Azt mondta a telefonba, amikor időpontot egyeztettünk: bánja, hogy Gyurcsánnyal kapcsolatban túl puha volt a februári interjúnkban. „Talán az lenne a legjobb, ha ránk hagyná a baloldal képviseletét, ő pedig megalakítaná a maga liberális demokrata pártját” – így „puháskodott” három hónapja. Most hogyan fogalmazna?
A Magyar Szocialista Párt alapvető érdeke, hogy vezetésében megszűnjön a jelenlegi kétfejűség.
Ez nem volt túl kemény.
Jó. Februárban még nem sejtettem, hogy Gyurcsány titokban új pártot jegyeztet be. Ha tudtam volna, már akkor javaslom neki: aktivizálja és üzemeltesse azt a formációt. Minket meg hagyjon dolgozni.
Alakul. A választási vereség óta látni, hogy két nehezen összeegyeztethető elképzelés feszül egymásnak a szocialistáknál. Gyurcsány már miniszterelnökként is arról beszélt, hogy szakítani kell az avítt politizálással és művelőivel. Ön pedig közvetlenül Gyurcsány bukása után azt kezdte mondogatni – persze nem nyilvánosan -, hogy el kell határolódni a „gyurcsányi intermezzótól”.
Van metszete a gyurcsányi és a Mesterházy-féle világképnek?
Nincs.
És erre most jönnek rá?
Volt, aki már hamarabb látta.
Például ön?
Többen is. Nem kenhető el, hogy 2004-től, de legkésőbb 2006-tól csapnivalóan politizáltunk; ennek tudható be a 2010-es katasztrofális vereségünk. Azoknak volt igazuk, akik már 2009 őszén kérték, ismerjük el, hogy semmit sem tudtunk végrehajtani a tervezett reformpolitikából, és vizsgáljuk meg, hogy legalább az irány helyes volt-e. Nem a progresszivitással volt baj, de azt látni kell, hogy megfelelő előkészítés nélkül, a társadalom megértését minimálisan sem bíró politikával lehetetlen ötről a hatra jutni. Pláne egy olyan kérlelhetetlen, gátlástalan, csak a saját érdekét néző ellenzékkel, mint a Fidesz volt.
Mesterházy pártelnök tavaly ősszel azt állította az FN-nek: év végére rendet tesz házon belül. Öt hónapos csúszásban vannak.
Nem könnyű a feladat, hiszen a probléma oka egy volt miniszterelnök-pártelnök. Aki ugyan komoly teljesítményre képes, rendelkezik víziókkal, de a társadalmi megítélése nem éppen pozitív.
Önnek Gyurcsány negatív társadalmi megítélésével van gondja, vagy inkább azzal, hogy ki akarja csavarni a kezükből a pártot?
Nem személyekről szól ez a történet.
Dehogynem.
Gyurcsány más típusú pártot képzel el, mint a tagság többsége, ez a fő baj. Sosem ennek az MSZP-nek, hanem egy általa megálmodott pártnak akart az elnöke lenni. Az ő pártálmában a falakon belül megfér egymás mellett a liberális, a konzervatív és a szocialista, miközben persze mindent az elnök dönt el. Csakhogy az MSZP-sek zöme egy demokratikus, karakteresen szocialista pártban érzi otthon magát. Úgy tetszik, nem csupán személyekben, hanem a politika tartalmát illetően is áthidalhatatlanok a különbségek. Gyurcsány úgy kalkulált, minél rosszabb állapotba kerül az MSZP, annál nagyobb esély nyílik előtte a párt elfoglalására. Türelmetlen, impulzív, a cél érdekében semmilyen eszköz sem drága neki, forradalmi hevületében mindent fölrúg, lebont. Csakhogy soha semmit nem épít a romok helyén. Ma Mesterházy és sokak sziszifuszi, operatív munkájára van szükségünk, hogy a társadalommal megértessük: változik az MSZP, szükség van ránk. Jut eszembe: tudja, mi a fő vitatéma Gyurcsány Ferenc és Puch László között?
Hogy kié legyen a hálózat.
Dehogy! Hanem hogy szabad-e erre a már amúgy is megosztott országra még egyszer ráengedni az Orbán-Gyurcsány háborút. Szerintem nem szabad. Elsősorban az ország, másodsorban a szocialista párt miatt. Csakhogy Gyurcsányban a revánsvágy fölülírja még az elemi rációt is. Igyekszik mindent és mindenkit a hatalmi ambíciói érdekében beáldozni.
Ön szerint mire van szüksége Gyurcsánynak az MSZP-ből?
