A hazai takarékszövetkezeti szektor számára elengedhetetlen a megújulás, hogy tagjai képesek legyenek eleget tenni a piac újabb és újabb kihívásainak; a kérdés csupán az, hogy e kör tagjai fel tudnak-e nőni a DG Bank által nekik szánt szerephez – fogalmazott a Figyelőnek Kiss Endre, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnöke. Az új tulajdonos egyébként a mai napig nem konzultált az OTSZ-szel, jóllehet, a projektet fél évig tartó műhelymunka előzte meg. A DG Bank értelemszerűen németországi tapasztalataira épít, ahol a szövetkezetek csúcsszerveként működik – jó néhány évtizeddel, s több mint 22 ezer kirendeltséggel a háta mögött. Piaci részesedése 22 százalékos, azaz megközelítőleg négyszer akkora, mint itthon a Takarékbanké és a takarékszövetkezeteké együttvéve.
Az OTSZ elnökéhez hasonlóan az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap (OTIVA) ügyvezető igazgatója, Szőke András is elsősorban azt várja a stratégiai-üzletpolitikai koncepciótól, hogy azáltal pontosabbá és világosabbá válik e szövetkezetek munka-, illetve jövedelemmegosztása. A két szervezet többé-kevésbé megegyező várakozásai egyébiránt azért sem hagyhatók figyelmen kívül, mert a tavaly decemberre tervezett egyesülésük éppen a felek közötti feszültség miatt hiúsult meg. Az újabb kísérletre minden bizonnyal már csak a tavaszi közgyűlésen kerítenek sort.
A 3-5 évre szóló terv – egyik legfontosabb elemeként – a Takarékbank szerepét deklarálja: az a jövőben elsősorban az integráció ernyőbankjaként működik majd. Kereskedelmi banki szerepe így új megvilágításba kerül, és az integrációs stratégiában megfogalmazott követelményeknek rendelődik alá. Ezzel talán végleg feloldódhat az a bizonytalanság, amely fennállása óta jellemezte a bankot tevékenységének prioritásait illetően. Igaz, a Takarékbankhoz hasonló apexbankok és a szövetkezetek együttműködése a világon szinte sehol sem zökkenőmentes.
A terv megvalósítása, amelynek során a takarékszövetkezetek az ernyőbank ügyfeleivé válnak, a Takarékbanknál két új szervezet létrehozását teszi szükségessé – tudtuk meg Hernádi Zsolt vezérigazgatótól. Ezek egyike az egész országra kiterjedő szövetkezeti ügyfélkörre fog koncentrálni. Három osztálya közül az elsőhöz tartoznak majd az ügyfelek mint jogi személyek; a második a szövetkezetek termékértékesítését hivatott segíteni; míg a harmadiknak az lesz a feladata, hogy tízegynéhány emberrel biztosítsa az állandó, helyszíni kapcsolattartást a csúcsbank és a többi egység között.
Hasonló felépítése lesz a vállalati ügyfelekkel foglalkozó új szervezetnek is, amely az integráció erőteljes expanziót célzó stratégiájának végrehajtásában a közepes és nagy volumenű ügyletek vonatkozásában kap főszerepet. Ennek az első osztályához tartoznak majd azok a német ügyfelek, amelyeket elsősorban a DG Bank “csábít” a Takarékbankhoz, s a szövetkezetekben nem oldható meg a kiszolgálásuk (a minden bizonnyal keresetté váló devizaműveletekkel kapcsolatos szolgáltatásra ugyanis utóbbiaknak nincs jogosítványuk). A második osztályé lesznek a magyar ügyfelek, míg a harmadik úgynevezett “desk” itt is a kapcsolattartásra koncentrál majd. A két új szervezet tervezett indulása április elsejére várható. Ami a változásokat illeti, a banknál átalakul például az eddig megszokott hitelbírálati rendszer: a cenzúrabizottsági döntés helyett a jövőben a kihelyezések megítéléséhez a vállalati ügyfelekkel foglalkozó szervezet beleegyezésére is szükség lesz. Az itthon mind gyakoribb, univerzális banki átalakulásokkal ellentétben a Takarékbank brókercége megőrzi önállóságát, annak csupán tulajdonosi szerkezete változik: az eddig 13 százalékot birtokló takarékszövetkezetek mellé a Hungária Biztosító is betársul, 10 százalék erejéig. A brókercég egyébként január elsejétől – egymilliárd forintos alaptőkével – befektetési társaságként működik, s a továbbiakban főként az intézményi befektetésekért lesz felelős, a takarékszövetkezetek úgymond értékpapír-centrumaként funkcionálva. Ugyanakkor az univerzális banki szolgáltatások jegyében a Takarékbanknak rövidesen alapkezelője is indul, melyet a német tulajdonos Union Investment nevű alapkezelője közösen hoz létre a magyar féllel.
