Megoldódott a Jupiter intenzív északi és déli fényeinek rejtélye – írja a NASA honlapja. A sarki fény a Jupiteren erős röntgensugárzással jár, a jelenséget a poláris vidékeken a légkörbe jutó nagyenergiájú, elektromosan töltött részecskék okozzák. Ezek a részecskék többszörösen ionizált oxigén-, illetve egyéb atomok, amelyek az erős elektromos térben gyorsulnak fel – magyarázza az Űrvilág.
A Jupiteren sok esetben a sarki fény oka más, mint a Földön (vagy akár a Szaturnuszon). A sarki fény az óriásbolygó pólusai környékén gyakorlatilag állandóan megfigyelhető, és ezerszer erősebb, mint nálunk a Földön – sőt, a Naprendszeren belül ez a legerősebb sarki fény.
A NASA Juno űrszondájának és az ESA Föld körül keringő XMM-Newton röntgensugaras csillagvizsgálójának segítségével most végre sikerült megfigyelni az egész mechanizmust: azt, ahogyan a bolygó mágneses mezejéből
A Science Advances tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Jupiter északi és déli sarki fényei különböznek egymástól, a fő sarki övtől inkább a pólusok felé húzódnak és pulzálnak – ezek mind zárt mágneses mezőre utalnak, és azt jelentik, hogy a mágneses erővonalak az egyik póluson kilép a bolygóról, és a másikon csatlakozik be újra. A mágneses mezővel rendelkező bolygók mindegyikén vannak zárt és nyitott mágneses tulajdonságok.
A kutatók elmélete modellezés alapján az volt, hogy a pulzáló röntgenes sarki fények a Jupiterben létrejövő zárt mágneses terekhez köthetők, amelyek több millió kilométerre kiterjednek a világűrbe, aztán visszatérnek a bolygóra. A szakértők két napnyi adathalmazt elemeztek, ekkor a sarki fény 27 percenként pulzált. Ebben az időben a Juno éppen a bolygó azon területein járt, amikről a kutatók sejtették, hogy a pulzálás oka arrafelé keresendő.
Az elmélet beigazolódott: a Jupiter változó mágneses mezeje adja a pulzálás okát. A mező külső rétegeit közvetlenül eléri a napszél, amitől összehúzódik, tömörödik. Ezek az összehúzódások felhevítik a mágneses mezőben csapdába esett ionokat, amelyek a bolygó légkörétől több millió kilométerre is utaznak.
Ez úgynevezett elektromágneses ion ciklotron hullámokat generál, azaz a részecskék az erővonalak mentén sorakoznak fel. A vonalak mentén a töltött részecskék több millió kilométert megtesznek a világűrben, majd előbb-utóbb becsapódnak a Jupiter légkörébe, és röntgensugaras sarki fényeket okoznak.
