Bár a többség kikapcsolódni jár állatkertekbe, az intézmények funkciója nem merül ki a szórakoztatásban: edukációs céljaik is vannak, hozzájárulnak a tudományos vizsgálatokhoz, sőt a veszélyeztetett fajok megóvásához is. A lakók gondozása komoly felelősség, amely nem csak a táplálást jelenti, esetenként akár orvosi beavatkozásokra is szükség lehet.
Különösen igaz ez a korosodó állatok esetében: ahogy az embernél, úgy más fajoknál is igaz, hogy az idő előrehaladtával egyre több az egészségügyi gond. Mivel az állatkertekben az egyedek általában magasabb életkort élnek meg, mint a természetben előforduló fajtársaik, a szakértők sokszor olyan betegségekkel találkoznak, amely a vadonban egyáltalán nem jellemző – ezek közé tartoznak a különböző ízületi elváltozások.
Ahogy a 24.hu-n is beszámoltunk róla, az egyedet súlyos ízületi gyulladása miatt, egy nemzetközi projekt keretében őssejtterápiat kapott, az első jelek alapján pedig a kezelést követően javult az állapota. A beavatkozás egyedülálló a világon, a technológiát főemlősökön még nem próbálták ki.
Néhány héttel a beavatkozást követően mi is ellátogattunk Állatkertbe, ahol nemcsak a gyógyuló Lieselt nézhettük meg, hanem dr. Sós Endrével, az intézmény főállatorvosával, természetvédelmi és állategészségügyi igazgatójával is találkoztunk. A szakértőt a gorillát kezelő csapat egyik vezetőjeként kérdeztük a különleges kezelés menetéről, valamint a későbbi tervekről.
A páciens, aki nem panaszkodik
Liesel a nyugati síkvidéki gorillák közé tartozik. Ezek az állatok a természetben jellemzően legfeljebb 30-40 évig élnek, fajtársait tekintve így a tízszeres nagymama Liesel meglehetősen öregnek számít, korából adódóan pedig vannak specifikus egészségi problémái.
Sajnos a szakértők dolga nem egyszerű, amikor fel akarják mérni egy-egy állat állapotát. Az állatkerti állatorvoslás egyik nagy kihívása, hogy egy rendelőtől eltérően itt nem hozzák be, állítják fel a pácienst az asztalra, ahol aztán többnyire nyugodt körülmények között meg lehet vizsgálni.
A gorillák ráadásul vadállatjegyeket mutatnak: tünetrejtők, azaz próbálják titkolni betegségüket, hogy ne keltsék fel a ragadozók figyelmét, vagy ne közösítsék ki őket társaik.
A betegségek a társas fajok között különösen erős támadási felületet jelentenek” – mondta a 24.hu-nak dr. Sós Endre. Mindez azt eredményezi, hogy sok esetben jóval nagyobb a baj, mint amennyit a szakemberek elsőre észlelnek.
Ahhoz, hogy segíteni tudjanak a beteg példányokon, nagy odafigyelésre, komoly csapatmunkára van szükség. A team első sorát a gondozók alkotják, akik napi munkájuk, az állatokhoz való közelségük miatt hamar felismerhetik, ha valami nincs rendben. Az avatatlan szem számára nem is biztos, hogy feltűnik, amikor az adott egyed kissé étvágytalan, kedvtelenebb, többet fekszik, a gondozók viszont felfigyelhetnek ezekre az apró jelekre, majd jelezhetik azokat az állatorvosoknak. Ekkor jön a csapat második sora: az orvosok feladata felderíteni, illetve kezelni a tünetek okát.
Dr. Sós Endre és kollégái emellett munkanapjaikat vizittel kezdik, ilyenkor minden állatházhoz ellátogatnak, beszélgetnek az ügyeletes gondozókkal, elvégzik a folyamatban lévő kezeléseket. „Akadnak aztán a különleges napok, amikor más a rutin, például őssejt-beültetés zajlik” – tette hozzá.
A műtét szóba sem jöhet
Liesel esetében az első tünetek nagyjából másfél-két éve jelentkeztek, majd fokozatosan rosszabbodtak, sántítást, mozgáskorlátozottságot figyeltek meg nála. A szimptómákat hagyományos módszerekkel, fájdalomcsillapítókkal és gyulladáscsökkentőkkel mindig sikerült kezelni, a nőstény pedig minden alkalommal jól reagált a gyógyszerekre.
