A bizánci korszak legnagyobb ismert borászatának feltárásakor, az izraeli Javnéban nemrégiben egy lila ametisztköves, 5,11 grammos gyűrűt fedeztek fel, ami nem egyszerűen csak ékszerként szolgált, de a tulajdonosát is védte a kellemetlen másnaposságtól – adta hírül az MTI.
A gyűrűt egy bortárolásra használt amforaraktár maradványaitól alig százötven méterre, a bizánci kor és az iszlám időszak határán, a VII. században született tárgyak közt találták meg, a szakemberek azonban úgy gondolják, hogy az jóval régebbi lehet.
Ametisztköves aranygyűrűjük már a rómaiaknak is volt, és lehetséges, hogy ez a gyűrű a 3. században a városban élő előkelő elit ékszere volt
– idézte a CNN az Amir Golani vezette régészcsoport közleményét.
Golani hozzátette: az ametiszt használatának vallási vonatkozásai is lehetnek, hiszen a Biblia azt a tizenkét, a Templom főpapja által ünnepi mellvértjén hordott kő egyikeként említi.
A szakember szerint az ékszer egykor egy tehetős férfié, vagy nőé lehetett. Véleményét az ásatás másik vezetője, Elie Haddad továbbfűzte: szerinte a tárgy az évi kétmillió litert is termelni képes borászat tulajdonosáé, annak magas rangú beosztottjáé vagy egy szerencsétlen látogatóé lehetett.
A XIX. századi brazil lelőhelyek felfedezéséig a smaragdhoz és rubinhoz hasonló értékű ametiszt neve egyébként a görög ametisztosz szóból származik, aminek jelentése: nem részeg.
Az ókorban persze nemcsak így védekeztek a másnaposság ellen: a görögök egy közel ktéezer éves papirusz tanúsága szerint például babérlevélből készült nyaklánc viselését javasolták, egy Mezopotámiában született feljegyzés azonban édesgyökér-, leander-, bab-, olaj- és bortinktúrát javasolt a problémára.
