A Grünwald-házként ismert Rákóczi út 30. előtt, vagy árkádjai alatt már biztosan Önök is számtalanszor elsétáltak, de a környezetéből nem igazán kirívó ház biztosan nem keltette fel a figyelmüket. A századforduló embere ezzel szemben egész biztosan vágyakozva nézett a lecsupaszított kapu, és az épület díszei felé.
A Rákóczi út, Nagy Diófa utca, Nyár utca és Dohány utca által határolt óriási telken 1899-re elkészült, Grünwald Mór építész és műgyűjtő által tervezett és építtetett ház egykor Budapest egyik leggazdagabban díszített épülete volt.
Földszintjén és első emeletén üzletek kaptak helyet – Rivoli néven itt működött például Sinayberger Béla fényképészstúdiója, később pedig a Kármán és Farkas cserépkályhaboltja, Mátyás László Férfiruha Áruháza, valamint a Debreceni Gőzfűrész és Faárugyár hajlított bútorokat árusító üzlete is itt nyílt meg –, a felsőbb szinteken pedig irodák és lakások voltak.
1901-től egészen az épület második világháborús sérüléséig az első emelet egy részét a Postás Kaszinó (Magyar Királyi Posta és Távíró Tisztviselők Kaszinója) foglalta el, amely helyet adott a Magyar Építő és Iparművészeti Rajzolók Országos Egyesületének, a Férfiszabó Munkaadók Szövetségének, és több, mint tíz éven át az Országos Magyar Zenészszövetség irodáinak is.
A ház érdekessége, hogy üzlethelyiségei annyira benyúlnak a ház területébe, hogy annak belső udvara voltaképp a félemeleten található.
Ágai Adolf, a kor egyik legnagyobb humoristája így jellemezte a frissen elkészült épületet:
1942-ben az épület gazdát cserélt, új tulajdonosa az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) lett, akik akkor már több csodaszép bérházzal is rendelkeztek a fővárosban.
A második világháborús pusztítás azonban a város rengeteg más lakóházához hasonlóan ezt a szecessziós-premodern épületet sem kerülte el. Az előtte lévő széles utcán folyó harcokban a Nyár utcai sarok súlyosan sérült, tetőszerkezete pedig valószínűsíthetően egy légitámadás során semmisült meg.
A díszítmények jó ugyan része túlélte a háborút, de ahelyett, hogy megőrizték volna őket, inkább eltüntették, így az új, Detre Pál (legismertebb épülete a Major Mátéval közös Attila út 127.) tervei szerint elkészült Rákóczi úti főhomlokzat csak nyomokban emlékeztet eredeti szépségére (húszas-harmincas évekbeli épületként viszont végső soron teljesen elfogadható lenne) oldalhomlokzatai pedig az ötvenes stílusát tükrözik.
A helyreállított épületet természetesen azonnal államosították, a Postás Kaszinó helyén pedig a Fővárosi Népművelési Központ kapott helyet, ahol a Műcsarnokban és Ernst Múzeumban kiállítást nem érdemelt művészek – köztük a nem csak költőként és íróként, de képzőművészként is kiemelkedően tehetséges Kassák Lajos, valamint a később köztéri alkotásaival ismertté vált, görög származású Makrisz Agamemnon (1913-1993) – művei kaptak helyet. A hely egészen 2003-ig működött.
A Rákóczi úti árkádsor egy részlete annak fénykorában
Árkádosítását 1957-ben készítették el Szőke Károly tervei szerint, azóta kisebb-nagyobb boltok váltogatják egymást a sötét átjáróban.