A macskák a kutyák mellett világszerte a legnépszerűbb házi kedvencek közé tartoznak, a kutatások alapján Magyarországon a háztartások 37 százalékában vannak jelen, országosan megközelítőleg 2,3 millió példányról beszélünk. Ezzel hazánk világviszonylatban igazi macskanagyhatalomnak számít.
Nagy általánosságban ugyanakkor a macskákkal kapcsolatos tudatosság messze elmarad a kutyákéhoz képest. Ennek hátterében több tényező is áll, az ebek tudományos vizsgálata például sokkal komolyabb múltra tekint vissza, másrészt a kutyák elszabadulva veszélyesebbek lehetnek az emberre, ezért szabályozásuk is szigorúbb.
Mindez azzal jár, hogy macskák esetében ritkább a felelős állattartás, ami adott esetben nemcsak magát a házi kedvencet, hanem a környezetet is veszélybe sodorhatja. A különböző védőoltások, a chiphasználat, a megfelelő táplálás, az ivartalanítás, illetve a rendszeres állatorvosi látogatások mellett kiemelten fontos lenne, ha macskáinkat zárt környezetben, otthon tartanánk.
Veszélyes ragadozók
A Nemzetközi Zoológiai Nómenklatúrabizottság 2003 óta tekinti különálló fajnak a házi macskát. Az állatok domesztikációja több ezer évvel ezelőtt – egyes kutatók szerint akár mintegy 10-12 ezer éve – zajlott a Közel-Keleten, a termékeny félholdban. Hogy az egyedek célzott szelekcióval vagy a barátságosabb vad macskák megtűrésével kerültek-e közel eleinkhez, nem tisztázott, az első példányok mindenesetre nagy segítséget jelentettek a korai mezőgazdálkodóknak a termést dézsmáló rágcsálók távoltartásában. A régészeti és történeti bizonyítékok emellett azt mutatják, hogy egyes civilizációkban viszonylag hamar kultusz is kialakult körülöttük – gondoljunk csak az ókori egyiptomiakra, akik számára a macska szent volt.
Az állatok sok otthonban még ma is nélkülözhetetlen szerepet játszanak a potenciálisan emberre is veszélyes kórokozókat hordozó egerek megfékezésében, de a macskák lenyűgöző vadászösztönei és képességei azoknak is szembeötlőek lehetnek, akik pusztán hobbicélból tartanak példányokat. Noha viszonylag kisméretű állatokról van szó, a macskák tökéletes gyilkológépek: rendkívül gyorsak, rugalmasak, látásuk, szaglásuk és hallásuk egyaránt kiváló, különleges vadászati stratégiákat használnak, ráadásul igen alkalmazkodóak.
Sok macskatartó számára ismerős lehet, amikor kedvencünk büszkén lehelyez a lábtörlőre egy-egy elejtett énekesmadarat, mezei rágcsálót. Bár a kellemetlenségen, sokkon viszonylag hamar túlteheti magát az ember, érdemes elgondolkozni, vajon mekkora kárt okoz a természetnek a szabadon kóborló kedvencünk.
A pontos hatások nehezen mérhetőek fel a szabadon kóborló egyedek nagy száma miatt, egyes becslések alapján ugyanakkor csak az Egyesült Államokban évente mintegy 1,3-4 milliárd madár és 6,3-22,3 milliárd emlős esik macskák áldozatául. A kistermetű ragadozók sokféle táplálékot képesek elejteni, hüllőket, kétéltűeket, halakat és gerincteleneket, nem egy esetben veszélyeztetett fajokat is nagy számban pusztítanak.
A házi macska, mint inváziós, ember által behurcolt faj különösen nagy gondot okozhat azokban a térségekben, ahol nem fejlődtek ki természetes ellenfeleik. Ilyen hely Új-Zéland, ahová az állatok európai közvetítéssel jutottak el. Az elszaporodott ragadozók az ország nagyjából száz őshonos faját fenyegetik. Egyes programokban már egészen drasztikus módszerekkel, közösségi vadászatokkal próbálnák felvenni a harcot az elvadult példányokkal, de Ausztráliában is hasonló a helyzet.
Magukat is veszélyeztetik
A macskák szabadon tartása a természet mellett magukra az egyedekre is fenyegetést jelent. A kontrollálatlan populáció elszaporodhat, a példányok egymással és más fajokkal való érintkezései pedig a fertőzések kockázatát is megemelik, csökkentve a túlélési esélyeket.
