A Hogyan készült sorozat a világ egyik legjobb találmánya, hiszen olyan hétköznapi tárgyak születését is megismerhetjük, amiről addig nem is gondoltuk, hogy érdekes lehet. Ilyen a gyufa is, ami meglepően sok alapanyag és hozzávaló összekeverése után lesz az, ami.
A folyamat a gyufafejek tetejére kerülő anyag összekeverésével kezdődik, amihez zselatint, kálium port, majd szilikon granulátumot tesznek. A keverékhez azután fokozatosan hozzáadják azokat az anyagokat, amelyektől gyors és biztonságos lesz az égés, és ami majd az előzetesen ammónium-foszfáttal kezelt (erre az után égés megakadályozása miatt van szükség), rezgő nyárfából készült gyufaszálak végére kerül.
Ezután a gépek teszik a dolgukat: merítenek, szárítanak, forgatnak, majd jön a dobozokba való töltés. Ebben a pillanatban a gyártósor másodpercenként 200 szál gyufát képes dobozokba tölteni.
Ahogy az ide vágó Wikipédia bejegyzés írja, mostanában használatos biztonsági gyufa fején található anyagot oxidálószer (kálium-dikromát, ólom-dioxid, mangán-dioxid), antimon-szulfid, színezék, üvegpor és kötőanyag képezi. A gyufafej a dörzsfelületen gyullad meg, amelyet vörösfoszfor, barnakő, őrölt üveg és kötőanyag keverésével állítanak elő.
A gyufa fejét a gyújtófelülethez dörzsölve a skatulya oldalán lévő vörösfoszfor gőzzé alakul, és ez gyújtja be az oxidálószert tartalmazó gyufafejet. Az égés átterjed a puhafa gyújtószálra, és a láng egy-két másodperc alatt hevesen, magas hőmérsékleten, szúrólángszerűen ég el.
Ha ezt a folyamatot megnéznéd 4000 képkocka/másodperces szuperlassításban, akkor, íme:
