A Debreceni Járásbíróság ma kihirdetett ítéletében B.L. elsőrendű vádlottat társtettesként elkövetett rablás, valamint lopás, míg R. J. másodrendű vádlottat társtettesként elkövetett rablásban mondta ki bűnösnek. Ezért az elsőrendű vádlott 16 év fegyházat, míg társa 13 év fegyházat kapott. A vádlottak feltételes szabadságra nem bocsáthatók.
A bíróság által megállapított tényállás szerint B. L. tavaly április 15-én, valamivel éjfél után jelent meg a Thomas Mann utcai Nyugdíjasok házánál, Debrecenben. Átmászott a kerítésen, majd a nyitva hagyott bejárati ajtón át bement az épületbe. Az egyik emeleti garzon rácsos biztonsági ajtajában benne volt belülről a kulcs, a bejárati ajtó pedig be sem volt zárva, az elsőrendű vádlott így simán bement a lakásba. A konyhában magához vette az ott lakó néni mobiltelefonját, majd a nappaliba ment át. Az asszony az üvegajtón keresztül észlelte a betolakodót, felkiáltott, így B. L. elmenekült.
Pár héttel később R. J.-vel együtt jelentek meg újra az otthonnál. Az udvarról kilesték, hogy a 84 éves férj és felesége lepihentek. Felfeszítették a lépcsőház bejáratát, felvették a magukkal hozott kesztyűt és a sapkát, majd benyomták a lakás bejárati ajtaját. A garzonba lépve B. L. azonnal értékei átadását követelte az asszonytól, és hogy ennek nyomatékot adjon, kezeit a sértett nyakára, arcára nyomta és megütötte az idős nőt.
A 2017. április 8-ai Libakert utcai rablással kapcsolatban a bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárást követően nem látta bizonyítottnak, hogy a bűncselekményt az elsőrendű vádlott követte el. A vádirat szerint a férfi 74 éves nyugdíjast támadott meg. Megütötte, majd elvette a válltáskát. Az esettel kapcsolatban B. L. többször módosította a vallomásait. Mivel más bizonyíték nem állt rendelkezésre, ezért ebben az ügyben felmentő ítélet született.
Gulyás Csilla bíró az ítélet szóbeli indoklása során kiemelte, hogy a vádlottaknak tudomásuk volt arról, hogy az otthonban idősek laknak és felkészültek arra, hogy ellenállásukat akár erőszakkal is meg fogják törni. Ezzel pedig nem pusztán büntetőjogi, hanem ősi erkölcsi szabályt is szegtek, hisz az idősek tisztelete minden kultúrában jelen van. A bíróság a büntetés kiszabásakor súlyosító körülményként értékelte a vádlottak büntetett előéletét, erőszakos többszörös visszaesői minőségen túli bűntettségüket, a társtettesi elkövetést, továbbá az erőszakos vagyon elleni bűncselekmények elszaporodottságát.
Enyhítő körülményként vették figyelembe azt, hogy a vádlottak az eljárás során részben beismerő vallomást tettek, és hogy kiskorú gyerekekről kell gondoskodniuk.
Az elsőfokú bíróság határozata nem jogerős, az ügyész három nap gondolkodási időt kért, a két elkövető pedig enyhítésért fellebbezett.