Kisebb diplomáciai csetepaté kezdődött Magyarország és Szlovákia között a pozsonyi külügyminiszter, Rastislav Kácer keddi kijelentései miatt. Kácer a legnagyobb szlovák kereskedelmi tévé, a Markíza kedd esti műsorában arról beszélt, hogyha Vlagyimir Putyin sikeres lett volna Ukrajnában, Magyarországnak már területi követelései lettek volna Szlovákiával szemben. A miniszter arra a kérdésre válaszolt így, amely azt tudakolta, eljuthat-e oda a magyar politika tíz éven belül, hogy területi követelései legyenek. Kácer visszakérdezett, miért éveket emleget a riporter. Szerinte ugyanis ez már ma is aktuális téma, és ezért is fontos Szlovákia számára, hogy Putyin ne legyen sikeres Ukrajnában.
Kácer hozzátette: azért reagált élesen Orbán Viktor nagy-magyarországos sáljának ügyére, mert „van a trezorjában egy vaskos titkosszolgálati akta”, illetve mert nálunk élt öt évig, és régóta figyeli a biztonságpolitikát. (Kácer, mielőtt külügyminiszter lett, nagykövet volt Budapesten.) Márpedig Orbán sálja szerinte komoly stratégiai problémákat jelez. Emlékezetes, a magyar kormányfő akkor kapott (vagy vett) a nyakába egy Nagy-Magyarországot ábrázoló sálat, amikor Dzsudzsák Balázst búcsúztatták a válogatottbeli szerepléstől.
Kácer már a „sálügy” idején is keményen beszólt Orbánnak, gyakorlatilag undorítónak minősítve a magyar miniszterelnök viseletét. Ezt a vitát végül Eduard Heger szlovák miniszterelnök oldotta meg, aki Kassán, a V4-ek tavaly novemberi találkozóján egy szlovák sálat borított Orbán nyakába. Heger december óta már csak ügyvezető kormányfő, mert kabinetje megbukott a pozsonyi parlament bizalmi szavazásán.
Emiatt a jelenlegi ügyvezető kormány „gerincét” adó, (egyelőre még) a legnagyobb szlovák parlamenti pártként fungáló Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OLaNO) pártvezére, Igor Matovic is megszólalt. A pártelnök és az OLaNO honatyája, Gyimesi György szerdán közös sajtótájékoztatón bírálta Kácert, akit mindketten Ján Slota magyargyűlölő szlovák politikushoz hasonlítottak.
Szerintük a külügyminiszter álhíreket terjeszt és ijesztget, és Gyimesi felszólította Kácert, mutassa be azt az aktát, amelyről beszélt, vagy pedig kérjen bocsánatot Magyarországtól. Matovic szerint a külügyminiszter a választások előtt előhúzta a „magyar kártyát”, de „nem kellene kiengedni a szellemet a palackból”, s inkább bocsánatkérést vár Kácertől. Matovic a Ma7 szlovákiai magyar hírportál szerkesztői szerint az egyetlen szlovák politikus volt, aki Kácert felszólította a bocsánatkérésre. Sem Heger ügyvezető kormányfő (Matovic párttársa), sem az ellenzéki vezér, Robert Fico nem volt hajlandó érdemben nyilatkozni az ügyről.
Nem véletlen a többiek hallgatása: Kácer tudatosan lovagolja meg a valóban létező magyarellenes érzelmeket Szlovákiában, miközben „hivatalosan” a magyarbarátságát hangsúlyozza:
Nem a magyarokat kritizálom. Nekem is nagyon jó magyar gyökereim vannak, öt évig éltem Magyarországon, jól értek magyarul, szeretem a magyarokat. Ez nem a nemzetek konfliktusa. Ez egy konkrét politika kritikája
– válaszolta Matovic és Gyimesi felvetéseire Kácer.
„Matovic egy senki, és fogalmam sincs, ki az a Gyimesi, csak találgatni tudok. Ezer éve élnek itt együtt szlovákok és magyarok, és továbbra is fognak. Hiszek a harmóniában” – írta Kácer a volt miniszterelnökről és a szlovák parlament magyar honatyájáról. Kácer hozzátette: hazája megvédéséért nem kér bocsánatot senkitől. Ez azért érdekes a részéről, mert éppen az OLaNO, azaz Matovic pártja révén került a külügyminiszteri posztra, és az ügyvezető kabinetet is az „olanós” Eduard Heger vezeti.
