A 200 milliárd forint soknak tűnik – mondta a KPMG adópartnere – ennek felét, ha fogcsikorgatva is, talán vállalná a pénzügyi szféra. Arra, hogy be is follyon a pénz a legnagyobb garancia szerinte az lenne, ha a befizetést önként vállalnák a pénzügyi cégek. Ha a pénzintézeti különadót még az idén be akarják szedni, nem lehet nyereségalapú még akkor sem, ha június végéig benyújtják és elfogadják a törvényjavaslatot, ugyanis a 45 nap alól nincs felmentés, nyereségalapon megadóztatni pedig csak azt a nyereséget lehet, ami a hatályba lépés után keletkezik.
Ez azt jelentené, hogy a pénzügyi szektor augusztus közepétől az év végéig termelődő nyereségéből kellene a 200 milliárd forintot elvonni, ennyi idő alatt azonban valószínűleg nem termel ennyi profitot – vagy csak jó esetben – a szféra. Ha a profit alapján vetnék ki az elvonást, ez 4,5 hónap alatt 100 százalékos adót jelentene. Mindebből az következik, hogy valamilyen mérleg-, eszközcsoport, vagy ezek valamilyen kombinációja alapján fogják kivetni az adót – vélekedett László Csaba.
Az adószakértő úgy véli, tartani lehet attól, hogyha marad a 200 milliárd forintos összeg, elvándorlási folyamat kezdődhet; a fiókként működő vagy erős vállalati üzletággal rendelkező bankok a liberalizált európai környezetben, ahol a határon túli szolgáltatás működik a pénzügyi szektorban, gyakorlatilag oda pakolják a mérlegtételeiket, ahová akarják, s rendkívül mobil az alapkezelő iparág is.
Arról, hogy Magyarország bármilyen pénzügyi központ lehet, egy ilyen adó után nem reális beszélni, elfelejthetjük azt a húsz éve hangoztatott szlogent, hogy Magyarország Közép-Kelet-Európa pénzügyi központja szeretne lenni – mondta. A volt pénzügyminiszter rámutatott: a bankoktól a világban vagy a múltbeli bűnökért (USA), vagy a jövőbeni kockázatokra (Svédország) akarnak többletpénzt beszedni. Magyarországon ugyanakkor nehéz lenne kimutatni, hogy a bankszektor többlettámogatást kapott; az IMF pénzből piaci alapon nyújtottak forrást.
