Őrült forgalom van Budapesten, munkából hazafelé tart a sok autós. A zajos főutak ölelésében álló Városligetben is csúcsidő van, a kutyáké. Szinte mind póráz nélkül szabadon futkározik. Az ebforgatagban könnyű kiszúrni Parsit és Kalit, a két mentett argentin dogot. Ők nem olyan elevenek és meglehetősen soványak.
Fotók: Hír24/Pál Anna Viktória
„Ő Parsifal, ő volt talán a legjobban megtörve, pár napja jött ki a kórházból, két hétig volt infúzión” – mutatja be Gágyor Ramóna, a dogó-mentés csapatának tagja a szorosan mellette álló, 5 éves kutyát. Parsi úgy bújik hozzá, mint egy szégyellős kisfiú. Kalit közben férje, Oroszi János nyugtatja, simogatja.
Ketten éhen haltak
„Többször voltak már itt, de annyi újdonsággal kell megküzdeniük, nem ismerik az utca zaját, de még embereket is alig láttak, éveken keresztül el voltak zárva mindentől. Annyira szocializálatlanok, hogy még a házat sem ismerték, úgy kellett bevonszolni például Parsit a lakásba” – magyarázza János.
Szeptember közepén kerültek a kutyák Ramónáékhoz. Egy másik argentin dogmentő csapat kereste meg őket egyik éjjel, hogy segítsenek elhozni 11 csontsovány kutyát egy bakonyi kis faluból, Romándról. Azonnal útnak indultak. Ott kiderült, hogy több állat vár mentésre.
„ A munkánk során láttunk már szörnyen lesoványodott kutyákat, de ilyen nagy számban, együtt, különösen megrázó volt” – idézi fel Ramóna.
Egy osztrák házaspár egykor szebb időket látott telepén lóboxokban voltak a kutyák kettesével,összesen 19. 12 argentin dog, két nápolyi masztiff, két Fila Brasileio és egy cane corso került elő élve. Két dognak már csak a tetemét találták meg. Egy-két napja pusztulhattak el.
„Nagyon rossz állapotban voltak a kutyák, bolhásan, sebesen, kiszáradva szenvedtek némelyikük a saját ürülékében, bár a gazda érkezésünk hírére friss szalmát hintett a trágya tetejére. Ha nem hoztuk volna el őket, ők sem bírtak volna már pár napnál többet. Egyetlen kutya volt jó bőrben, azt az egyet bent a lakásban tartották. Vele nehéz is most kicsit, ő igen magabiztos” – meséli Ramóna.
A szőke nőkért rajong, a férfiaktól retteg
Szinte minden kutyának infúzióra volt szüksége 2-3 napig, mert sem enni, sem inni nem tudtak már. Parsi ennek a többszörösét töltötte kórházban. Négy nap kellett ahhoz is, hogy lábra tudjon állni. Eleinte senkivel nem akart kommunikálni, ha beszéltek hozzá, lehajtotta a fejét. Sokáig azt hitték róla, nem hall rendesen.
„Ezt az alkalmi süketséget szeretettel tudtuk orvosolni. A törődés neki a legjobb gyógymód” – mondja Ramóna, miközben a szinte hozzánőtt kutyát simogatja. „Nagyon tudnak ragaszkodni, ahhoz, aki a biztonságot adja” – teszi hozzá.
Parsi felfekvési sebeit nézzük. János közelebb lép, a kutya erre úgy hátrál, mintha bántani akarnák.
„Nagyon fél minden férfitól, hiába ismeri őt, ha belép a szobába, elbújik” – mondja Ramóna. János nyugodt becézgetésére közelebb merészkedik a kutya, de látszik, továbbra sem érzi magát biztonságban. Elfut mellettünk egy szőke nő, Parsi mindenről megfeledkezve úgy fordul utána, hogy majd elsodor minket.
„A szőke nőket valamiért nagyon szereti” – mondja nevetve a szőke Ramóna.
Mindent meg akart enni
A kétéves Kaligula nem volt annyira rossz állapotban, mint Parsifal a mentéskor.
„Neki nagy volt az életösztöne. Mindenre ráharapott, amikor elhoztuk, de nem akart bántani, csak mindent meg akart enni. Meg is kellett őt hánytatni, mert nagyon rosszul volt. Kiderült, hogy megevett már egy pórázt is. Volt a gyomrában alufólia, celofán és egy csomó szalma.”
