Gaudí (1852-1926) nevét már vélhetően mindenki hallotta, aki egy kicsit is érdeklődik az építészet iránt, hiszen az élete utolsó negyvenhárom évében tervezett barcelonai Sagrada Familia, azaz a Szent Család-templom képe annak bonyolultsága miatt – csak 2010-ben szentelték fel, de építése továbbra is tart – képeslapok és útifilmek tízezreinek főszereplőjeként már mindenkinek a retinájába beéghetett, de nem feledkezhetünk meg a Barcelonában létrehozott más épületeiről, és a Güell Parkról sem.
Azt azonban igen kevesen tudják, hogy Gaudí karrierje csúcsán kis híján az ígéret földjén, a bevándorlók millióit, így magyarok százezreit elnyelő New Yorkban is tervezett egy gyönyörű épületet, bár az sajnos sosem valósulhatott meg.
Tervrajzainak egy része 1936-ban, a spanyol polgárháború idején stúdiójával együtt a lángok martalékává lett, de egykori asszisztense húsz évvel később, 1956-ban összerakott egy tökéletes monográfiát, sőt, ugyanabban az évben a Sagrada Familia makettkészítője és szobrászának a fia, Joan Matamala Floats is megjelentetett egy kötetet (Cuando el Nuevo Continente Ilamaba a Gaudí – Mikor az Újvilág Gaudít hívta), melyekből az is kiderült, hogy a katalán zsenit 1908-ban két amerikai üzletember felkérte egy New York-i hotel, a Hotel Attraction megépítésére.
Az építész egy New Yorkban addig sosem látott stílusban készítette el terveit, melyek egy 360 méter magas – ezzel a hotel a város legmagasabb épülete lehetett volna, egészen a 381 méter magas Empire State Building 1931-es megnyitásáig –, több, összenőtt parabolikus toronyból álló épület képét mutatta.
Az ötszintes (szintenként különböző földrészeket jelképező), egyszerre kétezer embert befogadni képes étterem a központi toronyban kapott volna helyet, melyet természetesen az oldalsó tornyokból külön folyosókon közelíthettek volna meg a vendégek.
Az Attraction-ban természetesen toronycsúcson elhelyezett lakosztályok, saját színház és egy hatalmas hall is helyet kapott volna, de a legmagasabb pontjára még egy egyidőben harminc turistának felejthetetlen kilátást nyújtó tornyot is építettek volna, sőt, a központi toronyban egy 110 méter magas, bazilikaszerű tér is elfért volna, melyben a festett üvegablakok színes fényében, mozaikok és freskók ölelésében az összes addigi amerikai elnök portréja lógott volna a falakról.
A tornyok helyéről sajnos nem állnak rendelkezésre pontos információk, de a történészek és egy csapatnyi építész egybehangzó véleménye szerint a 2001-ben a terrortámadás áldozatává vált World Trade Center ikertornyai helyén állhatott volna.
A vélemények arról azonban eléggé megoszlanak, hogy a torony végül miért nem öltött formát: egyesek az óriási építési költségekre, vagy a túl hosszú kivitelezési időre – nyolc éves projektet egy hotel egyszerűen nem engedhet meg magának – gyanakodnak, megint mások pedig Gaudí betegeskedése okozta nehézségeket, vagy az építész visszalépését (jó eséllyel nem viselte volna el, hogy csak a gazdagok léphetnének be az épületbe) tartják valószínűnek.
Kár, pedig az épület ma is meghatározó eleme, vagy épp jelképe lehetne a varázslatos felhőkarcolók tucatjaival sűrűn teletömött Manhattannek. Hozzávetőleges, mérethelyes képét – bár rossz helyen -a Fringe című sci-fi sorozatban láthatjuk, a párhuzamos univerzumbeli New York felett repülve: