Szerdán tilos volt a szex

A házasságon kívüli szexet a kereszténység a legszigorúbban tiltotta, ám a hitvesek közti a szexuális normák kialakítása érdekében a kora középkori egyház kétfrontos harcot folytatott. Bizonyítania kellett a házasélet, a szex létjogosultságát a túlzottan “szigorú” irányzatokkal szemben, másfelől a híveket igyekezett meggyőzni, hogy még a házasságon belüli nemi életnek is vannak szabályai. Nem is akármilyenek…

A dilemma ugye az volt, hogy a házasság legfőbb célja a gyermeknemzés, ami viszont bűnös érzéki gyönyörrel jár. A nemi aktus tehát a házasságon belül is bűn volt, no de bocsánatos bűn – derül ki Katus László cikkéből a Rubicon.hu-n. De volt a házaséletnek egy másik előnye is: férfit és nőt egyaránt visszatartott a paráznaságtól.

Igen, pontosan arról van szó, hogy a bűnre csábító gerjedelmet otthon kell és lehet levezetni. Ennek biztosítása a férj és a feleség számára is a házastársi kötelesség.

Torzszülött lesz a gyerek

Gyereknemzés és a paráznaság megelőzése céljából tehát a nemi kapcsolat nem tekinthető bűnnek – jutottak végül dűlőre. Bűn viszont, ha valaki szenvedélytől hajtva nyúl feleségéhez, és ugyanezt tenné akkor is, ha a nő nem lenne a házastársa. Valahol logikus.

Mindezeken túl az egyház keresztény a IV. és a XI. század között fokozatosan vezetett be kézzel fogható, fizikai tiltásokat, amelyek önmegtartóztatást írtak elő a házastársak számára. Aki ezeket megszegte, penitenciával bűnhődött, és szembe kellett néznie azzal, hogy a tiltott napokon fogant gyermeke torzszülött lesz, leprás, epilepsziás, illetve más, szörnyű betegséggel jön világra.

Tilos volt például az érintkezés menstruáció idején 3-6 napig, a terhesség idején, illetve a szülés utáni tisztulás időszakában, ami a gyermek neme szerint 30-40 napot jelentett. Nyilván a leány után hosszabban kellett az anyának “tisztulnia”.

64 nap önmegtartóztatás egyhuzamban

Ha valaki maximálisan szabálykövető akart lenni, a naptárt is gyakran kellett forgatnia. Tilos volt a szex vasárnap, a szerda és a péntek, mint hagyományos böjti nap, de sokszor a szombat is – ha utóbbi nem is, a szombatról vasárnapra virradó éjszaka mindenképp tiltás alá esett.

Ehhez jöttek még a keresztény ünnepek, majd a böjti napok is – a 40 vagy ennél hosszabb böjti időszakok is. Sőt, a korai középkorban sok helyen még az esküvő után is három napot kellett várni a nász elhálásával.

Írországban például karácsony előtt és után egy huzamban 64 napig kellett a házastársaknak megtartóztatni önmagukat. Havi 2-4 nap

Összesen tehát a házastársaknak eleinte csaknem az év 200, később 260-270 napján kellett tartózkodniuk egymástól. Ahogy a Biblia írja:

Mindennek megvan az órája és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt […], van ideje az ölelkezésnek, és van ideje az öleléstől való tartózkodásnak.

Nem nehéz kiszámolni, hogy az ölelésre évente mindössze 90-100 nap maradt, de a mérsékeltebb előírások szerint is csak 180-185. És ehhez jön a menstruáció, a terhesség, a “tisztulás” és a szoptatás ideje…

Ha mindent egybevetünk, egy törvényes házasságban élő kora középkori házaspár tiszta lelkiismerettel mindössze évente 21-44 napon bújhatott ágyba. Ez ugye havonta 2-4 nap.