Belföld

Wermer András a bizonytalan választókról

A Fidesz volt tanácsadója szerint a választásra jogosultak három csoportja kész elhagyni pártját, ha az hibázik: a városlakók, a fiatalok és az értelmiség. Wermer András szerint szerencsésebb a Fidesz szónoklataiban a nemzet emlegetése, mint az MSZP-sekében a köztársaság.

Wermer a Magyar Hírlapnak adott interjújában kifejti, hogy a Fidesz mostani kampánya, Elliot Aronson szociológus logikáján alapul. Mint mondja, a Társas lény és a Rábeszélőgép szerzője felmérésekkel támasztotta alá elméletét az 50-es–60-as években. Abból indult ki, hogy egy problémát megmutat, a végsőkig feszíti, hogy az megoldhatatlan, és a végén felmutatja a megoldást.

Kampányt csinálni azonban mindig kormányoldalról nehezebb – emeli ki Wermer. Lehet ismételgetni, hogy megcsináltuk, de erre mondható: ha megcsináltad, akkor elmehetsz. Így járt Angliában Winston Churchill, miután megnyerte a háborút. Nehéz megítélni, mi a jó és mi a rossz üzenet. Idővel derül csak ki, eredményes volt-e vagy sem.

A bizonytalanok három csoportja

Wermer András szerint a nagy pártokra szavazó tömegek mellett, középen marad egy ide-oda csapódó csoport, a bizonytalanok vagy más szempontból útkeresők. Ők nem feltétlenül tudnak azonosulni a pártokkal, mert lehet, hogy elképzeléseiknek egyik sem felel meg. Vagyis nem csapódnak, hanem keresik a megoldást önmaguknak.

A felmérések szerint három csoport kész elhagyni pártját, ha az hibázik. A városban lakók, a fiatalok és a magasan iskolázottak. Marketingszempontból ők a bizonytalanok. A városlakóknak nincsenek közvetlen információik az életről. A médiából vagy kapcsolatokból tájékozódnak. De arról fogalmuk sincs, ki lakik velük egy lépcsőházban. A fiatalok megerősítést keresnek. Szeretnének munkát kapni, azt megőrizni, majd bizonyítani. Attól függnek, őket hogyan ítélik meg. Amikor pártot választanak, és látják, hogy hibázik, nem találnak megerősítést. A hazai értelmiség szerint szintén nem lehet hibázni. Azt tanulták, hogy a hibáért felelni kell. Nem hajlandó addig odaadni voksát, míg nem győződik meg arról, hogy jó helyre kerül. És az utolsó másodpercben dönt.

A pártvezérek személyiségéről

Wermer szerint leginkább a középiskolát végzettek hajlandók egy másik párt számukra szimpatikusabbá váló vezetőjéért elhagyni pártjukat. Többségük a főnökétől függ. Szimpátia alapján dönt a politikában is. Szeretik, ha megmondják nekik, melyek a főbb szempontok. A média is erről szól, különösen ilyenkor, kampány idején. A programokat az elemzők kivételével senki nem olvassa el. A személyiség azért fontos, mert azt hiszik, tőle függ, történik-e valami jó. A programhoz nem értenek. A számokhoz és az összefüggésekhez sem.

Wermer szerint a kampányfinisben az MSZP köztársasággal kapcsolatos szlogenjeire alapozott szónoklataival szemben a Fidesz nemzetre kihegyzett beszédei szerencsésebbek. Mint mondja, marketingszempontból Orbán Viktornak igaza van. A nemzet ugyanis ezeréves, a köztársaság csak néhány. Hozzáteszi: a nemzet is csak addig hívószó, amíg együtt vagyunk. Amint hazamegyünk, saját problémáinkkal leszünk elfoglalva.
A köztársaságért azonban sok ember együtt is nehezen tud lelkesedni, mivel az egy elvont, jogi fogalom. Ráadásul a köztársaságot tízmillió ember alkotja, a nemzetet meg tizenötmillió. Megint egy olyan pálya, akárcsak az utcai demonstrációk, amelyre Gyurcsány Ferencnek nem szabadott volna betévedni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik