A skizofréniáról fontos tudni, hogy nem egyenlő a tudathasadásos állapottal, ezt rengetegen keverik – a skizofrén ember nem feltétlenül agresszív és veszélyes, a személyisége egyben marad, csak a gondolatainak és érzelmeinek egysége sérül.
A 19-20. század derekán még annyit sem tudtak a skizofréniáról, mint amennyit napjainkban, sőt ekkor még egy kalap alá vették a mániás depresszióval, pedig a kettő teljesen különböző pszichológiai rendellenességet takar.
Elsőként Emil Kraepelin német pszichológus és pszichiáter volt az, aki kettéválasztotta a kettőt, és a mániás depresszió mellett megnevezte a dementia praecoxot is, amit ma skizofréniaként ismerünk. Kraepelin megfigyelte, hogy a két betegség tünetei átfedésben vannak egymással, ezért nem különálló tüneteket, hanem azok specifikus mintázatát kell megállapítani ahhoz, hogy el lehessen dönteni, mániákus depresszióról vagy skizofréniáról van-e szó.
Míg Kraepelin ezen elméletét már a kortársai is elfogadták (bár később, 1911-ben Eugen Bleuler svájci pszichiáter a dementia praecoxot átnevezte skizofréniára, mivel a „dementia” egy visszafordíthatatlan mentális károsodást jelez, a skizofrénia pedig nem jár ezzel), egy másik elméletet egyenesen bődületes ostobaságnak tartottak. Kraepelin ugyanis kijelentette: a skizofrénia nemcsak agyi, de a fizikai egészségünkre kiható változásokkal is együtt jár.
Azzal tisztában vagyunk (és már Kraepelin korában is sejtették), hogy a skizofréniás ember várható élettartama nagyjából 15-20 évvel kevesebb, mint az átlag – ennek részben a megnövekedett öngyilkossági hajlamhoz van köze, ami azoknál a betegeknél jelentkezik, akik nem kapnak időben segítséget, vagy nem megfelelő kezelésre járnak.
Azt is tudjuk azonban, hogy a skizofréniától szenvedőknél magasabb a szív- és érrendszeri betegségek esélye és a cukorbetegség kialakulásának aránya is. Kutatók egészen eddig azt hitték, hogy ez a skizofréniával gyakran együtt járó szociális elszigeteltség, a személyes higiénia hiánya, vagy a gyakran komoly következményekkel járó viselkedésbeli rendellenességek hatása – megfigyelhető például, hogy több skizofrén válik hajléktalanná, mivel képtelen teljesíteni a munkahelyén, ez pedig komoly egészségügyi következményekkel járhat.
Feltételezték, hogy ha valóban így lenne, és a skizofrénia kialakulásából adódnának az egészségügyi problémák, akkor ezek a pszichológiai betegség diagnosztizálásakor kisebb arányban lennének jelen, mint az előrehaladott állapotú, évek óta ezzel küzdő betegeknél.
Ezért olyan pácienseket vizsgáltak meg, akiknél még csak most derült ki a skizofrénia megléte – és azt találták, hogy még a fiatal, tizenéves betegeknél is nagyobb a szervezetben a gyulladás mértéke, bizonyos hormonok egészséges aránya felborul, és több a szívbetegségekre utaló kockázati faktor.
A kutatók azt is megállapították, hogy arányaiban ugyanannyi az agyi rendellenességek és a rossz egészségre utaló jelek száma, így három hipotézist állítottak fel.
Az egyik, hogy az agyban történő kémiai változások hatnak ki a stresszre: például ha a stresszhormonok száma megemelkedik, az magas vérnyomáshoz vagy cukorbetegséghez is vezethet hosszú távon. A másik az, hogy a testi rendellenességek hatnak ki az agyra (ilyenre is volt már precedens, például tumorok okozhatnak pszichózist, amely elmúlik, ha a tumort eltávolítják). A harmadik hipotézis pedig az, hogy egy mindeddig ismeretlen faktor hat ki mind az agyi, mind a testi változásokra.
Egy viszont biztos: Kraepelinnek igaza volt, és a skizofrénia nemcsak agyi, hanem testi és egészségbeli változásokkal is együtt jár. Ezért nagyon fontos, hogy diagnózis után a testi egészséget is legalább annyira komolyan monitorozzák, mint az agyi változásokat.
Illusztráció forrása: Pexels