Az ausztráliai Queenslandi Egyetem egykori professzora, Thomas Parnell 1927-ben útjának indított kísérletével azt kívánta bemutatni, hogy – a közvélekedéssel ellentétben – a szurok szobahőmérsékleten folyékony és nem szilárd. A bizonyításhoz fogott némi olvasztott szurkot, majd három év lehűlési időt hagyva az anyagnak, elkezdte “átfolyatni” egy tölcséren.
Az első csepp nyolc évvel később esett le, a másodikra pedig további kilenc esztendőt kellett várni. A harmadik csepp elválása idején Parnell már halott volt, kísérlete azonban folytatódott – igaz, némi megszakítással. 1961-ben egy szekrény mélyéről került elő John Mainstone-nak hála, aki az egyetemet 1975-re győzte meg, hogy az addigra történelminek számító kísérletet alakítsák állandó kiállítási darabbá.
Az igazán elszántak ma már webkamerán keresztül követhetik figyelemmel a roppant sűrű, de mégiscsak folyadéknak mondható anyag csepegését – az élmény szerintünk annál is jobb, mintha valaki egy növény fejlődését nézné egész nap.
Egy év mozgása tíz másodpercben.
A webkamerát egyébként mostanában igazán érdemes figyelni, hiszen a kutatók szerint a közeljövőben cseppenésre lehet számítani – a legutóbbi tizenhárom éve történt.
