A Huawei nem tért le a jól bevált ösvényről, így az idei P-szériájuk is két erősebb modellt kapott, méghozzá egy Lite verzió kíséretében. Míg a legdrágább, 300 ezer forintról induló P30 Pro variáns a bátrabb fejlesztéseket kínálja, addig a pénztárcabarátabb P30 alapmodell korrekt hardverek mellett ad prémiumérzetet, némileg kisebb méretben. A 230 000 forintos P30 pontosan 70 000 forinttal olcsóbb a P30 Prónál – ezt a különbséget főleg a fotós képességek indokolják, viszont más területen is muszáj kisebb, de egyáltalán nem fájdalmas kompromisszumokat kötni.
A P30-nál már első kézbevételkor érezhető, hogy könnyebb és kényelmesebb az átlag tepsifonoknál, egy kézzel tartva sem kell nagyon megerőltetnünk a hüvelykujjunkat. Az üveg-fém szendvics külsejére most is nagy hangsúlyt fektetett a cég: a dizájnban nincs semmi rendkívüli, de a hátlap elég mutatós. A színátmenetes, fényes hátlap (mi jégkristálykék árnyalatot kaptunk) vonzza a tekintetet, ugyanakkor az üveg szorgosan gyűjti az ujjlenyomatokat, így egy szilikontok beszerzése melegen ajánlott.
A kompakt készülék elejét szinte teljesen elfoglalja a kijelző, csak felül találunk egy kicsit vastagabb keretet: ide került a hangszóró. A kijelzőbe csak egy nagyon ízléses cseppalakú szenzorszigetke nyúlik be, ami olyan picúrka, hogy szinte semmi vizet nem zavar (szoftveresen persze ez is „eltüntethető”). A készüléket az asztalra helyezve feltűnik, hogy a hátlapi triplakameraredszer kitüremkedik, a mobil billeg sík felületen, de egyébiránt nagyon elégedettek voltunk a kialakítással. A jobb oldalra helyezett bekapcsológomb és hangerőszabályzók magassága is kézreáll, jól kitapinthatók.
A Huawei a P30 Pro kijelzőszéleit lekerekítette (hasonlóan Samsung Infinity Edge megoldásához), az alapmodellnél viszont be kell érni a lapos panellal. Jó hír viszont, hogy a készülék alján ott van a mezei fülhallgatóknak szánt 3,5 millis jackaljzat, illetve egy USB-C port a töltőnek. Újabb kompromisszum, hogy védelem terén IP53-as tanúsítványt kapunk, és nem IP67-et, pedig ilyen árkategóriában már az IP68 sem ritka. A készülék bal oldalán hívhatjuk elő a SIM-tálcát, ahová két nanoSIM-et rakhatunk, vagy egy simet és egy nanomemóriakártyát – utóbbi kizárólag a Huawei saját nanokártyája lehet, nem a szokásos mikroSD.
A látványra nincs panasz
Kijelző terén kisebb, de egyáltalán nem rosszabb panelt kapunk. 6,1 hüvelykes FHD+ felbontású OLED, ami 0,4 hüvelykkel kisebb a nagytestvérnél, ennek ellenére a felbontása ugyanaz, így lényegében jobb, 422 ppi-s a pixelsűrűség. A kijelző szépen dolgozik, igaz az FHD+ felbontás nem a legmagasabb, de az ikonok és a szövegek is tűélesek. A maximális fényerő társítva az OLED technológiával kedvez a nagy dinamikatartományú, HDR tartalmakban – igaz, ezt a kijelzőméretet mi még kicsinek találjuk filmezésre.
Tényleg nem tudunk rá rosszat mondani: éles szélek, fantasztikus kontraszt, tisztes fényerő jellemzi. Amikor spórolni szerettem volna a szuflával, és ennek édekében kisebbre vettem a kijelzőfelbontást, még akkor sem lett sokkal rosszabb a helyzet, az alapvető funkciókat zavartalanul tudtam használni, és kaptam két órányi plusz üzemidőt. Az OLED-technológia egyedi pixelkezelése miatt pedig elérhető a 0 nites fényerő, tehát a tökéletes fekete, ez is sokat rásegít a kontraszt kiemelkedő minőségére. A betekintés szög hibátlan, oldalról nézve is szépen kivehető minden.
Ellentétben a tavaly októberi Mate 20-szal, ez a modell megkapta a képernyőbe épített ujjlenyomat-olvasót, de le kell mondanunk a rezegtetéssel hangkeltő kijelzőről. Az ultrahangos biometrikus szenzorral kapcsolatban eleinte voltak fenntartásaink (eleinte túl kicsinek találtam az ujjnak kijelölt területet), de huzamosabb használat után bátran kijelentjük, hogy jól teszi a dolgát: a vizes mancsok sem fogtak ki rajta. A 2D-s arcfelismeréssel ennyire már nem voltunk elégettek, mert az gyengébb fényviszonyok közt többször is hisztizett, és ehhez elég volt a félhomány is. Ilyen téren a Samsung Galaxy S10 jobban tette a dolgát. Különbség még a drágább modellhez képest, hogy ebben nincs infraérzékelő.
