Attól félnek a világ tudósai, hogy a brazil elnök kinyírja a bolygó tüdejét, írtuk tavaly októberi cikkünkben, és a rémálom a vártnál jóval hamarabb valósággá vált.
Egy hete figyeli aggódva a világ az amazóniai erdőtűzről szóló híreket, és pozitív fejleményekről egyelőre nem hallani. Az Amazonas-medence esőerdői pokoli ütemben pusztulnak, még akkor is, ha Kósa Lajos szerint csak a bozót ég. Január óta 75 ezer tüzet észleltek csak az Amazonas brazíliai részén, ami 85 százalékos növekedés a tavalyihoz képest, az elégett terület nagysága pedig két év alatt több mint a duplájára gyarapodott.
A tudósok hamar megállapították, hogy a természeti katasztrófáért az ember tehető felelőssé, a tüzeket ugyanis gyújtogatások okozták. Brazíliában a mezőgazdasági munkára alkalmas területek végesek, ezért csak az erdők helyén tudnak újabb földekhez jutni a gazdák.
Hogy miként fajulhatott idáig a helyzet, arra a választ részben a politikában, Jair Bolsonaro brazil elnök személyében kell keresni, aki kiállt az Amazonas ritkítása mellett.
A gazdaságnak is jó, és őslakosok se lesznek
Bolsonaro tavaly novemberi választási győzelme sok szempontból sokként hatott, de az már a beiktatása napján borítékolható volt, hogy nem a környezetvédelem lesz a szívügye.
Szélsőjobboldali politikusok világszerte tagadják a klímaváltozást, de legalábbis kisebbítik a veszélyét, a brazil elnök talán pedig mind közül a legmakacsabban teszi ezt. Nyíltan kampányolt az Amazonas-medence megnyitása, azaz végső soron elpusztítása mellett, holott azt az emberiség legértékesebb kincseként tartják számon a globális felmelegedés elleni küzdelemben.
A politikus elnöki kampányában az ország szuverenitásának védelmét és az életszínvonal növelését ígérte. Az utóbbihoz pedig nélkülözhetetlen számára az erdőtlenítés, hogy a bányászok, fakitermelők és a mezőgazdasági munkások megtalálják számításaikat, tekintve, hogy nincs már szabad földterület, ahol terjeszkedhetnének.
Az erdőirtás kétféle módon kivitelezhető: vagy kivágják a fákat, vagy elégetnek nagyobb területeket, amiket aztán a mezőgazdasági szereplők ki tudnak aknázni. Utóbbi értelemszerűen jóval egyszerűbb és hatékonyabb, ráadásul így elűzhetők a területen évszázadok óta élő őslakosok, akiket Bolsonaro több ízben is megfenyegetett. Egymillió ember élőhelye került így veszélybe, sokuknak gyakran őrséget kell állniuk, hogy lakóhelyüket ne égessék porrá. Az sem véletlen, hogy Brazíliában gyakran kíméletlen gyilkosságokat követnek el a gazdasági érdekből előre nyomuló bányászok és fakitermelők.
Az őslakosokat védő civil szervezetektől korábban szinte minden forrást megvontak, így ellehetetlenítették a működésüket. Bolsonaro erre a kampánya során figyelmeztetett is, amikor azt mondta,
egyetlen centimétert sem kerítünk majd körbe az őslakosok kedvéért.
Az elnök hamar megtalálta bajtársát Ricardo Salles személyében, a radikális nézeteiről ismert, közokirat-hamisításért korábban elítélt politikust környezetvédelmi miniszternek nevezte ki. Politikájuk mellett olyan határozottan kitartanak, hogy augusztus elején Bolsonaro eltávolította pozíciójából az egyik legnevesebb brazil tudóst, aki figyelmeztette a kormányt, hogy az erdőirtás sosem látott mértékű az országban. Aztán amikor világhír lett az erdőtűzből, az elnök a környezetvédő civil szervezeteket hibáztatta, mondván, ők gyújtogattak csak azért, hogy rossz színben tüntessék fel őt és Brazíliát.
A Bolsonaro-hatás az amazóniai erdőtűzön túl is érezhető. Az országban ismét engedélyeztek egy korábban letiltott növényvédő szert, komolyabb vita vagy tanulmányok figyelembe vétele nélkül. Ennek következtében három hónap alatt 500 millió méh pusztult el az országban.
Nem a ti házatok, a miénk
Amióta Brazíliához tartozik az Amazonas-medence jelentős része, nagy becsben tartották azt. A hadsereg egyik legfőbb bázisát a dzsungelben építették ki, az esőerdő által biztosított gazdasági növekedés pedig csak újabb okot adott rá, hogy megőrizzék maguknak.
Most, hogy az egész világ Brazíliára figyel, és nemzetközi nyomást helyeztek a kormányra a probléma hanyag kezelése miatt, az országon eluralkodott egy kisebb pánik, hogy el akarják venni azt, ami hozzájuk tartozik. A populista Bolsonaro pedig ezt a helyzetet próbálja meglovagolni a politikai haszonszerzés céljából.
A szélsőjobboldali kormány, hűen az ideológiájához nem akarja, hogy beleavatkozzanak az ország belpolitikájába. Más kérdés, hogy tekinthető-e az emberiség jövője szempontjából nélkülözhetetlen esőerdő leégése egyetlen ország problémájának.
Bolsonaro látszólag két célt tűzött ki maga elé: megvédeni magát az Amazonast a külső nyomástól, és megóvni Brazília megítélését külföldön.
Amazonas államban már válsághelyzetet hirdettek és az elnök a hadsereg bevetését szorgalmazta a tűz megfékezésére, ugyanakkor a G7-csoporthoz tartozó országok által felajánlott 20 millió dolláros segítséget azonnal visszadobták arra hivatkozva, hogy inkább Európában kellene új erdőket telepíteni.
Ez ugyanakkor visszájára sülhet el. Finnország már kezdeményezte az Európai Uniónál, hogy függesszék fel a marhahús importját Brazíliájából, mert feltehetően részben ez az oka az Amazonas lángolásának, egy vezető német lap szankciókra szólított fel Brazília ellen, Németország és Norvégia pedig fontolgatja, hogy beszünteti azt a több tízmillió dolláros alapot, amit bő egy évtizede hoztak létre az Amazonas-medence megőrzése érdekében.
Szakértők mégis arra tippelnek, hogy valószínűtlen egy változás a brazil kormány gondolkozásában, mert Bolsonaro mindezt otthon úgy magyarázza, mintha Macron, Merkel, a norvégok, a civil szervezetek és az egész világ összefogott volna ellenük, de ők nem hagyják, hogy sérüljön a szuverenitásuk.
Magyarországon sem ismeretlen jelenség, hogy a kormány a szuverenitásra hivatkozva egy kreált ellenség ellen hangolja az embereket, és ezzel egyesíti a szavazótáborát. Valami hasonló történik most Brazíliában.
Kiemelt kép: Andressa Anholete/Getty Images
