Szépsége, lázadó egyénisége, a merev udvari etikettel szemben megnyilvánuló emberi énje és tragikus élete mind hozzájárulhat, hogy Ferenc József felesége, Wittelsbach Erzsébet iránt folyamatos az érdeklődés világszerte. Nagyon is „szerethető” szereplő, sorsával, problémáival a XXI. század embere is könnyen azonosul. Alakja elsősorban a róla szóló filmeknek köszönhetően vált legendássá, ám a valóság persze mindig árnyaltabb és színesebb a művészi igényű vagy a szórakoztatást célul tűző alkotásoknál.
Egészen másfajta élmény azzal szembesülni, amikor a világ akkoriban legrégebben fennálló monarchiájának császára a valóságban is szerelméről biztosítja „lelkem magzatját” vagy „kurvácskákról” ír neki.
Mindez a Nyizsnyánszki Ferenc fordításában magyarul először elérhető új kötetből, a Ferenc József levelei Sisihez című könyvből derül ki, amelyről Erzsébet magyarországi kutatójával, Vér Eszter Virággal, az ELTE BTK oktatójával, a Monarchikum Kutatócsoport tagjával beszélgettünk.
Véletlenből szerelem
A (közel 23 éves) Ferenc Józsefnek párt kereső anyja, Zsófia főhercegné néhány kudarc után 1853-ban saját családja, a Wittelsbach-ház felé fordult. Indokai közt a dinasztikus kapcsolatok megerősítését, külpolitikai irányként a német egységtörekvések támogatását, illetve a német szövetségen belüli hegemónia biztosítását találjuk. Választása egyik húga, Ludovika bajor hercegné eladósorban lévő lányára, Ilonára esett.
A Ferenc József közelgő születésnapja alkalmából rendezett ünnepségekre Zsófia Bad Ischlbe invitálta testvérét és a kiszemelt menyasszonyt. Hogy a helyzet ne tűnjön túl „nyilvánvalónak”, a hercegné magával vitte egyik kisebbik lányát is.
Mindenki meglepetésére az uralkodó érdeklődését a korábban nővére mellett jelentéktelennek tartott, alig több mint tizenöt éves, a társasági viselkedési normákban viszonylag járatlan, így az udvari környezetben természetességével kitűnő Erzsébet keltette fel
– idézi fel Vér Eszter Virág.
Erzsébet meglepettsége, értetlensége ellenére érdeklődést mutatott unokatestvére iránt, de helyzete ellenkező esetben sem tette volna lehetővé az uralkodó házassági ajánlatának visszautasítását. Részéről feltehetően egy ártatlan szerelmi bánatából lábadozó kamaszlány lelkesedéséről beszélhetünk, akire a fiatal (jó megjelenésű) Ferenc József irányába megmutatkozó vonzalma is kellő érzelmi hatást gyakorolt.
Az uralkodó választásában a szépség és a természetesség, illetve a váratlanul fellobbanó szerelem mellett a domináns anya terveivel való szembehelyezkedés is döntő érv lehetett. A császár kevesebb mint nyolc hónapnyi, felkészüléssel telt jegyességét követően 1854. április 24-én az Ágoston-rendiek bécsi templomában vette feleségül az alig több mint 16 éves – a házaséletbe szinte a gyermekszobából lépő, érzelmileg és testileg is éretlen – Erzsébetet.
Kicsid, Legkedvesebb Angyalom, Szívem magzatja
A Ferenc József és Erzsébet társadalmi státuszában ekkoriban kivételesnek számító frigy ha nem is mindkét részről egyértelműen a szerelmen, de mindenképp kölcsönös érdeklődésen, szimpátián alapult. A későbbiekben azonban ezt nem követte harmonikus családi élet.
Erzsébet később bevallotta a lányának, hogy csalódott a házasságában, eljegyzésük idején a korából fakadóan nem volt döntése súlyának, illetve következményeinek tudatában. Szerette a férjét, de felkészületlenül érte, ami az uralkodónéi szerepként – későn érő kamaszként – Ferenc József feleségeként rá hárult ennek minden felelősségével, és amely együtt járt a privát szféra megszűnésével is. Nem tudott integrálódni a bécsi udvar – a korábbi életvitelétől teljesen eltérő – idegen értékrendet jelentő légkörébe. Visszahúzódó alkatként nehezére esett a nyilvános szereplés, ezáltal nem volt képes kellően alkalmazkodni a reprezentációs feladatokhoz, ami később számos családi konfliktust is eredményezett.
