Egy budai szépségszalonban nem bírják tovább nézni a nők bántalmazását

Érkezett már hozzánk nő hiányzó foggal, és teljesen egyértelmű volt, hogy nem fogínysorvadása van

– emlékszik vissza a megdöbbentő esetek egyikére Szakonyi Eszter kozmetikusmester, a III. kerületi Vintage Beauty Szépészeti Nőintézet tulajdonosa. Duzzanatokat, hegeket, kék-zöld foltokat ritkán látnak, de verbális, lelki megfélemlítésben élő nők sűrűn megfordulnak, ahogyan máshol, úgy ebben a budai szépségszalonban is.

A legtöbben természetesen nem azzal nyitnak, hogy a párjuk állandóan veri, ellenőrzi a telefonját, letiltja a szórakozásról, megalázza, sértegeti. A szög általában lassan bújik ki a zsákból, de egy-egy elejtett fél mondatból, szemrebbenésből, szokatlan reakcióból össze lehet rakni a puzzle darabjait – mondja Szakonyi Eszter. Hozzáteszi:

Nagyon sokszor a mozdulataikból érezzük, hogy valami nincs rendben. Van olyan vendégünk, aki attól összerezzen, ha közelítünk felé, van, aki nem szereti, ha masszírozzuk vagy hozzáérünk. Persze ezek soha sem önmagukban jelentenek valamit, hanem kontextusba helyezve gyanúsak. Például, amikor egy nő ilyet mond: nem vagyok túl jóban a férjemmel, elég hirtelen haragú ember az én férjem, vagy nem egy vidám típus, és így tovább.

Nemzetközi kutatások szerint minden ötödik nő megtapasztalja élete során a fizikai bántalmazást a párkapcsolatában, és ez az adat a gazdasági, illetve verbális bántalmazásokról még csak nem is szól. A látencia hatalmas, a FRA 2012-ben végzett felmérése és rendőrségi adatok összevetése alapján a szexuális erőszak esetében 415-szörös, míg a fizikai erőszak tekintetében 194-szeres a különbség a megtörtént és a bejelentett esetek száma között.

Vagyis ahogy a bevásárlóközpontokban, az utcákon, a szórakozóhelyeken, úgy a szépségszalonokban is felbukkannak nők, akik erős hatalmi kontroll alatt élnek. A kozmetikusok, fodrászok, manikűrösök székeiben ülve azonban könnyebben kiderül minden, ami a négy fal között zajlik. A szépségápolási szolgáltatások természetükből fakadóan speciális helyzeteket teremtenek. A bizalmon alapuló választás miatt nem ritka, hogy egy nő egész felnőtt élete során ugyanahhoz a fodrászhoz jár, havonta, kéthavonta visszatérően, alkalmanként hosszú időt eltöltve a székben.

A szépségiparban dolgozók közel kerülnek az archoz és a test bizonyos részeihez, a fodrász megérinti a fejbőrt, a manikűrös pedig órákat dolgozik a kézfejen szemközt ülve a vendégével. Mindezek együttvéve alapos és közelebbi megfigyelésre adnak lehetőséget, így értelemszerűen előbb megnyílnak a nők egy ilyen bizalmi közegben, mint a sarki bolt pénztárosának.

Mondasz valamit vagy elengeded a füled mellett

Szakonyi Eszter korábban, külkereskedelmi munkája során Európát járva és a gazdasági szférában mozogva többször volt tanúja vagy elszenvedője a lelki vagy a verbális erőszak ilyen-olyan formájának, de amióta kozmetikusként havi szinten szembesül azzal, hogy mennyi nő él rettegésben, megalázó viszonyban, egyre inkább érzi a probléma súlyát és a nők eszköztelenségét. Négygyermekes anyaként különösen fontossá vált számára, hogy tegyen valamit. Felelősséget érez a legkiszolgáltatottabbak, a gyerekek iránt, akik az erőszaknak nem kizárólag elszenvedői, de a rossz párkapcsolati minták továbbvivői is lehetnek a későbbiekben.

A családon belüli erőszak nagyon nehéz terep, vékony a jég, és hatalmas károkat lehet okozni a tudatlansággal. Megválaszolatlan kérdés, hogyha a kezelés közben felismerjük, hogy a másik bajban van, mit mondjunk, vagy mit ne, mi az, ami segíthet a nőnek, és mi az, amivel csak mélyebbre taszítjuk a gödörben. A széles körben elterjedt sztereotípiák, előítéletek, a jelenséggel kapcsolatos pontos információk hiánya is megnehezítheti, hogy mi, szépségipari szakemberek valóban támogató módon tudjunk jelen lenni, és hasznos információkat tudjunk nyújtani a segítségre szorulóknak.

