Az Egyesült Államokban már évek óta csinálják. Persze szó nincs bőr alá ültethető okos szerkenytyűkről, amik a személyes adatainkról árulkodnak bármikor bárkinek. Egyelőre. Ehelyett egyszerű, GPS-alapú nyomkövetőket árulnak a tengerentúl élő, aggódó szülőknek, akik bármit megtennének azért, hogy tudják, merre jár a gyerekük.
A készülékek körül gyakorlatilag azóta tombolnak viták, mióta megjelentek. Az amerikai szülők egy részét mégis meggyőzte a dolog, mert vásárolják a kis kütyüket és egymás után töltik gyerekeik okostelefonjára a különféle nyomkövető alkalmazásokat.
Európa eddig alapvetően értintetlennek mondhatta magát chipügyben, ám az elmúlt években a kontinensen, sőt, még Magyarországon is fel-felbukkantak az ártatlannak tűnő karperecek, a ruhába, táskába varrható nyomkövetők.
Hogy mégis miért jók? Nos, a technológia támogatói azzal érvelnek, hogy a kütyük növelik a személyi szabadságot. Azt mondják, az ilyen chippel a gyerek is jól jár, elvégre ha a szülő mindig pontosan tudja, merre jár csemetéje, nagyobb kedvvel engedi majd el a barátokhoz, kirándulni vagy épp az esti buliba, anélkül, hogy a gyereknek folyamatosan be kellene jelentkeznie a mobiljáról.
Állandó megfigyelés alatt
Az évről évre okosodó nyomkövetőkkel ma már az is minden további nélkül megoldható, hogy a készülék a GPS-adatokon kívül riasztásokat is küldjön a szülőnek. Van, amelyik riaszt, ha az autó – amiben a gyerek ül – a megengedettnél nagyobb sebességgel halad, sőt a The Economist cikkében olyan készülékről is ír, ami vezetés közben letiltja az SMS- és az e-mail forgalmazást (elvégre köztudott, hogy az autóbalesetek zömét a vezetés közbeni mobilozás okozza…).
Kétségtelen, hogy a dolognak megvannak a maga előnyei, ám a szakemberek szerint legalább ennyi, ha nem több hátránya is van. Dr. Nagy Fanni pszichológus a Hír24 kérdésére elmondta: az ilyesfajta nyomkövetés alkalmazása a kicsiknél nagyon veszélyes. Egyrészt azért, mert így a gyerekek olyan környezetben nőnek fel, ahol a megfigyelés és a technológiai kontroll természetes, és ez beláthatatlan károkat okoz. Másrészt azért, mert az ártatlannak tűnő kütyük használatával sérül a magánéletük és a szüleikbe vetett bizalmuk is. A szakember felteszi a kérdést, mit várhatunk egy olyan társadalomtól, ami úgy nőtt fel, hogy még a szüleik sem bíztak bennük…
Arról már nem is beszélve, hogy ha jobban belegondolunk, holmi GPS-adatoktól valójában senki sem nyugszik meg, sőt, ha lehet még inkább aggódunk, ha csak ennyit tudunk. Mert gondoljunk csak bele, mi van akkor, ha máshol jelzi ki a gyereket, mint ahol lennie kellene? Azonnal hívjuk a rendőrséget és a mentőket? És ha csak megváltozott a program?
Svédországban volt az első intézményes teszt
2011 végén Európában svéd óvodásokkal tesztelték a nyomkövetőket. Bár a szülők felháborodtak, az óvónők biztosították őket arról, hogy csupán a munkájuk megkönnyítése miatt használják az okos kis szerkezeteket. Kirándulásokkor például, amikor kapóra jön a nyomkövető, ha az egyik óvodás az erdőben épp elcsatangol vagy eltéved.
Bár a tesztüzemmód sikeres volt, a nyomkövetést a gyakorlatban eddig sehol se vezették be. A technológia ugyanis még nem kapott zöld lámpát az illetékes adatvédelmi hatóságoktól, akik szeretnék a visszaélésnek még az elvi lehetőségét is kizárni, ehhez pedig alaposan át kell rágniuk magukat a meglehetősen összetett problémán.
Közelebb, mint hinnénk?
Noha a The Economist cikkében csak 2016-ra jósolja a GPS-alapú nyomkövetés világméretű elterjedését, már most vannak arra utaló jelek, hogy mindez előbb is valóságossá válhat. Éppen tegnap, az elkóborolt, majd később megfagyott győri nő kapcsán merült fel annak a lehetősége, hogy a jövőben egy kifejezetten betegkövetésre szolgáló rendszerrel figyeljék a pácienseket. Erről ide kattintva olvashat többet.
