A világörökségi Hollókő ófalujának házai minden porcikájukban megőrizték a palóc népi építészet stílusjegyeit. Ezt a látványosságot csodálják évtizedek óta a településre érkező turisták, akik tavasztól őszig a színek kavalkádjában gyönyörködhetnek a festői porták között.
A palóc népi építészetben nem csupán az utcára néző homlokzat háromszögbe zárt részének, az oromzatnak az anyaga és díszítésmódja sajátságos, hanem a XIX. század második harmadától elterjedt kőoszlopos tornác is. A parasztházakban általában lakószoba, pitvar és kamra volt megtalálható, később a pitvarból az első- és a hátsó szobába lehetett jutni. Az első házat aztán tisztaszobává alakították, az utcára néző első szobában a tiszta, megvetett ágyak, a fiókos szekrények kaptak helyet. Ide vezették a vendégeket, míg az egykori „komora” vagy „komra” második szobává alakult át, ahol a sarokasztalon és a sarokpadokon túlmenően két-három ágyat is elhelyeztek. Ez a helység volt a palócok legfőbb tartózkodási, étkezési és fekvőhelye.
A palóc bútorok jellegzetes darabjai az ülő-, vagy tároló alkalmatosságok – például a lóca és a vizesszék, stb. – voltak. A rózsás, tornyos ágyak, a díszes faragott szekrények, vagy az ácsolt, festett ládák, a nagyfiókos, úgynevezett terpeszlábú asztalok ugyancsak a palóc lakásberendezés régi emlékei. A lakásokban a szentképek között gyakran előfordultak a párosával elhelyezett úgynevezett „cifratányérok” is.
Szinok Gábor fotóriporter képei a gyönyörű hollókői hangulatot mutatják be.
Kiemelt kép: Szinok Gábor
