Egy friss tanulmányban egy különleges természeti jelenséget mutatnak be – írja a Live Science. A publikáció alapján a nagy pörölycápák egy furcsa, szinte csak nőstényekből álló csoportja több mint egy évtizede minden nyáron összegyűlik Francia Polinézia trópusi vizeiben, az egyedek száma pedig épp teliholdkor tetőzik.
A súlyosan veszélyeztetett állatok a déli nyár folyamán, december és március között a Tuamotu-szigeteknél, a Rangiroa és Tikehau nevű atollok környékén gyülekeznek. A kutatók 2020 és 2021 nyarán 54 nőstényt és egy meg nem határozott nemű példányt figyeltek meg az egymástól 15 kilométerre fekvő szigetecskéknél.
Az egyedek többsége csak alkalmanként fordult meg erre, ami azt jelenti, hogy egy hónap alatt legfeljebb hat napot töltöttek el a környéken. A Rangiroánál a cápák többnyire egy 45-60 méter mélyen lévő, fennsíkszerű képződményen gyülekeztek, az állatok magányosan úsztak a tengerfenéknél.
A faj magányos életmódot folytat, az, hogy kis területen ilyen nagy számban gyűljenek össze, igen szokatlan.
A holdciklusnak alighanem köze van a folyamathoz, és talán a fehérpettyes sasráják jelenlétének is. Utóbbi faj éppen akkor érkezik szaporodni a helyi lagúnákba, amikor a ragadozók is felbukkannak.
A cápák száma a telihold előtti és utáni napokban tetőzött, elképzelhető, hogy a holdfény segítette a vadászatukat. Az is lehetséges, hogy az állatok reagálnak a holdciklus földi geomágnesességre gyakorolt hatására. Nem kizárható, hogy a téli hónapok utáni meleg is vonzza a cápákat.
A kutatók az atolloknál begyűjtött hosszabb távú adatokat elemezve megállapították, hogy a cápák az elmúlt 12 évben mindig visszatértek. A feljegyzésekből további 30 hímet és nőstényt azonosítottak, igaz, a hímek elsősorban augusztustól októberig voltak jelen.
Nemek közötti elkülönülést eddig nem írtak le a fajnál. Az adatok azt mutatják, hogy a hímek a helyi nyár során távol maradnak a nőstényektől.