Cipruson például az utóbbi időkben a macska koronavírus (FCoV) idézett elő hatalmas járványt az állatok körében, Lengyelországban pedig a H5N1 madárinfluenza tizedeli az állományt. Cipruson egyes számítások alapján akár több ezer egyed is elhullhatott rövid idő leforgása alatt, a szigetországban már külön gyógyszerprogramot akarnak bevezetni a vírus megfékezésének érdekében.
Vakcinációval ugyan csökkenthető a veszély, ám akadnak olyan ismert betegségek, amelyek ellen egyelőre nincs védőoltás. Sőt, a macskák esetenként olyan kórokozókat is hordozhatnak, amelyek egészen újak a tudomány számára, éppen ezért a legjobb megoldást az adhatja, ha oltott kedvencünket egyszerűen nem engedjük ki a környezetbe.
Külön gondot jelenthetnek a kullancsok, férgek és bolhák, amelyek szintén fertőzéseket terjeszthetnek, és adott esetben háztartásban más állatokat vagy akár embereket is megtámadhatnak. Egyes készítmények és nyakörvek védelmet nyújthatnak, ezek hatékonysága azonban néhány hónap után drasztikusan lecsökkenhet.
Otthon a balesetek esélye is sokkal alacsonyabb, mint kint, a járművek, magas épületek, kilógó drótok, kerítések és mérgező anyagok közepette – a falak magyarán fizikai védelmet is nyújtanak a macskáknak. Talán önző megközelítés, de felfedezőútra engedett kedvencünk kóborlása végén akár állatmenhelyen vagy más családnál is kiköthet, így, bár életben marad, talán sosem látjuk viszont.
Végezetül arra is érdemes kitérni, hogy noha a macskák kiváló vadászok, kimagasló képességeik nem teszik őket legyőzhetetlenné, más ragadozók igenis fenyegetést jelenthetnek rájuk. Odakint kutyák, rókák vagy akár ragadozó madarak is elpusztíthatják őket, nem számít ritkaságnak, hogy egy-egy példányból zsákmány válik.
Börtönbe zárjuk a macskát?
A házban, lakásban tartással kapcsolatban rengeteg ellenérv és mítosz létezik, sokan úgy vélik, a falak bekorlátozzák az állatokat, jólétüket fenyegeti, ha nem kóborolhatnak kényük-kedvük szerint. Tény, hogy az állatok sokszor ösztönösen ki akarnak jutni, viszont ha kielégítjük szükségleteiket, biztosítjuk számukra a megfelelő teret, táplálékot, szórakozási lehetőségeket és almot, a benti életmód cseppet sem rontja jólétüket.
A macskák ugyan nem olyan játékosok és társasak, mint a kutyák, így is hajlamosak az unatkozásra. Játékkal például stimulálhatjuk őket – aki tart macskát, elég hamar ráérezhet, mikor igényel kedvence odafigyelést.
Segítséget jelenthet emellett, ha akad állati társ, kettőnél több egyedet azonban nem ajánlott tartani. A különböző kaparófelületek, macskajátékok, macskaházak és dobozok szintén segíthetnek a macskának kiélni ösztöneit – így a karomélezést, a mászást vagy az ugrálást –, ahogy az olyan egyedi etetők is, amelyek révén az állat úgy érezheti, vadászattal szerzi a táplálékot.
Persze a szabadban élő vagy az oda ki-kilátogató példányok esetében is lehet csökkenteni a kockázatokat. A már említett vakcináció, az ivartalanítás, a chipek és az élősködőriasztó nyakörvek egyaránt javíthatják az állat túlélési esélyeit, az igazán elkötelezettek pedig hámos kiképzéssel is próbálkozhatnak, esetleg speciális, szökésbiztos kerítést is építtethetnek macskájuknak.
Azzal is érdemes tisztában lenni, hogy nem mindegy, egy példány milyen környezetben nőtt fel. Hiába döntünk úgy, hogy öreg, szabadban tartott macskánkat átszoktatjuk a benti életmódra, komoly esély van rá, hogy korábbi tapasztalataiból adódóan már nem lesz képes alkalmazkodni az új szabályokhoz.
