A klímaváltozás hatásait ma már szinte nap mint nap a bőrünkön érezzük időjárási szélsőségek formájában: forró, aszályos periódusok, monszunszerű esők, komolyabb fagy nélkül elmúló telek, intenzív viharok, hosszan sorolhatnánk. Ennél kevésbé feltűnő, ám ugyanúgy a globális felmelegedés számlájára írható az olyan apró, de annál veszélyesebb állatok térnyerése, mint például a kullancsok.
A hazánkban őshonos, emberre és háziállatokra is ráakaszkodó féltucatnyi faj egyedei elsősorban Lyme-kórt és az akár végzetes kimenetelű agyvelőgyulladást, egészen pontosan a tavaszi-nyári agyvelőgyulladás (a németből vett betűszóval FSME) kórokozóit adhatják át nekünk is.
Amellett, hogy egyre több a fertőzött kullancs, kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy már most idegenhonos fajok hazai megtelepedését is regisztrálták, a jövőben ezek elszaporodása és újabb jövevények felbukkanása várható. Velük pedig eddig itthon ismeretlen betegségek megjelenésére is számíthatunk.
A nagy számok törvénye
De miért leshet ránk gyakrabban a fertőzés veszélye? Nagyon sarkosan fogalmazva azért, mert évről évre több a kullancs, ráadásul mind közelebb kerülnek hozzánk az éghajlatváltozásnak és az emberi életmódnak köszönhetően.
Hazánkban a klímaváltozás miatt pedig már nemcsak a havas, fehér karácsonyokról beszélhetünk múlt időben, de az igazán fogcsikorgató mínuszokat hozó napokról, hetekről is. Ha a kullancspopulációk mondhatni teljes létszámban átvészelik a teleket, egyedszámuk zavartalanul növekedhet.
Emellett a hamarabb érkező tavasz és elhúzódó nyár a kullancsszezont akár hónapokkal is meghosszabbíthatja, e két tény pedig a nagy számok törvénye alapján jócskán megnöveli a fertőzött egyeddel való találkozás esélyét.
Bent vannak a városokban is
Más okok (is) bennünk keresendők. Városi parkokban, kertvárosi övezetekben, kertekben is egyre több a vérszívó vidéken és Budapesten egyaránt. Azért, mert „több kullancsból” többet is hozunk haza a kirándulásokról akár ruhákon, csomagokon, akár saját vagy kutyáink bőrén utaztatva. A szerencsésebbek észrevétlenek maradnak, eljutnak a zöldterületekre, ahol kiváló, új élőhelyet találnak maguknak.
Természetpusztításunk hatásaként egyre több olyan állat költözik településeinkre, amelyek élősködői az embert is előszeretettel támadják: a sünök, rókák, vaddisznók felbukkanása ma már a fővárosban sem szokatlan jelenség. Kutatók azt is kimutatták, hogy az ember által zavart természeti környezetben megnő a kórokozókat fenntartó gazdák (rezervoár gazdák) aránya és mennyisége is.
Befecskendezik a kórokozót
A kullancsok közvetítő szervezetek, úgynevezett biológiai vektorok. A gazdaállatból felvett baktériumok, vírusok a vérszívó testében kiválóan elvannak, akár vándorolnak, továbbfejlődnek, hogy aztán a következő „támadáskor” az újabb alany testébe jussanak.
Ehhez szerencsére időre van szükség, a Lyme-kórt okozó baktériumok és az FSME-vírusok a kullancsok tápcsatornáiban találhatók, ezért az csak akkor adja át ezeket, amikor ürít. Testükön ugyanis nincs „hátsó nyílás”, a felesleges vizet és salakanyagot kénytelenek a gazdaszervezetbe fecskendezni.
Nem hangzik jól, de mégis nagy szerencse, hogy így van, mert ehhez előbb megfelelő mennyiségű táplálékot kell felvenniük, amivel mi időt nyerünk: minél hamarabb eltávolítjuk a bőrünkbe fúródott kullancsot, annál inkább csökkenthetjük a kórokozók átadásának esélyét.
Biztos megoldást azonban csak a megelőzés jelent. Az FSME-vírus ellen létezik hatékony védelmet nyújtó védőoltás, da a Lyme-kór esetén nincs ilyen lehetőség – zárt ruházat, gyakori ellenőrzés és kullancsriasztó szerek alkalmazása válhat be.
Kiemelt kép: Patrick Pleul /dpa-Zentralbild /ZB
