Mikroszkopikus méretű tragédia nyomaira bukkant egy nemzetközi paleontológus csoport megszenesedett krétakori maradványok vizsgálatakor: erdőtűz során faszénné vált parányi virágon egy páncélosatka 0,2 milliméteres fiatal egyedét ismerték fel, amint az épp a virág egyik pollenzsákjába dugja a fejét.
Amikor az állatot elérte a tűz, épp a virág pollenjét ette meg. A virágon talált ürüléknyomok pedig az ezt megelőző étkezésekről tanúskodnak. Két virágon ezenkívül még találtak egy-egy csípőszúnyogtól származó szárnypikkelyt. Ez a csípőszúnyogok eddigi legősibb nyoma.
Az atkák a talajfauna fontos alkotóelemei. Mivel a virágot gombafonalak szőtték át, valószínűsíthető, hogy már hervadtan a talajra esett, mielőtt a páncélosatka belemászott.
1997 óta a kutatók a Németország nyugati részén található Bergisches Land üledékrétegeiből ősi virágok és ízeltlábúak százait tárták fel.
A leletek különösen ép mivolta betekintést enged egy rég letűnt kor ökoszisztémájába. A kövületek ugyanis fontos kréta kori változásról tanúskodnak: akkoriban jelentek meg a virágos növények, és ezzel bekövetkezett a növények történelmének legjelentősebb áttörése. Rövid időn belül kialakult nagyjából 440 családjuk, amelyekbe ma mintegy 250 ezer faj tartozik.
A virágos növények térhódításával az ökológiailag fontos ízeltlábúak is gyors evolúción mentek keresztül. A változás még a szárazföldi gerinceseket is érintette – így a kréta kor joggal tekinthető döntő korszaknak a mai szárazföldi ökoszisztémák keletkezése szempontjából.
