Újabb bizonyítékot találtak arra, hogy a viking hajósok már jóval azelőtt elérték Észak-Amerika keleti partvidékét, hogy Kolumbusz Kristóf felfedezte volna az Újvilágot 1492-ben – írja az IFLScience.
Lísabet Guðmundsdóttir, az Izlandi Egyetem munkatársa több nyugat-grönlandi lelőhelyről származó famintát is vizsgálatnak vetett alá. Ezeket a területeket Kr. u. 1000 és 1400 között foglaltak el a norvég vikingek. A fa sejtszerkezetét megvizsgálva a kutató arra jutott, hogy azok egy része egyáltalán nem őshonos Grönlandon, de még Észak-Európában sem: ehelyett egy kanadai fenyőfajtára utaltak a nyomok.
A történelmi feljegyzések már régóta azt sugallják, hogy a középkori gazdag északiak Amerikából importáltak fát, de ez az egyik első tudományos bizonyíték, amely alátámasztja az állítást. A grönlandi területek sivárságára egyébként már a 13. századi norvég szöveg, a Konungs skuggsjá is utalt. Az írás szerint a kihalt tájon még a gabona sem termett meg, ezért mindent, a fát és a vasat is oda kellett vinni, ha az ember építkezni akart.
A tárgyak és otthonok készítését nagyrészt partra sodort uszadékfából oldották meg a vikingek, azonban a mostani felfedezés azt mutatja, az északi népeknek már jóval Kolombusz előtt volt kellő tudása ahhoz, hogy átkeljenek a Davis-szoroson, és onnan fát hozzanak. Ezt a feltételezést erősíti egy, az 1960-as években Új-Fundland szigetén feltárt viking falu is, amelynek alapítását körülbelül 1000 évvel korábbra datálják. A L’Anse aux Meadows néven ismert települést az európaiak észak-amerikai jelenlétének legkorábbi bizonyítékaként tartják számon.