A Vintage Beauty vezetője ezért a NANE Egyesülethez fordult, arra kérte a párkapcsolati és családon belüli erőszak ellen küzdő szervezetet, hogy tartson a szalonban egy workshopot a témáról, kérte, hogy kapjanak tanácsokat a szépségápolás területén dolgozók.

Rózsa Magdolna, a zuglói Tükörkép Műhely szociális munkása a hír hallatán azonnal felkereste Szakonyi Esztert. Végzett szakemberként ő is nap mint nap tapasztalja, hogy az ilyen jellegű továbbképzésre mekkora szüksége lenne a kozmetikusoknak, fodrászoknak. A statisztikák alapján nyilvánvaló, hogy egyik szalon sem kivétel, de amíg a magasabb társadalmi rétegekben kevésbé látványos módon mutatkozik meg az erőszak, addig a szociális szépségszalonban a súlyos külsérelmi nyomok sem ritkák. Mint mondja:

Korábban, amikor védett anyaotthonokba jártam önkénteskedni, láttam késsel összeszabdalt hajat, de a szalonban is találkoztam már megvágott szemöldökkel, és olyan is előfordult, hogy hátrahőköltem az ajtóból, mert az ügyfél kék-zöld foltos arccal jött be állásinterjú előtt.

Magdolna azt szeretné, hogy a NANE-val közösen kidolgozzanak egy továbbképzési tananyagot, ami alkalmazható és hasznosítható tudást adna a szépségiparban dolgozóknak. Reméli, az első workshop csak az első lépés az úton, és később hosszabb tanfolyamok is elindulhatnak országszerte. Követendő példa lenne ebben az amerikai Illinois állam, ahol törvény írja elő, hogy a fodrászoknak rendszeresen részt kell venniük a családon belüli erőszakról szóló képzéseken.

Ez a három óra csak kóstoló

Hoffmann Kriszta, a NANE Egyesület munkatársa, szociális munkás és szupervizor az erőszak elleni fellépés legcélravezetőbb eszközének a szemtanúk megszólítását tartja. A külvilág, a társadalom állásfoglalása ugyanis legalább olyan fontos, mint a szakemberek felkészültsége. És bár a szépségszalon magánakciójának semmi köze a múlt héten kirobbant Marton László-ügyhöz, a megszólaló áldozatokat elítélő reakciók pontosan megmutatják, mennyire szükség van a szemléletformálásra. Újra és újra felvetődött a Minek ment oda? és a Miért nem hagyta ott? típusú kérdések sora. Hoffmann viszont nagyon szeretné, ha átfordulna végre valami az emberek fejében, és inkább az érdekelné őket, miért zaklat a zaklató, miért bántalmaz a bántalmazó.

A decemberre kitűzött háromórás foglalkozásnak a többi között az lesz a célja, hogy az áldozatról az erőszakos személyre terelődjön a figyelem.

A probléma nagyságrendjéről való tájékoztatás, és a statisztikai adatok ismertetése után az a második legfontosabb cél, hogy a résztvevők megértsék: a párkapcsolati erőszak a hatalmi eltolódásból adódó probléma. Nem az egyén személyiségében rejlő defektus okozza, hanem van egy társadalmi berendezkedés, ami lehetővé teszi azt, hogy túlnyomórészt férfiak túlnyomórészt nőket bántalmazhassanak.

A foglalkozás harmadik része olyan konkrét eszközök, mondatok és kérdések bemutatása, amik a segélyvonalakon, személyes segítő kapcsolatokban vagy nemzetközi gyakorlatokban már beváltak, és tényleg tudnak segíteni a szépségiparban dolgozók munkájában.

Létezik a mítosz, amely szerint az áldozatok titkolják a bántalmazást, mert szégyenlik, ami velük történik, ám ez hatalmas tévedés – figyelmeztet a szociális munkás. Megpróbálnak beszélni arról, ami velük történik, de a rengeteg őket hibáztató visszajelzés miatt nagyon hamar megtanulnak csendben maradni. A Te választottad, most edd meg, amit főztél! típusú megjegyzések vagy a kioktató tanácsok nem segítenek.

Ezzel szemben gyakran elég egy olyan egyszerű mondat, ami kifejezi azt, hogy mellette állunk, hiszünk neki például ez:

Nagyon sajnálom, ami veled történt, és az, hogy a férjed dühös volt még nem ok arra, hogy rajtad vezesse le a feszültségét.

Íme egy rövid videó az empatikus kommunikációról.