Beilleszkedését jelentősen nehezítette anyósa túláradó figyelme, illetve az a tény, hogy Ferenc József támasza a fiatal, éretlennek tartott hitvese helyett továbbra is az anyja maradt. Az autoriter személyiségjegyekkel rendelkező Zsófia főhercegné az uralkodó házasságkötését követően is irányította, felügyelte felnőtt fia és családja életét, még az anyai szerep megéléséből is kiszorította Erzsébetet.
Ferenc Józsefet gyakran elszólította a kötelesség, de uralkodói teendői ellátása miatt a nap jelentős részét még bécsi jelenléte idején is a családtagjaitól távol töltötte. Erzsébet elszigetelődött az udvari társadalomban, magára hagyva érezte magát, elhanyagolásként élte meg az uralkodó kötelességtudatából fakadó életmódját, amelyben a magánélet jelentősen háttérbe szorult.
A családi és politikai krízisek beárnyékolták házasságuk első bő évtizedét. Erzsébet 1859-ben már lelki egyensúlyának elvesztésével reagált arra, amikor a francia-olasz-osztrák háború első kudarcait követően Ferenc József személyesen utazott az itáliai hadszíntérre. A súlyos gondokkal küszködő uralkodó távolról próbált felesége támasza is lenni:
A szerelmünkre kérlek, szedd össze magad, mutatkozz olykor a városban, látogass intézményeket. Fogalmad sincs, mennyit segíthetsz ezzel nekem.
Leveleinek megfogalmazása egyébként mindig kedves és szeretetteljes volt, a megszólítás bensőséges: „Lelkem”, „Édes Angyalom”, „Drága Sisi”, „Lelkem magzatja” vagy éppen „Édes szeretett lelkem”. Az aláírás pedig „Kicsid”, vagy csak az erre utaló K-betű: Sisi szólította Kicsimnek az osztrák császárt – németül is K, mint Kleine.
Lelki problémák testi tünetekkel
Sisi elhanyagolásként élte meg, hogy az uralkodó Itáliára, a politikai krízis megoldására koncentrált. Egyre fokozódó szorongást tapasztalt, normasértő viselkedés és önpusztító életmód jellemezte, amit az uralkodó ismét aggódva szemlélt a távolból. Leveleiben minduntalan szerelméről biztosította:
„Hogy mennyire vágyódom utánad és mennyire aggódom érted, azt el sem tudom mondani. Teljesen kétségbe ejt az a szörnyű életmód, amire rászoktál, s ami teljesen le fogja rombolni drága egészségedet. Könyörgök, azonnal hagyj fel ezzel az élettel, aludj éjszaka, amit a természet alvásra, nem pedig olvasásra és írásra rendelt. Lovagolni se lovagolj olyan túl sokat és olyan hevesen.”
Általában nagyon vigyázz magadra a kedvemért, hogy rendben legyél, amikor visszatérek – úgy remélem, az időpont már ki van tűzve. Nagyon fájt, hogy kellemetlen volt neked, hogy azt írtam, az ügyek miatt kellene Bécsbe visszamennem. Nagyon is tudhatod, hogy visszatérésem egyedüli hajtóereje, egyúttal abban egyedüli örömöm is az, hogy újra átölelhetlek téged, csak éppen ilyen időben, mint a mostani, nem engedhet az ember a szíve érzéseinek, bármily erősek is, hanem csakis a kötelességérzetének
– írja Veronából 1859. július 8-án Erzsébetnek.
Ferenc József az anyja és a felesége között kialakult egyre súlyosbodó – döntően a gyermekek neveléséből fakadó, valamint életvitelüket illető – konfliktus elől egy idő után már máshol keresett vigasztalást. Hűtlensége Erzsébet további lelki elhidegülését eredményezte. Egy súlyos vitát követően, 1860 júliusában Erzsébet fiát Bécsben hagyva, a gyermek Gizellával elutazott az udvarból, és szüleinél keresett menedéket Possenhofenben. Végül – a házaséletüket kísérő nehézségek elfedésére és a látszat fenntartására – az uralkodó születésnapjára tért vissza az udvarba, ami a konfliktus ismételt folytatódásához, illetve fizikai állapotának további romlásához vezetett.
A lelki problémák Erzsébetnél rendre fizikai panaszokat, elsősorban légzőszervi tüneteket okoztak, ilyenkor hosszasan távol maradt a családjától, hónapokat töltött különböző gyógykezeléseken.
Nem vonhatjuk kétségbe pszichoszomatikus tünetei valódiságát, ám Erzsébetnek e kúrák a számára toxikus bécsi légkörből való menekülésre is legális lehetőséget biztosítottak. Ilyenkor a helyszín megválasztásával igyekezett földrajzilag is minél távolabb kerülni férjétől és az udvar fojtogató légkörétől
– mondja Vér Eszter Virág.