Az igazi kérdés persze az, mi is van az ernyő alatt? A takarékszövetkezeti integráció jelenleg 225 tagot számlál; e szám az elmúlt években részint az összeolvadások, részint a megszűnések miatt folyamatosan fogyott ennyire. Ahogyan azonban az irányukban támasztott elvárások ma is szinte napról napra bővülnek, újabb és újabb létszámváltozásokkal kell számolni. Így például a közelmúltban született igazgatósági döntés arról, hogy a Tengelic és Vidéke beolvad a Dunaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezetbe. Amint azt Buják Imrénétől, a tengelici szövetkezet ügyvezető igazgatójától megtudtuk, azért döntöttek így, mert túl nagy nyomás nehezedett rájuk a hitelintézeti törvényben előírt tőkekövetelmények teljesítését illetően. (A jogszabály a takarékszövetkezetek számára 1999 végére 40, 2001. december 31-re 60, 2003 utolsó napjára pedig 100 millió forintban határozza meg minimális szükséges saját tőkét.) A nyomasztó követelmények – a több mint 200 milliós szavatoló tőkéjű dunaföldvári társcég jóvoltából – a fúzióval egy csapásra megoldódhatnak, s az ügyfélkört is csorbítatlanul megőrizhetik. (A tengelici szövetkezet egyébként egyszer már “befogadó” is volt, amikor abba a 8 millió forintot meghaladó összeggel konszolidált Kölesd és Vidéke Takarékszövetkezet 1995. március végével beleolvadt.) A frigyre persze – válaszolta a Figyelőnek Jákli János, a dunaföldváriak ügyvezető igazgatója – még a közgyűlésnek is rá kell bólintania.
Az új informatikai szisztéma beindítása ugyancsak nagy kihívás a takarékszövetkezetek előtt. Az erre irányuló projekthez a DG Bank – ahogyan azt még a privatizációs szerződés megkötése előtt kilátásba helyezte – 2 milliárd forintos támogatással járult hozzá. Az új kisbanki rendszer próbaüzeme a tervek szerint márciusban indul el, amelyet még az első félévben további három, úgynevezett pilot-egység követ. Ha ezek sikeresek lesznek, akkor a vezérigazgató szerint 2000-ig az egész hálózatot át lehet állítani, s ez alatt a két év alatt várhatóan a beruházás költségei is megtérülnek.
Az integráció tagjai jelenleg mintegy 300 ezer lakossági folyószámlát és közel 200 ezer vállalkozói számlát kezelnek. A lakossági források mennyisége 160 milliárd forintra rúg, s 20 milliárd fölött van a körülbelül 15 ezer kisvállalkozókhoz kihelyezett hiteleik állománya.
Persze mindig akadnak, akik nem tagjai azoknak a tömörüléseknek, amelyekben a többség részt vesz; nincs ez másként a takarékszövetkezetek esetében sem. Az integrációból kimaradt vidéki egységek kezdeti 21-es létszáma mára 14-re fogyott. A kívül maradók mindenesetre megalakították saját szervezetüket, Takarékszövetkezetek Országos Érdekképviseleti Szövetsége (TÉSZ) néven, amelyhez – az OTIVÁ-hoz hasonlóan – Intézményvédelmi Alapot is létrehoztak. (Ez utóbbi felügyeleti jóváhagyása azonban egyelőre még várat magára.) Noha a Takarékbank és az OTSZ folyamatosan próbálkozik megnyerni a TÉSZ-eseket is, azok ragaszkodnak teljes helyi önállóságukhoz. S ez sok esetben nem csupán arra értendő, hogy mondjuk a Takarékbank helyett a Magyar Nemzeti Banknál vezetik a számlájukat. Sokkal inkább arra, hogy az országban számos helyen még mindig a takarékszövetkezetek jelentik az egyetlen pénzügyi intézményt a környéken, mindazok-kal a társadalmi “kellékekkel”, amelyek az ilyen szerephez járulhatnak.