Kalinak úgy tűnik, nincs maradandó baja, Parsira viszont még vár egy speciális hereműtét, de azzal várni kell, hogy megerősödjön. Ilyen gyengén még fürdetni sem lehet őket a tüdőgyulladás veszélye miatt.
Ramónáék hét kutyát hoztak el Romándról. Csak a kórházi számla 210 ezerre rúg most.
Egy kislány érkezik, ismerős. Liza alig magasabb, mint Kali, de csöppet sem fél tőle. Szemtől szembe becézgeti. Azt reméli, ha meggyógyul a kutya, hazaviheti.
Hogy ki veheti végleg magához Kalit és Parsit még bizonytalan. Mint ahogy a többi mentett állat sorsa is. Most mind a 17 ideiglenes gazdiknál lábadozik és tanulja a beilleszkedést. Egy-két hónap múlva kerülhetnek végleges otthonukba, leinformálható, megbízható emberekhez.
Kővel fogták vissza a falánkságát
Egy ürömi kutyaiskola udvarán találkozunk a romándi állatkínzás másik áldozatával, Némóval. Ő sokkal elevenebb, mint Parsi és Kali. A két korábban bemutatott állat alig volt 20 kiló, amikor megtalálták őket és most is 25 alatt vannak. Némó 25 volt mentéskor, most 30-32. Egy jól tartott, egészséges argentin dog 45-50 iló.
„Ő egyedül volt egy lyukban. Biztosan nem véletlen. Nagyon vadul nyitott. A gazdája tette be az autóba, de itthon, amikor ki akartam venni, csak morgott, támadott. 25 percbe telt, míg megnyugtattam” – meséli Prisznyák Norbert, a Magyar Argentin Dog Fajtamentő Egyesület vezetője.
Némó egy percre nem áll meg, föl-le futkos, szimatol. Az idegenek sem zavarják. A számára ismerős állatgondozóra viszont váratlanul rámordul. Norbi lenyugtatja és közben idézi a kezdeteket:
„Hát még sokat kell vele foglalkozni. Egy hete még senkit nem engedett magához közel rajtam kívül, én is csak pórázon, szájkosárral hoztam ki a kenelből.”
Némó kap egy kis kutyaeledelt. Inkább habzsol, mint eszik, de Norbi szerint volt ez rosszabb:
„Eleinte napi 4-szer evett, már csak háromszor, lassan, beállhatunk kettőre. Korábban egy nagy követ bele kellett tenni a tál közepére, hogy ne falja fel egyben a teljes adagot.”
Norbiék csapata 8 kutyát hozott el Romándról. Közöttük is volt olyan, nemcsak lábra állni nem tudott, de még a fejét sem bírta felemelni és olyan is, amelyik a füvet sem ismerte.
Az orvosi költségek 247 ezernél járnak, és az igazi nagy kiadás most vár rájuk. Az egyik kutyának két oldali csípődysplasiája van, sürgősen műteni kell. A protézise 270 ezer forint.
Nem először kínoz állatot az osztrák pár
Norbi szerint az állatkínzó tenyésztő egy nagyon szép házban lakott és egy többmilliós négyfakkos mobil lóistálló volt az udvaron. Érthetetlen, miért nem adott el valamit, amikor látta, nincs pénze a fenntartásra, az állatok ellátására. És a legérthetetlenebb, miért nem adta vagy ajándékozta el időben a kutyákat.
A házban áram már nem volt. Az osztrák férfi saját bevallása szerint volt, amikor már csak almát tudott adni a kutyáknak is, mint a lovaknak. A szomszédok azt mondják, nyáron két ló is elpusztult ott, tetemük 5-6 napig bűzölgött az udvaron, mire elvitték.
Norbert elmesélte, hogy a tenyésztő nem akarta megmutatni az összes kutyát, de állathatósággal, rendőrökkel mindent átnéztek. A bent tartott dogot meg akarta tartani, de ilyen állapotok mellett azt sem tehette.
Az állatmentők úgy tudják, az osztrák párnak már Ausztriában is volt hasonló ügye, most próbálják megtudni a részleteket.
