A Sziklás-hegység kanadai részén fekvő Burgess-palára, a világ egyik legfurább ősmaradvány-lelőhelyére 1909-ben akadt rá egy amerikai geológus, Charles Doolittle Walcott, és kezdte meg ott a máshol nem látható fosszíliák begyűjtését.
A hatvanas évekig ezekre jórészt senki nem figyelt, pedig furábbnál furább lények maradványai kerültek elő – így például kilenc majdnem tökéletes Opabinia regalis, ami leginkább úgy néz ki, mint egy rákollóban végződő ormánnyal fejbeszúrt, öt, kocsányon lógó szemű japán robothal, akinek az oldalán zongorabillentyűk mozognak fel-alá.
A máig húsznál kevesebb példányban ismert, 505 millió évvel ezelőtt élt kisujjnyi állat első, pontos modelljét 1972-ben mutatták be egy tudóscsoport előtt, akik nem akartak hinni a szemüknek, sőt, érthető módon elkapta őket a röhögőgörcs, és meg voltak róla győződve, hogy az egész csak egy kollégájuk rossz vicce.
Az azóta eltelt több, mint négy évtizedben persze sokszorosan is bizonyították a tizenöt szelvényből álló, ötszemű állat létezését, aki az ollóval elkapott állatokat az elefánthoz hasonlóan helyezte be az ormányszerű törzsrész alatt fekvő, hátrafelé néző szájba, miközben lebenyeivel úszott a fura állatokkal teli őstengerben.
Fotók: Wikimedia Commons