Az eset kapcsán a talán legbefolyásosabb pozsonyi lap, a SME kommentátorát, Zuzana Kepplovát idézhetjük, aki szerint nehéz eldönteni, kinek higgyünk. Az újságírónő ugyanis sem Kácerben, sem Matovicban nem tud megbízni. Szerinte Matovic túlságosan is kedvező színben tünteti fel a magyar kormányt, Kacer pedig éppen az ellenkezőjét teszi. Így tehát valamelyik nem mond igazat, de Kepplova nem tudja eldönteni, hogy a kettő közül melyik.
Hogy Matovicban miért nehéz megbízni, arra két példát említünk: azért bukott meg kormányfőként 2021-ben, mert Oroszországból szereztek be koronavírus elleni oltóanyagot, ám erről nem tájékoztatta még néhány koalíciós partnerét sem. Megemlíthetjük azt is, hogy Matovic diplomamunkája – a master fokozat megszerzésekor – igencsak plágiumgyanús volt. Kácer pedig már régóta botrányt botrányra halmoz. Nemcsak undorítónak nevezte Orbán sálját, hanem ő volt az, aki Szijjártó Péter és Robert Fico, a Smer-SD ellenzéki párt vezérének találkozója után azt mondta, gint kellett innia, hogy kibírja kommentár nélkül, amit látott. Persze aztán mégsem bírta ki, hogy ne szóljon be Szijjártónak.
Kácer mostani nyilatkozataira a magyar külügy is hevesen reagált. Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára közölte: berendelték a tárcához Szlovákia budapesti nagykövetét, akivel Menczer közölte, hogy Kácer mondatai „elfogadhatatlan, nonszensz hazugságok”.
Ami pedig a tavalyi ginezés emlékét illeti, áthallásos volt Menczer friss Facebook-posztja, amelyet a szlovák nagykövet berendelése után tett közzé:
Európa nagy válságokkal néz szembe, ilyenkor józan politikusokra van szükség, Szlovákia jelenlegi külügyminisztere nem ilyen.
Menczer szerint „Kácer miniszter alapvetően azért támadja Magyarországot, mert mi békepártiak és szankcióellenesek vagyunk. De ezen akkor sem változtatunk, ha ez nem tetszik Kácer miniszter úrnak. A magyar-szlovák partnerség és a V4-es szövetség bőven túléli az olyan figurákat, mint Rastislav Kácer”.
Menczer és Kácer sem először szólalkozott össze. Utóbbi arról is beszélt már, hogy az érvek, melyeket a magyar kormánytól hall, gyakran megegyeznek azokkal, amelyeket a Kreml propagandája használ az információs háborújában, mire Menczer közölte: Kácer nem szereti a magyarokat.
Akár szereti a magyarokat, akár nem, annyi bizonyos, hogy Kácer már az előrehozott szlovákiai választásokra készül. A Heger-kormány ugyanis tavaly december 15-én megbukott, azóta ügyvezető jelleggel, korlátozott hatáskörben intézheti a dolgokat az OLaNO-ból kikerült miniszterelnök, illetve kabinetje, beleértve a külügyminisztert is.
Az OLaNO-kormányt az egyik korábbi partnere, a tavaly ősszel a kormányból kivált Szabadság és Szolidaritás (Sas) buktatta meg. Az SaS-t általában liberálisnak nevezik, de ahogyan korábban már többször írtuk, valójában egy populista tömörülés, amelyik teljesen következetlen politikát folytat. Az viszont igaz, hogy a pártelnök, Richard Sulík mindenkori érdekeinek megfelelően cselekszik az SaS. Sulíkék két másik populista politikai pólus között ingadoznak. Az egyik az OLaNO, amely magát konzervatív, jobboldali pártnak minősíti, de ugyanannyira megalapozatlanul, mint amennyire az SaS állítja magáról, hogy liberális nézeteket vall.
