A gasztroirodalmat sokan újkeletű, sznob dolognak tartják, pedig a műfaj igazából már elég régóta itt van velünk, ráadásul összességében közel sem olyan elitista, mint amilyen a modern inkarnációja. Merthogy a gasztroirodalom nemcsak az, amikor valaki hosszú oldalakon keresztül, személyes sztorikba belemerülve értekezik arról, hogy „Olaszországban is csak két régióban lehet normális, emberi fogyasztásra alkalmas lisztet venni”, hanem az is, mikor valaki végre leírja, hogyan kell tojást főzni.
A Mirror általában, mondjuk úgy, könnyed tartalmakat gyűjtő Weird News (fura hírek) szekciója ezúttal meglepő módon egy 1942-es könyvből, a How to cook a wolf-ból idéz. Az amerikai M. F. K. Fisher ha ma élne, valószínűleg gasztroblogger lenne és nem YouTuber, írni ugyanis nagyon tudott és szeretett is: a fent említett kötetében például egy egész fejezetet szánt arra, hogy hogyan kell tojást főzni, pontosabban, hogy milyen sokféleképpen el lehet rontani az egyszerű fogásnak hangzó főtt tojást.
Fisher szerint már maga az étel elnevezése is problémás, mivel a főtt tojást angolul boiled egg-nek hívják, ami szabad fordításban inkább forralt tojást jelent. Az írónő szerint ez épp annak az ellenkezője, amit a tojással jó esetben tennie kéne az embernek, mivel azt semmi esetre sem szabad forralni, csak és kizárólag lassan, egyenletesen főzni. Fisher egyik fő szabálya, hogy a tojásokat még a forralás előtt helyezzük bele a hideg vízbe, mivel ha a forró vízbe próbáljuk beleejteni azokat, akkor a tojáshéj megrepedhet, a fehérje kicsapódhat, igazi katasztrófa lesz a reggeli. Ezzel szemben az a helyes eljárás, ha a hideg vízbe óvatosan belehelyezzük a tojásokat, majd lassan felkapcsoljuk a hőt.
Az persze már ízlés dolga, hogy ki hogyan szereti a tojást, így a főzési idő változhat. Mivel nálunk nem kifejezetten népszerű a lágytojás, így Fisher receptjét ki lehet egészíteni annyival, hogy aki farsangi szendvicsre szeletelhető, keményre főtt tojást szeretne, az a fenti metódust egészítse ki további pár perc főzéssel.
