Az ország számos pontján megfigyelhető, hogy a fák levelei összepöndörödnek, elszáradnak és lehullanak, mintha ősz lenne. Nem az a szép őszi színkavalkád, nincsenek átmenetek sárgából a vörös felé, inkább olyan, mint a letört ágon zörgőre aszott levél. A jelenség városi parkokban és erdőkben is megfigyelhető, utóbbi területeken viszont – foltszerű kivételektől eltekintve – még nem annyira feltűnő, a zöld lomb tömegében még többé-kevésbé elvesznek a barnuló egyedek.
Az ok egyértelműen az aszály, a talajvíz annyira mélyen van, hogy abban már sok fa gyökere sem tud megmártózni, illetve ilyenkor más károsító tényezők hatása is összeadódik, felerősödik.
A jelenségről Dr. Aszalós Réka erdőökológust, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársát kérdeztük.
Az extrém helyzet extrém reakciót vált ki
A növényeknek nincsenek az állatokhoz hasonló, a laikus számára is könnyen értelmezhető érzékszerveik, mégis remekül alkalmazkodnak a környezetükben előforduló kihívásokhoz. Ősszel a külső körülmények változásai beindítják a téli nyugalmi állapothoz vezető élettani kémiai folyamatokat, ennek látványos jele a levelek elszíneződése, majd lehullása – a hosszan elnyúló és összetett folyamatról itt írtunk bővebben.
Most a szárazság miatt más a helyzet, a »végeredmény« annyiban hasonló, hogy leáll a fák nedvkeringése és elveszítik a leveleiket
– mondja a 24.hu-nak Aszalós Réka.
A fában lévő vízoszlop állandó mozgásban van: a leveleken keresztül párolgó nedvesség a gyökereken felszívott vízzel pótlódik. Ha viszont nincs mit felszívni, légbuborékok kerülnek a vízszállító rendszerbe, olyan ez a fának, mint az embólia. Ha a gyökerek által elért talajréteg teljesen kiszárad, megszűnik a vízoszlop, a párologtatás, a fa keringése leáll, a levelek lehullanak, életfunkcióinak drasztikus korlátozásával próbál alkalmazkodni a szélsőséges körülményekhez.
Van esély, hogy életben maradnak
Nem lehet megjósolni, hogy ezek a fák túlélnek-e, kihajtanak-e jövő tavasszal, vagy esetleg még idén nyáron, ha kiadós esőt kapnak. Egy-egy ilyen aszályos évhez általában jól adaptálódnak, hasonlóan ahhoz, mint amikor kártevők inváziója után a következő évben újra kihajtanak. A városi vadgesztenyefákat például minden évben az aknázómoly gyengíti, gyakran már augusztusban csak száraz, összepöndörödött leveleket látunk rajtuk, de a következő évben ismét zöldellnek.
Az egészséges fák képesek túlélni 2–3 aszályos évet is, ám nyilván minél tovább tart a szárazság, és minél inkább kapcsolódik hőhullámokhoz – mint idén is –, annál kisebb az esélyük
– jegyzi meg a szakember. Ráadásul az ilyen évek lassabb növekedést, lecsökkent magtermést és legyengült immunrendszert is jelenthetnek.
Ráadásul a baj nem jár egyedül. A szárazságtól legyengült fák ki vannak téve a rovarkárosítóknak, gombáknak, betegségeknek. Városi növények, fák esetén számolni kell azzal a nagy stresszel, amit a városi környezet jelent:
- a nagyobb légköri szárazsággal,
- a magasabb hőmérséklettel,
- a közművek által okozott gyökérsérülésekkel,
- a gyakran aránytalanul kicsi gyökérzónával,
- valamint a légköri szennyezéssel is.