Erzsébet fizikai betegsége máig nem tisztázható egyértelműen, az 1860-as évek első felét gyakori gyógykezelések, illetve békülési hajlandóság, majd újabb viták, nehézségek sora jellemezte.
Kiállás és békülés
Kettejük viszonyában az évtized második fele hozott jelentős változást. A német egység háborúkkal járó és osztrák „vereséggel” végződő létrejötte súlyos krízist okozott, amit csak bonyolítottak a magyarokkal folytatott tárgyalások, alkuk a kiegyezés érdekében. Eközben Sisi hosszas és sikertelen kísérletek után, 1865 augusztusában végleges távozással fenyegetőzve kivívta saját önrendelkezési jogát és a gyermekei feletti felügyeleti jogot is – ellentmondva ezzel a Habsburg családi törvénynek is.
Az uralkodópár kapcsolata a súlyos bel- és külpolitikai válságok idején (1866-ban) stabilizálódott, majd elmélyült: Erzsébet – Bécs és Buda között ingázva – az uralkodó támasza lett. Ferenc József megosztotta feleségével gondjait annak ellenére, hogy Erzsébet politikai kérdésekben alkotott véleményével továbbra sem értett egyet.
Néhány sor Ferenc Józseftől 1866 nyarán: „Most persze volna egy kis kérésem. Bárcsak meglátogathatnál! Végtelenül boldoggá tennél vele. Én most semmiképp sem mehetek el innen, bármennyire szeretnék is eljutni hozzátok, de hát a béketárgyalások alatt nagyon sok a dolgom, s a katonai ügyekben is teljes energiával kell munkálkodni a hadsereg helyrehozásán, annál is inkább, mert Olaszország ellen talán folytatni fogjuk a háborút. Ezért kérem, hogy látogass meg, nagyon vágyódom utánad, s talán te is örülsz majd neki, ha ebben a zavaros időben újra láthatsz. A gyerekeket egyelőre még odalent hagyhatod, később majd elhozzuk vagy -hozatjuk őket, amikor valóban meglesz a béke, de te már nemsokára eljöhetnél hozzám. Nagyon megvigasztalnál vele. Kérlek, táviratozd meg a döntésedet.”
Vagy másutt:
Rettenetesen hiányzol, mert veled legalább tudok beszélgetni, és azzal olykor mégiscsak felvidítasz, még ha e pillanatban úgy találom is, hogy valamelyest szekáns vagy. De a szerető, méghozzá micsoda szerető!! – az hiányzik nekem.
Vagy: „Nagyon jó vagy, Angyalom, és én végtelenül szeretlek, s nagy bennem a vágyakozás utánad. Ne hagyj túl sokáig sóvárogni, minél előbb gyere el hozzám!”
„Kurvácskák” és végső eltávolodás
A következő (1867-es) évet kísérő családi tragédiák és a belpolitikai konszolidáció a házaspár magánéletére ismét pozitív hatással volt. Fia születése után tíz évvel Erzsébet ismét várandós lett, Mária Valéria a koronázást követő ischli pihenés idején fogant. Korábbi terhességeivel és a hagyományosan jellemzően megkívánt diszkrécióval ellentétben már Erzsébet várandósságának korai szakaszában, szeptemberben mintegy „félhivatalos” jelleggel nyilvánosságra hozták ennek tényét. Ezzel indokolták ugyanis távolmaradását az 1867. októberi párizsi legfelsőbb látogatástól.
Az uralkodó többhetes utazása idején Erzsébet Schönbrunnban tartózkodott, Párizsból Ferenc József 1867. október 30-án így írt feleségének: „Éppen most kaptam meg 28-án kelt kedves leveledet. Ezer köszönet érte. Nagyon sajnálom a szenvedéseidet [rosszulléteidet]. Azt fel nem fogom, hogy nem kaptál tőlem leveleket, hiszen írok minden egyes futárral. A cukorkát máris megrendelem. A kis Napóleon okos, de nagyon kicsi fiú. Mi különbet tudunk felmutatni. Kurvácskát [kurtizánt] nagyon sokat és nagyon csinosakat láttam. De én csakis rád gondolok, Angyalom, nyugodt lehetsz.”
Ez a rövid időszak volt szerelmük utolsó nagy fellángolása, melynek jellemző példája lehet az uralkodó 1869. november végi levele is, amit a testvéréhez Rómába siető Erzsébethez írt: „Leghamarabb a másodikáról harmadikára virradó éjszakán vagy harmadikán hajnalban érhetek oda, ezért nagyon szépen kérlek, drága Angyalom, hogy amíg csak lehet, az ágyban várj rám, hiszen mégiscsak az a legszebb viszontlátás ennyi idő eltelte után. Van egy kis szomorú íze ennek a viszontlátásnak, ha arra kell gondolni, hogy milyen rövid ideig fog tartani, s aztán megint hosszú időre egyedül kell lennem, nélküled. Kemény idők jönnek majd Bécsben!”
