Egy új tanulmányban több mint 500 évvel Leonardo da Vinci halála után cáfolják egyik híres megállapítását – írja a ScienceAlert. A polihisztor rajzai már életében ámulatba ejtették az embereket, biológiai megfigyelései közül többet még ma is felhasználnak.
Da Vinci egyik feltételezése az volt, hogy a faágak vastagsága megegyezik az adott ágból kinövő további ágak összvastagságával. A szabály igen hasznos a kezdő művészeknek, a kutatók pedig azóta kimutatták: a polihisztor által leírt összefüggés magyarázatot adhat arra, hogy a fák miként állnak ellen a szél okozta szilánkosodásnak.
Da Vinci a fák külsejét vizsgálta, nem pedig a belsejüket, ahol a víz a xilémnek nevezett szövetben halad.
Stuart Sopp, a Bangori Egyetem hallgatója és Ruben Valbuen, a Svéd Agrártudományi Egyetem munkatársa most ezen csatornák viszonyított méretét elemezte. A szakértők szerint számos, a növények külső elágazásait és belső érrendszerét bemutató modell még ma is Da Vinci szabályán alapul, annak ellenére, hogy kevés a bizonyíték az összefüggésre.
Nem ez az első alkalom, amikor napjaink kutatói próbálják cáfolni a nagyjából fél évezredes megállapítást. A csapat ezúttal arra jutott, a vízszállító csatornák az áramlástan miatt nem követhetik a Leonardo szabályában meghatározott arányt, és nem szűkülhetnek, minél feljebb haladnak.
Sőt éppen ellenkezőleg, kiszélesednek. Ez nem csupán a víz áramoltatását segíti: a növekedési minta az energiahatékony rendszer kiépítéséhez szükséges szénmennyiséget is csökkenti.
A páros úgy véli, eredményeik a fák globális szénmegkötésének precízebb kiszámolásához is hozzájárulhatnak. „Újraszámításaink azt is megmagyarázhatják, hogy a nagyméretű fák miért érzékenyebbek a szárazságra, és miért lehetnek jobban kitéve az éghajlatváltozásnak” – mondta Valbuena.
