A repüléstörténet egyik legbizarrabb katasztrófája történt 51 évvel ezelőtt, 1972. október 13-án, amikor az uruguayi amatőr Old Christians Club rögbicsapat tagjait és családtagjait (összesen negyven utast) Chilébe szállító repülőgépe az Andok hegyláncai között lezuhant. A balesetet túlélő fiatalok a mostoha körülmények közepette elhunyt társaik húsának elfogyasztására kényszerültek, hogy elkerüljék a rájuk leselkedő biztos éhhalált – írja a Múlt-kor.
A gép lezuhan
A baleset oka feltehetőleg az lehetett, hogy a tapasztalatlan másodpilóta a rossz látási viszonyok miatt alacsonyan tartotta gépet, és az ereszkedés megkezdésekor nemcsak túl korán fordult, hanem a fordulás irányát is rosszul kalkulálta ki. Ereszkedés közben a gép olyan súlyos turbulenciába került, amelynek hatására hirtelen több száz méternyit zuhant.
A szemtanúk beszámolói és a helyszínen talált bizonyítékok alapján a repülőgép ezután két vagy három alkalommal csapódott egy hegynek. A pilótának sikerült a repülőgép orrát a hegygerinc fölé vinnie, de a farokcsúcs alsó része a hegygerincnek verődött. A második ütközés a jobb szárnyat szakította le. Három utas, a navigátor és a steward a farokrésszel együtt veszett oda. A repülőgép még néhány másodpercig mintegy 200 métert tovább haladt felfelé, amikor a bal szárny egy kiugró sziklának csapódott, ezzel leszakítva azt. Ekkor két további utas esett ki a törzs nyitott hátsó részéből. Az ütközés összezúzta a pilótafülkét a benne lévő pilótákkal együtt.
Harc a túlélésért
A bajbajutottakat aznap délután négy repülőgép kereste egészen sötétedésig, de eredménytelenül. A keresési expedíciót végül nyolc nap után állították le. A túlélőknek a legnagyobb problémát a nagyon kevés élelem jelentette: mindössze nyolc tábla csokoládé, egy doboz kagyló, három kis üveg lekvár, egy doboz mandula, néhány datolya, cukorka, aszalt szilva jelentette a teljes készletüket, amely egy hét után elfogyott.
Mivel a környéken semmilyen növényzet vagy állat nem volt megtalálható, a csoport a repülőgép egyes részeit, például az ülések belsejében lévő pamutot és a bőrt kezdték el megenni, de ezek elfogyasztásától csak egyre betegebbek lettek.
Tizenhét nappal a lezuhanás után, október 29-én éjfél körül lavina csapott le a túlélők szállásaként is funkcionáló repülőgépbe, amely újabb nyolc emberrel végzett.
Megmenekültek
A csapat életben maradt tagjai ekkor úgy döntöttek, hogy nem várnak tovább, leereszkednek a gyilkos magasságú hegycsúcsok közül. December 12-én három önként jelentkező mindenféle hegymászófelszerelés nélkül a 3570 méteres gleccseren kezdtek el mászni a 4670 méteres csúcsra, amely elzárta az útjukat. Embert próbáló vállalkozásuk több mint tíz napig tartott, eközben 61 kilométert tettek meg borzasztó körülmények között, bízva abban, hogy valahogy utat találnak lefelé.
A mentőakció után hamar elkezdtek terjedni a pletykák arról, hogy a túlélők egymást ölték meg élelemért. Az érintettek először úgy nyilatkoztak, hogy magukkal vitt élelmet és helyi növényeket fogyasztottak, de a chilei lapok december 26-án képeket tettek közzé egy félig megevett lábról, így végül elmondták az igazságot.