A továbblépés a véletlennek köszönhető: a magyar származású Kiss-Tóth Endre, a Sheffieldi Egyetemmel együttműködő Stem CellX vállalat alapítója bejelentkezett az állatkertnél cége őssejtterápiás megoldásával. A közös gondolkodás során a szakemberek hamar arra jutottak, hogy az idős emberszabású majmok jó célcsoportja lehet a forradalmi kezelésnek.
A konkrét egyed kiválasztása már hosszadalmasabb folyamat volt. Liesel azért lett alkalmas jelölt, mert az orvosok attól tartottak, gyulladásos epizódjai egyre gyakoribbá válnak majd, idővel pedig talán nem is fog reagálni a konzervatív kezelésekre.
Az emberek körében gyakran alkalmazott sebészeti beavatkozások, így egy térdprotézis beültetése, nem igazán jöhet szóba ezeknél az állatoknál. Dr. Sós Endre korábban egy humán sebész segítségével végzett térdműtétet egy orangutánon, és bár maga az operáció kifejezetten jól sikerült, a végtag mégsem felelt meg 100 százalékosan a funkciójának. „A terápiának nagyon jelentős részét adja a gyógytornáztatás. Bármennyire is jó a gondozók kapcsolata az adott állattal, azért nem lehet úgy tornáztatni őket, mint egy embert” – emelte ki a főállatorvos.
N’yaoundának volt egy kis pocakja
A projekt kulcsfontosságú eleme volt, hogy a beadandó készítmény meghatározott számú őssejtet tartalmazzon. Korábban kezeltek már állatkerti pácienst saját zsírszövetből létrehozott őssejtkészítménnyel, ám ebben a megközelítésben van némi kiszámíthatatlanság, hiszen nem lehet előre tudni, hogy az adott koktélban pontosan mennyi őssejt lesz.
Lieselnél nagyon precízen, laboratóriumi körülmények között megalkotott készítményre volt szükség, ehhez pedig nem saját, hanem egy fiatal fajtárstól vett zsírszövet kellett. A minta tudta garantálni, hogy az abból megalkotott készítmény minél nagyobb számú és jobb minőségű őssejtet tartalmazzon.
A választás végül N’yaoundára, egy másik, még bőven szaporodóképes nőstényre esett. „Volt egy kis pocakja, ahonnan altatást követően gond nélkül lehetett zsírszövetet venni.
Ezzel kvázi saját családján beül egy másik feleség gyógyulásához járulhatott hozzá
– elevenítette fel dr. Sós Endre.
A mintát a Szegedi Tudományegyetemnek adták át, ahol elkészítették a terápiához szükséges anyagot. A készítmény aztán gondosan, több lépésben megvizsgálták, ellenőrizték például, hogy mentes-e a kórokozóktól, illetve megfelel-e a speciális korlátoknak. Amíg az anyag készült, illetve elemezték, az állatkertben megkezdődött a tervezés hosszadalmas folyamata, amely a projekt legnehezebb részének bizonyult.
Liesellel a szakértőknek nem volt egyszerű dolguk mérete és nem éppen együttműködő jelleme miatt. Korábban kezelték már fogászati gondokkal, emiatt nincsenek kifejezetten jó élményei az állatorvosokkal, ráadásul eleve nehezen tréningezhető egyedről van szó. Dr. Sós Endre szerint ez nem intelligencia kérdése, egyszerűen akadnak olyan példányok, amelyek személyiségükből adódóan kevésbé nyitottak a kooperációra.
Senki sem tanult gorillaanatómiát
Az idős nőstény a maga 125-130 kilogrammjával nem szállítható egykönnyen, az, hogy például CT-vizsgálat alá vessék, szinte kivitelezhetetlen lett volna. A diagnosztikához ezért videókat hívtak segítségül.
Mivel a gorillák anatómiáját nem tanítják az egyetemen, az Állatkertnél úgy döntöttek, azok közeli rokonaival, azaz emberekkel foglalkozó orvost is bevonnak a felvételek kielemzésébe. A munkába így Mark Wilkinson, a Sheffieldi Egyetem humán ortopédia professzora is bekapcsolódott. A csapat végül arra jutott, hogy a gorilla bal csípője, illetve bal térdízülete lehet érintett.
