A sokak által ma is csak Ferihegyként emlegetett Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér nyolcvanöt éves története tele van érdekes fordulatokkal, kezdve azzal, hogy a második világháború derekán, ifj. Dávid Károly tervei szerint építeni kezdett épületegyüttes a harcok sűrűjében súlyos károkat szenvedett, sőt, előbb német, majd szovjet csapatok is állomásoztak a félkész területen. A leállított munkák végül 1947-ben, az első hároméves terv keretében folytatódtak, három évvel később pedig megszületett a ma már műemléki védelmet élvező egyes terminál, ahonnan 1956 nyarától már Nyugatra – Bécsbe – is indultak járatok.
Az ötvenes évek második felében folytatott fejlesztések miatt 1960-ra Ferihegy a térség legmodernebb repülőterévé vált, rövidesen azonban egyértelművé vált, hogy a meglévő épületek egyszerűen túl kicsik ahhoz, hogy kezelni tudják az indulók és érkezők rohamát, így osztrák hitelből, az osztrák és nyugatnémet cégekből álló ARGE FULUGHAFEN konzorcium segítségével 1983-1985 közt megszületett a 2-es terminál, amit 1991-ben a kis- és magángépeket fogadó GAT, 1997-1998-ban a 2B, 2011-ben a SkyCourt, az elmúlt években pedig a diszkont légitársaságok által használt terek követtek.
Az 1-es terminálról időközben aztán elfeledkeztek az utasok, hiszen a 2B megnyitása után teljesen feleslegessé vált, a MALÉV 2012-es csődje után pedig előbb rövid időre, majd 2016-ban véglegesen is bezárták, így már csak forgatások, szervezett bejárások, valamint különleges alkalmak miatt nyitják meg. Ez a helyzet rövidesen változhat, hiszen tavaly felmerült az épület teljes felújítása utáni, 2024 tavaszára tervezett újranyitás. Erről nemrég biztossá vált, hogy néhány hónapot biztosan csúszik majd, a látványtervek azonban már 2022-ben megjelentek a tervező KÖZTI oldalán, így tudható, hogy
Az elmúlt évtizedekben persze nem csak az 1-es, hanem a 2-es terminált is érintették a kisebb-nagyobb változások: az eredetileg Brigitte Pintar osztrák belsőépítész megoldásaival, illetve számos magyar művész képeivel, faliszőnyegeivel és térplasztikájával tömött épület két szintje között eredetileg ugyanis
Az 1973-ban, az Iparművészeti Főiskola ötvös szakán diplomát szerző, féldrágakövekkel, drágakövekkel, cseréppel, üveggel, csonttal, bőrrel, textillel, kovácsoltvassal és fával egyaránt szívesen dolgozó Munkácsy-díjas művész 50 x 110 centiméteres állatai azóta rég eltűntek a belső térből, nyár végén azonban legalább egy részük újra láthatóvá vált:
– derült ki az alkotó saját Facebook-oldaláról.