A kánikulában egy ember rosszul lesz az utcán és elájul. Mivel senki sincs a közelben, hogy segítsen, több mint 10 percen keresztül fekszik eszméletlenül a járdán, az aszfalt pedig olyan forró, hogy ez idő alatt harmadfokú égési sérüléseket szenved, amitől bőre menthetetlenül roncsolódik. Ha ezt a jelenetet egy filmben látnánk, azt mondanánk, a készítők túlzásba estek, pedig ilyen esetből több is történt 2024 nyarán Arizonában, ahol két és fél hónapon keresztül tombolt hőhullám.
Ezzel a történettel indít Dr. Bart István klímapolitikai szakértő új könyve, a Napozószékek a Titanicon – A klímaválságról magyar szemmel, amellyel az volt a célja, hogy egyetlen kötetben foglaljon össze mindent, amit a klímaváltozásról tudni érdemes, méghozzá úgy, hogy az a témában járatlanok számára is egyszerűen érthető, sőt szórakoztató legyen. A frissen megjelent mű kapcsán lapunk interjút készített a szerzővel, akinek segítségével arra is választ kerestünk, milyen jövőben bízhatunk.
Épp csak elkezdődött a nyár, máris nagy a forróság. Ez már a klímaváltozás hatása?
Nem feltétlenül a klímaváltozás jele, hogy júniusban meleg van és ez, amit most tapasztalunk, nem is hallatlan hőség. Ha márciusban lenne ilyen idő, talán lehetne mondani, hogy az éghajlatváltozás hatása, de minden hőhullámot, meg májusi havazást nem lehet a számlájára írni.
És mit lehet? Miből látszik egyértelműen, hogy baj van?
Nagyon sok a tünet. Egyre gyakrabban vannak pusztító árvizek, miközben a szárazságok és a hőhullámok évről-évre hosszabbá válnak. Ennek hatására Kanadában például sosem látott méretű erdőtüzek tombolnak. Némi kutatással az extrém időjárási jelenségeket is hozzá lehet kötni a klímaváltozáshoz, például a tavalyi dunai árvizeket okozó Boris ciklont, ami nálunk csak egy árhullámhoz vezetett, Ausztriában és Csehországban viszont sokkal súlyosabb volt.
Ott igazi óriásviharként jelentkezett, hatalmas árvizekkel járt együtt, vízbombák csaptak le Kelet-Európára. Ilyesmire régen nem volt példa ebben a régióban, most viszont mintává kezd válni, lassan Európában is kialakul a hurrikánszezon.
Mindezek ellenére ma is vannak szkeptikusok. Hogyan győzne meg egy klímatagadót arról, hogy nincsen igaza?
Érdekesnek tartom, hogy léteznek klímaszkeptikusok és klímatagadók, mert nem értem, mi a véleményük alapja. Az egyik oldalon ott van az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) ötezer éghajlatkutatóval, és valaki velük szemben inkább abban hisz, amit a Facebookon olvas. A klímaváltozásban nem hinni egyenlő azzal, hogy nem hiszünk a fizika alaptörvényeiben, a modern tudományban és technológiában – hiszen ezekkel végezzük az éghajlati kutatásokat is.