Az infrastruktúránk kell neki, a szervezettség. Pontosan tudja, micsoda érték ez egy tömegdemokráciában. Nem ismerjük, mit tartalmaz majd az új választójogi törvény, de ha bejön, amitől tartani lehet, akkor mindössze két párt lesz képes összegyűjteni az összes választókerületben az induláshoz szükséges ajánlószelvényeket. Sőt az is előfordulhat, hogy csupán ez a két párt tud országos listát állítani.
Ha szakítanak, mit vihet magával a volt miniszterelnök?
Nem sokat. Az MSZP megélt már pár szakítást, távoztak tőlünk Pozsgaytól Sziliig sokan, de egyik sem viselte meg különösebben a pártot.
Hány frakciótag tartana Gyurcsánnyal?
Nem vagyok jós, néhány.
Öt? Tíz?
Valahol a kettő között.
A hálózat osztható?
Nem, az MSZP egységes.
Kintről nem úgy tűnik.
Bentről meg úgy tűnik.
Tényleg kéne mondani egy dátumot. Csak nem húzzák így 2014-ig.
Legkésőbb a következő kongresszuson el kell dőlnie a vitának.
Az mikor lesz?
A terv szerint ősszel.
Lehet korábban is?
Az MSZP-ben minden lehetséges.
Előfordulhat, hogy előbbre hozzák?
Ebben az elnökség és a választmány dönt. Ha Gyurcsányban nincs belátás, egyetlen lehetőségünk marad: a politikai elszigetelés.
Vagyis a kizárás?
Nem. Az avval járó procedúra rengeteget ártana a pártnak.
Ön fél?
Mitől félnék?
Gyurcsány javasolja: álljon fel egy párttestület, az úgynevezett Bölcsek Tanácsa, amely megvizsgálná az MSZP vezetőinek anyagi helyzetét. Aztán azt, aki nem tud elszámolni, honnan van a nagy háza meg a drága autója, csendben visszavonultatnák a politikától.
Ettől kéne nekem félnem?
Önnek szól az üzenet.
Aha… Na, jó, akkor hadd mondom: az MSZP-ben Gyurcsány Ferenctől függetlenül is zajlik gondolkodás arról, hogyan mossuk le magunkról a korrupt párt imidzst. A volt miniszterelnöknek, úgy tetszik, rövid a memóriája. Elfelejtette, hogy a pártunkat vereségbe taszító esetek nem mostanában, sőt nem is 2004 előtt, hanem éppenséggel az ő kormányfői és pártelnöki regnálása idején történtek.
Zuschlag, Hagyó…
Megjegyzem: ezek nem az MSZP, hanem egyes szocialista politikusok ballépései. Melyekben szerintem akár magának Gyurcsány Ferencnek is lehetne mondanivalója.
Hohó! Ezt mit jelent?
Csupán annyit, hogy helyükön kellene kezelni az ügyeket. Szóval az MSZP elnöke felkért három, nagy tekintélyű, makulátlan szocialista politikust – Katona Bélát, idősb Gál Zoltánt és Gráf Józsefet -, hogy nyilvánosan véleményezzen belső etikai ügyeket.
Nagyon fenik a kaszákat. Marad párt a hirig végére?
Én még mindig bízom a józan észben. És leginkább azt sajnálom, hogy a belső küzdelmet nyilvánosan, a nagyközönség szórakoztatására végezzük. A most zajló fejezetben, úgy tűnik, Gyurcsány számára egyetlen ellenfél létezik a Magyar Szocialista Párton belül, és ezt az embert Puch Lászlónak hívják. Egyet kérek tőle: hagyja békén az MSZP-t, ne ártson tovább! Mindennél fontosabb most a belső béke.
Ez szép mondat. De nem hiszem, hogy meghatná Gyurcsányt.
Belátom, csekély az esély. És azzal is tisztában vagyok, hogy alapvetően nem én vagyok a célpont, hanem arról van szó, hogy a személyemen keresztül akarja elfoglalni a párt szervezetét. Van egy példabeszédem: képzeljen el egy buszt, ami 2002-ben két és félmillió utassal elindult. Az utasoknak 2004-ben valamiért sietős lett, választottak új sofőrt, aki nyomta is a gázt cefetül, de a szerpentinen elveszítette uralmát a jármű felett. Ő az utolsó pillanatban kiugrott, a busz felborult, csupán egymillió utas maradt, de ők kitolták a sérült kasznit, és megint elindultak szép lassan, de legalább jó irányba. Ám ekkor a szemfüles sofőr megint jelentkezett, hogy ismét ő szeretné vezetni a buszt. Hát, ha rajtam múlik, nem kerül többé a mi volánunk mögé.