Nem hagy cserben
Belül a HiSilicon Kirin 980-as processzor dolgozik, ugyanez található a Mate 20-ban is. A nyolcmagos processzor és a Mali- G76 grafikus vezérlő párosa bőven kiszolgálja a felhasználók hétköznapi igényeit, ezt egészíti ki a mesterséges intelligenciával turbózott neurális feldolgozóegység (NPU). A 6 GB memóriával és 128 gigabájttal felvértezett eszköz már Android 9.0-t futtat, erre húzták rá a Huawei 9.1-es EMUI kezelőfelületét. Ízlés kérdése, ki mennyire szereti a kínaiak skinjét, mi egész jól elvagyunk vele,
Szoftveres téren minden adott, hogy hatékonyan kezelhessük a mobilt: ha úgy kívánjuk, ott az egykezes mód, a gesztusok, a kékfényszűrő, és egy halom beállítás, amivel optimalizálhatjuk az energiafogyasztást, vagy karbantarthatjuk a készüléket. Alapnak számítanak a gyárilag telepített legfontosabb appok, így a Google szolgáltatásai és a Facebook, és a HiCare fitneszapp, ami rögtön elkezdi számolni, hogy mennyi lépést tettünk meg, és ezt ki is jelzi a lezárt kijelzőn. Adott a Dolby Atmos, és bár nem a mellékelt fülessel, hanem a saját bevált extra basszusos vezetékes Sonymmal hallgattam zenét, de halkabbnak találtam a max hangerőt, mint amit például a Samsung Galaxy Note9-ből szoktam kisajtolni.
A hétköznapi használatot bírja, az appok villámgyorsan nyílnak és működnek, ám az olyan erőforrásigényeseb dolgok, mint a csúcsjátékok, vagy a videóvágás kicsit lassabb műveletek. A mobil a vezeték nélküli töltést ugyan nem támogatja (így hiányzik a nincs reverse charging is), de gyorstöltéssel hamar életet lehelhetünk bele, a teljesen lemerült telefon kb. másfél óra alatt tölthető fel. Ez még nem a 40W-os gyorstöltés, a töltőfej szerint SuperCharge 22,5 W-os teljesítményt kapunk.
Az aksi „csak” 3650 milliamperórás, de a gyűrődést nagyon jól bírta. Egy sajtóút eseménydús napján kora reggeltől szinte folyamatosan nyomkodtam: zenét hallgattam, fotóztam, messengereztem, jegyzeteltem, videóztam, becsekkoltam a repülőtéren, térképet nézegettem, és még így is volt benne a nap végén 60 százalék. Átlagos használattal simán bírja másfél-két napig is.
Azért ez sem annyira rossz…
A P30 esetében a hátlapon három kamerát kapunk, a periszkópos rendszerű ötszörös zoom a nagytestvér kiváltsága. A helyzet azonban egyáltalán nem rossz, sőt. A P30 több téren is hasonlít a Mate 20 Próra, némi eltéréssel a Leica-rendszerben. Kapott egy 40 megapixeles (f/1.8) SuperSensing kamerát, nincs benne optikai képstabilizátor, de van RYYB színszűrő. Így gyenge fényviszonyok között ugyanúgy kiváló képek készíthetők vele, mint a nagytestvérrel. Emellé jár még egy 16 megapixeles (f/2.2) széles látószögű egység autófókusszal ellátva, továbbá egy 8 megapixeles (f/2.4) telefotó kamera, amivel 3x optikai, 5x hibrid, illetve 30x digitális zoom érhető el. Adott a dupla LED-es villanó és egy lézeres szenzor.
Ezt a felállást erősíti a mesterséges intelligenciával turbózott kameraszoftver, de az AI-t egy bökéssel ki is kapcsolható, ha nem tetszene, amit művel. Lehet váltani látszögek közt kisebb felbontáson, de 40 megapixelnél csak a normál érhető el. A szoftver egyébként teljesen jól átgondolt: az átlagfelhasználónak azonnal egyértelmű, hogy mit mire kell használnia.
A jelenetfelismerés mellett többek között adott a makró, a panoráma, a pro, és az esti mód. Videózáskor rögtön különféle effekteket nyomathatunk a felvételre, például azt, amivel a háttér szürkévé válik, a kép alanya pedig színesen kiemelkedik a környezetből. Az előlapi cseppszigetbe bújtatott 32 megapixeles szelfikamera bár első olvasatra bődületes szelfiket kéne produkáljon, picit elmarad a várt minőségtől, de kijelenthető, hogy nem fog túlretusáltnak tűnő arcot fotózni, a textúrák azért szépen látszanak.
Rosszul nem járhatunk vele
A Huawei P30 a 229 990 forintos árért cserébe egy kifejezetten erős, játékra is bőven alkalmas telefon, ami nagyítás terén ugyan elmarad a P30 Prótól, ugyanakkor ettől függetlenül is olyan fotós képességekkel rendelkezik, amit csak nagyon kevés telefon mondhat el magáról ebben az árkategóriában. A periszkópos zoom helyett kisebb, kompaktabb méretet kapunk, van fülhallgató jack, és megmarad jó pár tízezernyi megspórolt forint. Ez a telefon nem hivalkodó, nem újítja meg a piacot, viszont garantáltan jól bírja a használatot és mellé még kifejezetten ízléses is.