Az 1870-es évek elején ismét eltávolodtak egymástól. Erzsébet előbb Mária Valéria gyógykezelései ürügyén kezdett hosszabb európai utazásokat, majd lovaglás iránt szenvedélyének hódolva hónapokig volt távol írországi és angliai falkavadászatok elismert résztvevőjeként. Ekkorra már férj és feleség valójában egymástól független életre rendezkedett be, az uralkodó felsége távollétében állandó szeretőket tartott, majd barátnőt választott magának Erzsébet kommendálásával (1886-tól) Katharina Schratt személyében. Levelei ezzel szemben mindvégig meleg hangvételűek, egy magára hagyott férfi felesége iránti vágyódásának hű tükrei, ám szerelem helyett inkább baráti jelleget öltenek. Miközben kapcsolatukon továbbra is mély tisztelet, egymás iránti figyelem és szeretet érződik.
Magyarul (is) leveleztek – Édes Szeretett Lelkem
Végezetül még egy érdekesség. „Rebellis” magyar alattvalói köztudottan nem tartoztak Ferenc József kedvencei közé, mégis sok magánlevelet váltott Erzsébettel magyar nyelven. Vajon miért?
Erzsébet a házasságkötését megelőzően német anyanyelvén kívül angolul és franciául beszélt. Jegyessége idején császárnéi feladataira való felkészítés részeként nyelvi képzésben is részesült: a bajor dialektus elhagyására ösztönözték, és francia nyelvtudását kívánták elmélyíteni a bécsi udvari igényeknek megfelelően. Az esküvőt követően tervezett csehországi bemutatkozó látogatás előkészítése során cseh nyelvórák hallgatására kényszerült, ám néhány szó ismeretén túl az udvari elvárások ellenére sem tanult meg csehül.
Elhúzódó madeirai (1860–61) tartózkodása során feltehetően magánéleti válsága, az ennek nyomán jelentkező neuraszténiája, valamint a számára nem kielégítő szellemi közeg vezethette először – vélhetően csak unaloműzésből – a magyar tanulásához. Első „tanára” egy udvarhölgye, Hunyady Karolina volt, akivel már-már baráti viszonyt ápolt. Bécsbe visszatérve fia, Rudolf dajkájától tanult újabb magyar szavakat, majd a Theresianum egyik neves tanárát, Homoky Imrét kérték fel tanítására.
Sisi a magyar nyelv elsajátítására tett erőfeszítéseiről az újságok is beszámoltak, bár a tudósítások hangján érezhető volt a kételkedés: a sajtó fenntartásokkal viseltetett a császárné magyar nyelv iránti lelkesedése kapcsán, csupán udvari „cselfogásként” értékelte azt. Nem zárta ki azt sem, hogy az uralkodócsalád egyik tagja ezzel kívánja megkedveltetni magát az alattvalókkal.
Nagy előrelépést jelentett 1864-tól Ferenczy Ida megjelenése az udvarban, akivel nemcsak a beszédkészséget, nyelvhelyességet és a kiejtést fejlesztették, de a császárné íráskészségét is. Voltak azonban hibák, amelyeken a folyamatos tanulás ellenére sem tudott felülemelkedni. Ilyenek voltak a németes szórendből következő nyelvhelyességi tévedések, a többszörösen összetett mondatok kellő/szabályos mondatfűzésében észlelhető „gyengeségek” vagy a tükörfordításra utaló önkéntelen „darabosságok”.
Erzsébet 1866 őszén, hosszabb magyarországi tartózkodását követően – felismerve hiányosságait –, a korábbiaknál is nagyobb intenzitással kezdett hozzá magyar nyelvtudásának tökéletesítéséhez. Falk Miksát kérte fel nyelvi készségeinek fejlesztésére, emellett egyes magyarul tudó családtagjaival is magyar nyelvű levélváltásba kezdett:
Falk épp most mondta nekem, hogy a stílusom még nagyon merev és németes, és hiányzik belőle az a bizonyos magyaros lágyság. Szomorú és lehangoló, hogy esztendei fáradozással sem jutottam előbbre. Kérlek, legalább egyetlenegyszer írj nekem egy levelet magyarul, összehasonlításként
– írta férjének.
Ferenc József esetében ez csak kísérleti jelleggel működött, és mindössze néhány, magyar nyelven született levelet eredményezett, ám az üdvözlő és záróformulákat a későbbiekben is magyarul vetették papírra. Gyermekei közül azonban Rudolffal (1867-től) és Mária Valériával Erzsébet a kezdetektől magyarul érintkezett írásban.