A beavatkozást nem az Állatkert klinikáján, hanem a helyszínen, a gorillaháznál végezték el belövéses altatással. Dr. Sós Endre szerint a gorillák még épp akkorák, hogy nagyobb sebészeti felnyitás esetén át lehessen szállítani őket a klinikára, de méretesebb fajoknál, így zsiráfoknál erre nincs lehetőség –ilyenkor a beavatkozásokat az istállóban kell elvégezni. Az őssejtterápia sebészeti része ugyanakkor nem volt bonyolult, ezért ideálisnak tűnt a helyszíni kezelés.
Az állatot stabilizálták, infúziót, légcsőtubust kapott, és a műtőkből ismerős, életfunkciókat jelző monitorokra kötötték. Miután megbizonyosodtak róla, hogy biztonságos a helyzet, megkezdődött az alaposabb diagnosztika, amelyet tapintással, mozgatással, valamint röntgennel végeztek. „Érzésre nem vettünk észre semmi szokatlant, ám a röntgenen igen súlyos elváltozásokat láttunk, főleg a térdízületben, amelyből nagy mennyiségű folyadékot is le kellett szívni” – mondta lapunknak dr. Sós Endre. A beavatkozásban a Budapestre utazott Mark Wilkinson is részt vett, aki alaposan felkészült a rendelkezésre álló, egyébként meglehetősen szűkös gorillaanatómiai szakirodalomból.
Az őssejtkészítményt célzottan, injekcióval vitték be. A térd esetében ezt vakon el lehetett végezni, a csípőnél azonban röntgennel kellett ellenőrizni a szúrást.
Már látszik a javulás
Az őssejtek kétféleképpen segíthetnek a beteg állaton, egyrészt elindíthatják a porc- és egyéb típusú regenerációt, másrészt, ahogy a készítmény elkezd dolgozni, nagyon erős fájdalomcsillapító hatást váltanak ki a felszabaduló anyagok. Arra egyelőre nehéz válaszolni, hogy valóban hatékony volt-e a beavatkozás.
A következő lépés a tünetek további elemzése, a megfigyelés, az újabb videók készítése, valamint kielemzése lesz. Mint dr. Sós Endre hozzátette, az sem kizárható, hogy újabb diagnosztikai körre is szükség lesz, ezt azonban alaposan mérlegelni kell, szem előtt tartva Liesel érdekeit.
Augusztus közepén végeztük a kezelést, az biztos, hogy azóta lényegesen jobban mozog, és a gondozók is nagyon pozitívan nyilatkoznak
– emelte ki a főállatorvos. A tudást akár külföldre, más állatkerteknek is átadhatják, és úgy tűnik, hogy össze is állt most egy olyan szakértői csapat, amely az egész folyamatot le tudja kezelni.
Más lakóknak is segíthetnek
A Stem CellX fő célja, hogy a kezelést sokkal szélesebb körben alkalmazhassák háziállatokon – a cég kutyákat többször is kezelt már –, de a technológiát az Állatkert más lakóinál is bevethetik. Állatkerti nagymacskáknál például gyakran jelentkeznek ízületi gondok, ám minden faj, eset egyedi, a szakértőknek pedig szem előtt kell tartaniuk, hogy a cél nem a kísérletezés, hanem az adott példány életminőségének javítása, az esetleges eutanázia elkerülése.
„Jelenleg két fő jelölt van, az egyik egy idősödő sörényes juh, amelynél egy súlyos, a konzervatív terápiára nehezen reagáló lábtőízületi elfajulás alakult ki. Egy idős szibériai tigris is szóba került, amelynek csípőízületi problémái vannak” – nyilatkozta dr. Sós Endre. Rajtuk kívül is akad még lakó, amelynek elkelhet a terápia, egy szintén öregebb ecsetfülű disznó is kezelésre szorul.
Dr. Sós Endre szerint korábban több állattal is volt dolguk, amelyeknél ilyen és ezekhez hasonló problémákkal küzdöttek. A hétköznapi kutyatartó számára is ismerős lehet a helyzet, amikor azért kell elaltatni a család kedvencét, mert már képtelen rendesen mozogni, állandó fájdalmak gyötrik. Az Állatkertben úgy látják, az őssejtterápiában komoly lehetőségek vannak, és nagyban hozzájárulhat az állatok egészségi állapotának javításához.