A konzervatív és a liberális populistákon kívül van egy harmadik populista erőközpont, amely a korábbi Smer-SD kettéválása miatt immár két pártot jelent. Mindkettő szociáldemokratának vallja magát, miközben erősen nacionalista-populista jellegűek. A Hlas-SD-ről és a korábbi nevét folytató Smer-SD-ről van szó. A Hlas a Smerből vált ki, Peter Pellegrini vezetésével, miközben a Smert az a Robert Fico irányítja, aki Pellegrini előtt volt miniszterelnök, és a Ján Kuciák meggyilkolása után kirobbant botrányokba bukott bele. (Ezek a botrányok máig tartanak, és a balos populisták egy része vád alá is került az elmúlt években, amit ők politikai boszorkányüldözésnek tartanak – élükön persze Ficóval.)
Új többségi kormányt ugyan januárban nem tudott Heger alakítani, de Zuzana Caputová köztársasági elnök megbízásából ügyvezető jelleggel szeptemberig kormányozhatja még Szlovákiát.
Ez úgy vált lehetségessé, hogy Fico és a Smer-SD hiába kezdeményezett népszavazást, a lakosság nem ment el kellő számban voksolni januárban, így érvénytelen lett a referendum, amely lehetővé tette volna az előrehozott választásokat. Ez azonban nem jelentett „örök életet” a Heger-kormánynak. A mellette még mindig kitartó koalíciós partnerei ugyanis csak azzal a feltétellel támogatták ügyvezető kormányát, hogy az OLaNO mégiscsak belemegy az előrehozott választásokba. Az OLaNo viszont elérte, hogy nem 2023 első felében, hanem csak szeptemberben tartják ezt a voksolást.
Ez nagyon idegesíti Ficót, aki igencsak készülődik a kormányzás visszavételére – bár ehhez mindenképpen szüksége lesz Pellegriniékre, a Hlas-SD-re. Ráadásul nem kizárt, hogy a szeptemberi választást is a Hlas nyeri meg, ahogyan jelenleg a közvélemény-kutatásokat is 19 százalék körüli eredménnyel vezetik. Az Euractiv elemzése szerint a szavazás őszig való elhalasztásától azt remélik a jelenlegi jobboldali és populista kormánypártok, az OLaNO és a Sme Rodina, hogy addig megerősödnek valamelyest. Fico és Pellegrini tehát egyelőre még legalább hét-nyolc hónapot kell, hogy várjanak, ha sikerül egyáltalán fenntartaniuk a magas szintű támogatottságukat.
Egyik friss, Facebookra is általa posztolt beszédében például arról beszélt, hogy a mostani háború nem 2022-ben kezdődött, hanem 2013-ban, amikor „ukrán fasiszták ölni kezdték az oroszokat a Donbaszban”.
Talán nem véletlenül kellett tavaly a gin Kácernek, amikor Ficóval látta együttmosolyogni a magyar külügyminisztert. Fico e beszédét egyébként a magyar kormányhoz közel álló Magyar Nemzet oldalán találtuk meg a napokban, de a lap a szónoklat nyíltan oroszbarát részét nem idézte, csak a videót linkelte be.
Mindebből látszik, hogy Kácer kijelentése a magyar területi követelésekről egy geopolitikai játszma része is lehet, nem csupán a szlovák belpolitika terméke. Kácer előtt nem sokkal az ukrajnai nagyváros, Dnyipro polgármestere bírálta elképesztő hangnemben Orbán Viktort. Románia pedig a szerintük közigazgatásilag nem létező „Székelyföld” ügyében Németh Zsolt magyar parlamenti bizottsági elnök székelyzászlós Facebook-posztja után hívatta be a magyar nagykövetet a bukaresti külügyminisztériumba.
És bár az Európai Parlament jelentéstevője, Gwendoline Delbos-Corfield visszavonta-pontosította nagy port kavart kijelentését (miszerint a magyar titkosszolgálatok Moszkvának szivárogtatnak ki információkat, amit hevesen cáfolt minden magyar illetékes), ám a magyar kormány oroszbarát megnyilvánulásait láthatóan számon tartják Európában. Az Orbán-kabinet elszigeteltségét pedig az jelzi, hogy miközben sorra „szólnak be nekünk” a szomszédaink, az EU-ban nem akadt olyan politikus, aki kiállt volna a szlovák, a román vagy az ukrán bírálatok hallatán Budapest mellett.
