva egyáltalán ne fizessenek társasági adót, ha már újra nyereségessé válnak. Vagyis időben eltolva írhatják csak le a veszteségeiket a társaságiadó-alapból. Az adótervezésben ezt majd érdemes lesz figyelembe venni.
